Tramontana

Az adriai szeleknek nevük van: irányuk magában hordozza természetüket: a Yugo déli, erős szél, több napos, meleg szelet, afrikai portól piszkos esőt hoz, a Sirokko fülledt, forró levegőjű hőség, a Bora az pedig viharos, veszélyes erejű keleti szélvihar: ami útjában áll, azt elviszi.

A mi kis Tramontanánk az nyugat felől csap le, be az öbölbe, vagy át a Prevlaka felett: nyári vihar, a tízperces fajtából.Láttam leereszkedni a felhőket, ami után 5 perccel elkezdtek szólni a vitorlaközelek, minha csengőket ráznának. Pöffökben jött a szél, nyüzsgést keltve a kikötőben: ilyenkor már jó hajós ellenőrzi a kikötést, igazít ha kell.

Aztán fütyülni kezdett a szél a vitorlaköteleken, és leszakadt az eső. Láttam már máskor komoly Tramontanát, de a mostani csak gyenge utánzat volt, elcsúszott másolat. Ugyan többször rákezdett, de nem volt se ereje, se igazi csúcspontja, azért délre halasztotta hajónk kifutását. Arra is jó volt, hogy kétszer elázzak és először felvegyem a hosszú ujjúmat. Akárhogy is, a kényszerpihenés, az, hogy nincs program, hogy lehet napközben végre kicsit heverészni, jól esik az embernek. Mindenki nyaralni jön, én meg kibírnék pár napot, hogy átérezzem!