Maratoni búvárfutók

Csendes őszi nap, kis, törékeny, szőke nő áll a bolt előtt. Gyorsan mondja is, hogy búvárcuccot bérelne. Milyet, s mit? – Kérdem én, mitől zavarba jön. Toporog a zsúfolt polc előtt, forgatja szemeit bizonytalanul, csodálkozva kérdi, mi micsoda, méregeti az eszközöket. Zavartan kérdem, hogy mégis mire kéne neki? Hát maratonit futni – mondja ő lelkesen. Ketten is lennénk,
úgy döntöttünk, búvárnak öltözve futnánk a maratont. Aztán kérdi elmélyülten, milyen nehéz a palack? Kezébe adtam… Aztán elvitt pár felszerelést, a ami a lényeg, le is futotta a maratont, hátán a cumóval – ami jelmez volt ugyan, de részben igazi.

Aztán egyszer csak látom a búvárfórumon, hogy Lozsa befotózta: Szegény búvár biztos drifteltek a dunában és nagyon elsodródott, így futhat vissza 🙂 – címmel. Tehát a végeredményt látták mások is. Megmondom, büszke vagyok rájuk, örülök, hogy legalább jelmezileg támogathattam őket. Persze, küldtek pár képet köszönésképp, meg pár vidám sort is.

Köszönjük, hogy megkönnyítettétek a Bp-i /Xtrém/ maratonunkat!

Az idő inkább a merülésnek kedvezett volna…
Most Ti jöttök! Futóruhában merülés? Hajrá! Vagy mit mondanak a búvárok??