Neki 100

Adni kell a tradícíókra, főleg ha ezek a szokások egy-egy élet-pillanatra épülnek. Békaembernél a századik merülés már jelentéssel bír: ami a tardícionális beavató megemlékezéssel is jár. Ha valaki eljut idáig, akkor kell, hogy konyítson a búvárkodáshoz, hiszen csinálja aktívan, ezzel pedig előbbre léphet a ranglétrán. Ha túl van a beavatáson főleg. Különben Poseidon éktelen haragja súlyt le reá, amit mi, merülőtársak nem nagyon szeretnénk közelről figyelni… 🙂

Ezt pontosan értette Mikó, napokkal a jubileumi merülés előtt bekészletezett pezsgőből. A kék barlangot merültük kacskaringósan, majd elköltöttük volna víz alatt a pezsgőt. Nos, ez az ünnepelt távolléte miatt elmaradt, akinek balszerencsésen egy felemelkedés után a sinusai elzáródtak, így felszíni ússzással fejezte be merülését. A balszerencse második csapása, hogy közben elhagyta a maszkját. A rút végzet további bizonyítéka, hogy a maszk pont az illetékes oktató (Karas) kezébe ereszkedett a mélyben. Jó kezekbe adta a végtelen bölcsességű tenger, hogy az igaz tanok ekép nyerjenek megerősítést és áhítatot!

Mivel Mikó nem rendelkezett tartalék maszkkal, hát kapott egyet, amely tulajdonképpen isteni ajándék Poseidon raktárából. Az ifjonc határtalan meghatottsággal, félve használta a patináns rózsaszín keretű antik maszkot, ami ennek eredményeképp lassan de biztosan meg-megtelt vízzel.

Ez 101. merülés alkalmából, elzárt sinusokkal, jó üveg pezsgővel egy snorkel bemutaótató merülésbe torkollott. A foglalkozás elérte végső célját, legalább a beavatott rangidős (jószerénységem) kellő áldomást ihatott tengeristen városánál a lelkes növendék további kalandjaira. Majd a veterán százon túliaka társasága elfenekelte saját uszonyával százas hősünk. Hát lehet ennél szebben megemlékezni?