KRK 2

Megregulázott mezőny merül le velem. Cres, alagút és sziklafal. Hódolat a mélységnek, a természetnek, a tenger végtelen szépségének. A barlangos üregben a sárga és vörös színek pompás tarka kavalkádja ámít, odakinn vízalatti sziklaormok. Gyönyörűséges merülőhely, tényleg egyik kedvencem.

Második menet: barlang, New Cave. Érdekes sziklaorom megkerülésével kezdődik egy víz alatti aláhajlás, amely összeszűkölő hasadékkal végződik. Cakkos, üreges, fej felett záródó kiszöggelések késztetnek meghátrálásra, kiemelkedünk a helyenként gomolygó ködből melyet az előttünk megforduló búvárok keltettek. Nyilván mi is hozzátettünk valamit. Kicsinykét tovább haladva a barlang hatalmas szája ásít. Elnyel a sötétség. Először csak minket, majd lámpáink fénye is semmivé foszlik a kissé zavaros sötétségben. Többnyire a fal mellett haladva, máskor az aljazatot fürkészve araszolunk óvatosan előre. Pompás dolog lámpa nélkül ez, gondolom és próbálok idegenvezetni a kamera lámpáival világítva az utánam jövőknek. Kiderült, nem nagy a siker, lemaradásukkal csak tovább csökkent a számukra látható élmény mennyiség. Eszter másik oldalt jön, öröm nézni, olyan higgadt lebegéssel figyelget, mintha kötélpályán függene. Tágas, nagy üreg ez, ahol találunk is egy vén csőférget, amúgy felkavart a környezet – ez jut az utolsó csoportnak, meg a zavartalan szemlélődés. Már kifele haladunk, amikor felkelti érdeklődésemet egy mennyezeti fülke. Eszterrel megszemléljük, gomolyogva édesvíz keveredik a sóssal buburékjaink által, alig látunk valamit a tiszta homályon át. Túl az ámuldozáson, egyszer csak elérjük a kijáratot, ahol kísérőinkhez csatlakozunk. Innen indulunk vissza.

Rendelési idő a fülészeten

Két nap, pár merülés. Cuccmosás és vacsora. Ez a rövid verzió. A hosszabb verziót nem tudom szavakkal leírni. Fundive, haverok, buli, meg jó kaják. És jöhetne a stáblista meg a köszönetnyilvánítás. Meg egy jó videó. Nem?