Kegyetlen idő

A francba! – szisszenek fel, mikor kitekintek az ablakon. Gyönyörű, szikrázó napsütés, idilli, felhőtlen égbolt ragyog azúrkék színekben. Csodás nyári idő vigyorog, igaz a hőmérséklet kicsit borzongatós, ahogy egy-egy légáramlat végigcsiklandozza a bőrömet. Határozottan a francba! – summázom komoran.

Tudok örülni az élet szépségeinek, de nem most. Az ösztöneim nem jósolnak sikeres működést a mai Bükfürdő bemutatóra, amit az előző napi fellegek, esők, szelek vezettek fel. Le is mondtam volna, ha ez a papírforma tárul elém  a reggeli kitekintéskor. Mit lehet tenni, felkerekedik, felmálház és immár segítő szárnysegédekkel irány a szabadtér.

Mire kipakolunk gyülekeznek a fellegek. Mire felöltözünk, forróságban fürdik minden. Levetkőzve elborul és hideg szelek fagyasztanak. Kötekedik az idő, újra kisüt-borul-izzaszt-dermeszt, öltöztet és vetkőztet az időjárás. Egyenletes csak a víz alatt lesz. Én viszem a pultot, kísérők a termálba szöknek, Foga és Balage merültet. Végül is a minimal attrakcióval fogtunk pár embert – a néhány kóborlóból. Meg is volt a sikerélmény, mert örültek, élvezték, szájak szaladnak fülig. Ilyen ez, mikor a búvárkodással tudunk újat, jót és élményt adni. Ez az, amiért az ember felteszi a szívét-lelkét.

A természet csak tréfálkozik, magyar vendég otthon pihen. Az itt nyaraló külföldiek kerülik a szabad teret, nem is akadnak érdeklődők a nap többi részében. Összepakolunk, mikor a Vivás stáb akcióba kezd, ezt tesszük két zápor után, menekülve a közeledő újabb fellegek elől. Van tanulság, amit az íróasztal mögötti nyakkendős topmanager énem úgy összegezne: nem vagytok túl rentábilisek fiúk! Többet ne is menjetek, volt két mínuszos bulitok.

Erre mit lehet mondani? Az élet nem diagramelmélet: az a három mosoly, nagyon is sokat ért, amit csak ma learattunk.