Ébredés

Szűk, szoros helyen várta a szabadulást, a tágas terek megszokott, végtelen mámorát, azt, amit valami hatalmas nagyság nyújthat csak, olyan mint maga a tenger. Érezhetetett volna kétségbeesést, hogy félreteték, dühöt, hogy tehetetlenül kényszerül börtönében gubbasztani, reményt, hogy jönnek érte, vagy pedig rémületet, hogy még ennél is rosszabb idők jönnek. Az igazság az, hogy egyik sem volt természete, elfogadta a dolgokat olyannak, amilyenek, létezését pedig annak a célnak, amire teremtetett. Egyszerűen olyannak látta a dolgokat, mint amilyenek, azon a napon is, amikor eljött a szabadulás, azaz újra fény érte. Friss sós levegő lengte körbe, mikor végre kiterülhetett időtlen elzárt mozdítatlanságából. Bizonyossággal lett nyilvánvaló, hogy használatba kerül, védi, óvja, segíti gazdáját a víz alatti kalandokban, bármi legyen is az. Hiszen búvárfelszerelés volt, immár három hónapos raktározás mélyálmából ébresztve.

Az én kicsi búvárfelszerelésem – Velem együtt merülésre készen.