Régi csapat, új kalandok…

Rezeg minden, a hazai team azért hazai: saját tanulók, barátok, funklub. Ha meg arra gondolok, hogy exkiképzőm és oktatóm Munkácsi Sanya emberei is régi jókedvvel üdvözöltek, akkor meg pláne megvan az inspiráció. A konfiguráció is fix: nevezetes Ulrich Prof von Gábor kollégával megtámogatva a Miss Elenorával (amúgy kedvenc hajómmal) nyomulunk, ez heti programként izgalmasnak ígérkezik. A checkdive is komoly színeket vitt a mai napba: több fokozatban birkóztunk a kisúlyozási, beleérzési fronton. A délutáni műsor is komolyra sikerült: kis csapatom több merényletes merülést hajtott végre. No, lett is belőle egy hangulatos debriefing, ami egy csoportterápiára hasonlított. A fotós elhagyta a társát mert a csoport végén sprintelt fel s alá, Doktorom csoportelsőre hajrázta magát, volt, ki vakon de biztosan merült, de egy levegőelfogyásos pánikfellépés is gazdagította Crash mestergyakorlatát, ami egyébiránt majd profin végig lett tájolva.
Azért whisky jól esett visszaúton, meg a kóterban az azt követő kettő, mi után a jövő heti safari témában történt pár ellenőrző lépés. Nos, a bárka, mit megnéztünk csatahajó inkább, mint ladik, elég szívet feszítő boldog érzéseket ébresztő típus. A fényképek szerint felmerül valakiben a kétely, hogy bóvli? Nos én vidáman beköltöztem volna már most a hajóra. Teljes siker, irány haza, csatlakozni a vasi teamhez.
Egy kaotikus találkozó után Daharba, a helyi ősbazárba indultunk pár üdítő lokális élményt bekaszálni. Éjfél előtt már csak emlék volt ez a nap, is az álom ájulásszerűen jött, de nyugtalanul hajszolt a reggel felé, hogy kissé összetörten ébredjek a következőre.