Berepülés

Az a baj az éjszakai repülőgépen, hogy nem kínálja az alváshoz kényelmes testhelyzetet. Egykor, mikor felszálltunk, már kábán pislogtam, de pihenést nem hozó kényszeralvás után szálltam ki Hurghadán. Azzal a magabiztos érzéssel, mikor az ember hazaérkezve megáll a háza előtt, hogy kinyissa a kaput.

Ebben az esetben fél órát tartott, mire az ajtó megnyílt előttem, lerakhattam csomagomat és elnyúlhattam. Vágytam az igaz álmokat, mert alvás híján ki voltam facsarva.

Egy dolog volt szokatlan: a meleg. Nem kívántam semmi ruhát magamon, izzadtam, enyhüléshez csak a hideg tus, meg a mennyezeti ventillátor segített. Aludtam, bár egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy mit hagytam otthon, mit kéne csinálnom, mit intézzek. Mély levegő… Nyugalom – intem magamat, senki nem hajt. Amiért jöttem, hogy merüljek, videózzak, fejlődjek és némi keresettel mehessek haza. Hosszú lesz a tél, jövőre is nagy utak várnak. Most pedig itt, Hurghadán kell helyt állnom.

Első teendők: szereztem helyi telefont: +20171320386. Aztán 5 liter vizet, hogy legyen mit inni, ha sikerülne a wellcome drink túladagolás.