Lost in the sea – elvesztve

Van, hogy az ember apró dolgokra nem figyel, miközben a nagyobb dolgok átsiklanak észrevétlenül. Pár napja történt, hogy kihajóztunk, jóllehet gyanúsan erős szél fújt. Hullámok nyugatról, az öböl szájánál kinn pedig már erőteljes tajtékot toló óriások, néha hatalmas szélpöffenettel kísérve. Van úgy, hogy az ember azt mondja: na jó, ez így nem finom. Nos, mi is összebólintottunk Dragannal, kanyarítottunk egy hátraarcot, behimbálta a hajót a manőver, de stabil visszatérés volt.

Aztán napok teltek el, volt cuccmosás is, meg merültem is: gyanúsan hiányzott valami. Biztosan a másik sarokban van -gondoltam. Gyanútlanul naivan lusta voltam – bár a tények már csak elismerésre vártak. A tény, hogy hiába keresem a Cressi maszkomat, a snorkelem, no meg újabban hiányzó öreg sepa felsőmet. Ma összeállt a kép: egy fogason lógtak!
… az ominózus himbi-limbi, viharos napján láttam utoljára! Tehát a megfejtés egyszerű: a tenger elvette. Ahogy egy hete egy palack gurult be a vízbe a hajóról. Dragan ma csinálta az első kereső merülést, sikertelenül babrált 32 méteren. Hát, neki legalább van esélye… (a képen Dragan, miután felvette a felszerelését – közben orrbavágta magát – ez is egy áldozati forma.) Én pedig sirathatom elveszett tárgyaim. Státuszuk: Lost int the sea. Remélem az éhes tenger beéri ezzel az áldozattal. Minél tovább.

Berendezkedés

Ha valaki túl van a vészfelszálláson, akkor legjobb, ha a landolásra koncentrál, hogy ne szóródjon szerteszét. Nos, én igyekeztem összekapni magamat, ami itt mediterráne nem igazán kis mutatvány. Először is elkezdett furdalni a kíváncsiság, vajon a többi center, vagy klubocska hogy indul a versenyben. A neten nagyon szép, büszke oldalak, meg listák hirdetik a profi csapatokat. Nos, helyből már más a leányzó fekvése, pont, mint esetemben a DC Marinával. Ezért aztán elhatároztam, hogy a montenegrodiving.com felületén akkor már ki fogok térni a fellelhető és működő centerekre, illetve kommentálom is a tényeket. Mivel túl sok érdemi tennivaló nem volt, neki is állhattam ennek a kitűzött feladatnak, miközben ugye a saját merültetési profilra is fókuszálok: holnap tárgyalok újfent a Hunguest Hotellel az együttműködési dolgokról, meg Jackkel lesz találkozóm. Érdekesség: tengeri kajakozás, rafting, vagy hegyi túra, spinning helyett montenbike. Ilyenekkel is lehet foglalkoznunk, rajta vagyok.

Még mielőtt valaki sajnálna, hogy itt a 30 fok melegben merülni sincs időm és szétrohangálom magam, megemlítem, hogy holnap azért érdekes lesz a story: Budván és azon túl nézek szerteszét, majd pedig Rolling Stones koncerten folytatom az estét. Mint örök koncertkerülő, ezt most azért nem hagynám ki, ha már eljöttek ide a szomszédba. Tehát nem kis izgalommal várom a holnapot…

No de mi a helyzet Nálamnál? Nos, minden adott ahhoz, hogy merüljünk. A hogyan csak a mi dolgunk, de ez egyelőre majd a folytatásban. Lesz itt merülés jócskán! Hooogy, mi ez a kép? Hát ez meg a strandfeelingről csajoknak. Mégsem tehettem fel ide saját képeket a helyi tangaviseletről, mióta otthon figyel a cenzura. 🙂

Vészfelszállás

A leutazásról no komment, simán ment, hála a folyamatosan adagolt koffeinnek. A megérkezés azonban felért egy orbitális csalódással. Számítottam én mindenre, csak el nem gondoltam, hogy úgy is lehet. Nos, a bázis nevezetű egylet nem a tavaly itt hagyott háttérrel tud működni: az egyiptomban látott tranzferes szisztémával kell megbirkózni. Ja, ha valaki megszokta a jót, akkor nem tud vidáman visszakapcsolni. Tehát legörbült szájjal, keserű pofával tréningeztem magam, a hazatérést is fontolgatva. Ha a konstrukció nem bírja a várható repülést, akkor nem szabad felszállni. Ha muszáj: akkor azt hívják vészfelszállásnak. Tehát már a levegőből írok, dübörögve szeptember felé, remélem csak, hogy baleset nélkül landolok otthon.

Menet közben aztán eltelt két nap, pár merülés, pár megbeszélés, a dolgokat pedig az aktuális mivoltukban látom. Meg lehet csinálni, ha nem vállaljuk túl magunkat. Úgyhogy remélem, hogy baráti kis társaságokkal, be-beeső érdeklődőkkel kihúzzuk a szezont.

Ahhoz, pedig, hogy a maradás mellett döntöttem, nagyban hozzájárult az, hogy érkezik erősítés, saját nevelés, visszatérő búvár, új érdeklődő, a tenger és napfény nyugtat, Dragan meg beígért egy Zenta merülést. Hát ki tud ezeknek ellenállni, ha nincs más kéznél lévő, elfogadható alternatíva?

Gondoltam…