Első találkozásom a száraz ruhával valamikor a kétezres évek elején lehetett. Méretre készült, tömörített neoprén, maximális anyagerősséggel. Impozáns termék volt, sugallta azt a biztonságot, hogy ez melegen és szárazon fog tartani hosszú időn keresztül. A baj csak az volt, hogy májusban már lehetetlenség volt beöltözni, hiszen az embert azonnal kiverte a víz. Mire a habokba ereszkedtem, már átáztam az izzadtságtól. Azt, hogy egyedül nem tudtam felvenni, meg sem említem, mert csak mosolyogni való.

Sokat nem merültem vele, a hátsó fogasra került. Különleges téli alkalmakkor, vagy maratoni, egész napos oktatómerülésekkor használtam. Ha tehettem, inkább a kezes, felrántható neoprénben merültem és szkeptikus arccal figyeltem a trilaminált ruhákat, illetve az egyre többet feltűnő tech búvárok szerelékét.

Következő száraz ruhám már trilaminált lett. Aláöltőzőnek lecserélve egy síoverállt egy háromezres Aqualung lett – no, ez így komfortosabb volt, már egyedül kezelhető, apró hibákkal. Néha rakoncátlan buborékok akadtak a redőkben, máskor a táguló levegőt úgy kellett erőszakkal kikergetni belőle, ha emelkedésre került a sor. Erősen túl kellett súlyozni a komforthoz, amit ritkán éreztem felhőtlennek.

Saját démonjaim árnyéka vetődött a száraz ruhás merüléssel kapcsolatos véleményemre. Mindaddig, míg Szarka Géza kolléga be nem mutatta akaratlanul a könnyebbik utat. Olyan olajozott egyszerűséggel öltötte magára viseletes szkafanderét, hogy az tanulmányokat érdemel. (Márkanév: Divelabs)

Aztán jött Zénó, aki kezdeti szárnypróbálkozások után, párszor csatakká ázva, fagyva, sarokba dobva beszálló öltözékét, Divelabs ruhára váltott. Kezdő felhasználóként Géza olajozott lazasága köszönt vissza. Ez azért már felkeltette az érdeklődésemet, magam is szerét ejtettem egy tesztmerülésnek. Az Aquaword 5 méteres medencéjében teszteltem, jelesre vizsgázott mind a ruha, mind az aláöltözője. (vékony, vagy vastag thermo anyagból készítik, kifejezetten kényelmes és jó minőség!)

Ma, a technológiai evolúció után körül belül ott tart a ruha, hogy testarányokhoz igazodik a modell. Azaz az alapkonfekció a végtagok hosszát, a törzs méretét veszi alapul. Új generációs műanyag cippzár került rá, tartós, kezes változat. Új, kónikus vagy harang alakú latexmandzsetták könnyítik meg a fej és csuklók tömítését. Van lepattintható változat is belőle, azaz lehet száraz kesztyűs megoldásra is cserélni rombolás nélkül. Kényelmesebb, lágyabb a régi guminál, precízebb a neoprénnél a latex – nem képzűdik ránc, ami a vizet bevezetné a ruha alá.

Három szín, három modell. Ugyanaz a gyártó.

A vállszelepek tájolása jobban sikerült, a levegő nem reked csak úgy a ruhában, nálam kezesebb volt a légtelenítés mint az előző modelleknél. A befúvó szelepek Apeks forrásból vannak. A ruha anyaga spéci, több színben kapható, akad már lélegzős anyag is, ami a túraruházathoz hasonlóan a nedvességet kifelé vezeti. Hmmm!- szkeptikus tesztelőké a pálya – avagy hiszi a piszi! Említésre méltó még a saját logóval-felirattal ellátott, két darab, masszív, kétfakkos zseb a combokon, a korrekt (bohócbiztos) “húzentróger” és a lábbeli kialakítása – minkét verzió – elég jól sikerült. Akinek pedig ez sem elég, még kevlár erősítéssel páncélozhatja ruháját extra opció keretében.

A képen látható három szín eljutott szépen hozzánk, így már nem csak szériafeketében lehet merülni, hanem akár terepmintás változatban is. Ez alkalomból, a szabásminta és megfelelőség valamint használói komfortfokozás céljából rögtön az uszodába mentünk. A száraz ruha specialitás alapjain rögtön végigszaladtunk – szóval a mosolyok őszínték, a ruha működik. Ezeket már nem artistamutatvány és sportélmény felvenni!

Lehet kérdezni, mennyire más száraz ruhában merülni? Alapból az “óvszeres” példával kezdené egy laikus, de azért a különbség sokkal nagyobb.

Itt, a ruha alatt található levegő közlekedik, ami felhasználható arra, hogy egy közel vízszíntes, stabil testhelyzet egyensúlyába kerüljön a búvár. Nem lógnak többé a lábak, kevesebb mozgás is elég – azaz stabilabb a pozíció. Érdemes oktató videókat nézni, pl. a GUE rendszer alapgyakorlatait. Így aztán említést érdemel az uszonytempó, a fordulás, illetve az előre-hátra dőlés kérdése.

Kulcskérdés a levegő kiengedésének tudománya, ami készség kell, hogy legyen, nyíltvizi merüléskor.

Használat közben derül ki, pár apró finomság. Ilyen az ólmok elhelyezése, mennyisége. Ólomöv kifejezetten háttérbe szorul – hiszen szóljon, ha valaki látott tech búvárt övet csatolni. Aláöltöző és palack függvénye a kisúlyozás. Dupla palack esetén 3 kiló normálismak – vagy akár soknak számíthat! a dupla palack pedig egy sajátos stabilitást ad, a hozzá való dupla háttámlás winggel. (szintén gyárt a Divelabs – mégpedig jófajtát)

Aztán, az uszonyra is térjünk vissza. Látva  Techdiver machinációkat, simán lehet hátrafelé úszni. Ehhez a széles, rövid, gumiuszonyokat tudjuk megfigyelni, amiket mint propeller használ egy ilyen száraz ruhás öregharcsa. vagy éppen kiscsibe – hiszen ma már sokan azt tartják, hogy sima OWD is lehet valaki, ha Winggel és száraz ruhával kezdi a búvárszakágat. Én az oktatót minősítem: nem szabad elfelejteni az utat, amit a letisztult, saját stílus, komfort és vízbiztonság eléréséhez megtettünk. Nem találja mindenki komfortosnak a “páncél” viselését, alternatívának igenis ott van a monopalack, a shorty és a fürge, hosszú uszonyok használata. Nemáltalános egyéni igény dupla palackot cipelni, sem barlangok mélyére ereszkedni. Minden igényhez, megfelelő konfiguráció társul, ahogy a hétköznapi életben is viseljük ruháinkat.

Ami biztos, hogy most többen vagyunk egész szezonra komforthoz juttatva, hiszen akár napos novemberben, márciusban, mehetünk merülni az Adriára, júniusban az 5 fokos Grüner See-re. A hideg víz, az átöltözéshez fújó szél egyaránt nem probléma. Itt van hát a Divelabs – jó magyar márka született. Mi meg menjünk merülni!