Silo – Kerasub weekend

Döcögösen indult az indulás – így ugyancsak későn érkeztünk Siloba, ahol némi fennakadás zajlott a szállás elfoglalását tekintve. Horvátországba, két éjszakára érkezve az utazó nem túl jó vendégnek számít, még akkor is ha sok van belőle, mert mindenkinek van kívánsága, ötlete és talán még igénye is. Szóval, egész szép kis csapat torlódott fel jöttünkig, hogy majd együtt, közös irányítás alatt foglalhassuk el a szálláshelyeket. Írd és mondd: nem ez a legkedvesebb része egy búvártúrának – elnézést minden érintettől.

Rendeződve, Aperitif és társai is előkerültek, hogy amúgy a munkával töltött hét teljesen mögöttünk maradjon. Mivel a fáradalmakon a kiadós alvás segít, központi takarodó lett kihirdetve.

el__tte.jpgEsős reggel fogadott. Egy órával későbbre tettük a startot, így értünk a bázisra, ahol még jó időben voltunk: vártunk hát kicsit. Olaszok, magyarok és mi jó sokan toporogtunk merülésre izzítva a bázis előtti placcon: a helyek limitált voltából adódóan két felé osztottuk csapatunkat. A felszerelések kiosztása és a kész búvárok vízbe kerülése kemény menet volt, s mire a tanulókkal magam is megindulhattam, elütötte a delet az óra.

 

A Neptun bázis előtt, kis móló áll, ahonnan indul a búvárhajó: roncs, vagy világítótorony a főbb opciók azoknak, akik unják az öbölt. Két bójasor nyúlik a kis kavicsos parti sávtól kezdődően: ez a parti zóna, ahol bemelegíteni, vagy tanfolyamozni lehet. Legyezőszerűen nyílik a merülőhely, ahogy úszunk kifelé. Az első csónak 6,5 méteren vár bennünket, egészen bal oldalon, éppen tiszta kék víz, impozáns durbincsrajjal. Az ezüst színű, kétgyűrűs keszegek hol a ladik felett, hol az oldala mögé simulva várják a búvárokat, mint fix látnivaló. Tovább haladva, a bal szélét egy bója jelzi, itt a kötél majd 14 méterig nyújt segítséget a lemerülni vágyó búvárnak. Követve a hol homokos, hol teraszos, lefele nyúló sziklák vonalát, előbb utóbb újabb roncsokba szaladunk. Hét roncsról szól a leírás, de én számolatlanul hagytam őket. egy biztos, aki kompozíciót akar fotózni, az jól eltöltheti itt az idejét a hozzárendelt durbincsok levakuzásával. Egészen a jobb szélen, 16 méter körül egy nagyobbacska yacht várja a búvárt, ami kötéllel van rögzítve a sziklák tövéhez. (Sose lehet tudni, nehogy mélyebb vizekre hajózzék.) Visszafelé, kisebb mélységen fennál a lehetőség, hogy újabb, vagy újra roncsokkal találkozunk. Jópár tanfolyami merülés során sem untam meg az öblöt, de jól esett azért a második napon kihajózni.

ut__nna.jpgOktató a kezdőkért – jelszóval telt az első nap az öbölben, igaz kellett a “Zasszisztens” – nagy Z-vel, mint Zénó. Mivel Posszeidón egy karakán személy, ő és az este megkívánta az avatási ceremónia megtartását. Gáborék vezetésével egy fenséges gulyásmenü várta a búvárokat, így teli hassal mértük a csapásokat. (lsd. itt) Persze, úgy néz ki az albumból, mintha az lett volna a fő program, hogy seggrepacsizzunk. Nyugtalanításul az utánuk jövőknek: nem! Inni is kellett, maszkból, snorkelből és pohárból is. sőt, a sikeres vizsgához még a követelmények teljesítésétől sem tértünk el.

 

A vasárnap már sima rutin összeszereléssel indult. Parti merülés. Majd Silói roncs – lsd. Peltastis Zoli tollából. Nos, ez számomra is emlékezetes volt. Valamikor, búvárkarrierünk elején testületileg KRK szigetére jártunk, szinte két hetente, de zsoldosként is dolgoztam a szigeten. Ebben az időszakban számolatlanul merültük a roncsot, oda-vissza, mégis most teljesen újszerű élményt adott, 9 évnyi kalandozás után visszatérve. Gondold el, a nitrogén nem túl jó barát a részletek megfigyeléséhez, így a 25 méteren szerzett benyomásokat az idő és más merülések fátyla szinte teljesen elhomályosította.

“Read More”

Peltastis story(nk)

2013. szeptember 15. 11 óra után: kis hajónk -búvárokkal a fedélzetén- elhagyja a bázist. A hajó végében ülve a várakozással telve, vigyorral a képemen fürkészem a körülöttem lévők arcát -vajon kinek, mi járhat éppen most a fejében!? Egyszer csak megakad a tekintetem. Tükörképet látok talán? Nem, „oktatónk-vezetőnk” arcán ugyanaz a várakozással teli vigyor. Lehetséges ez, hogy közel háromezer merülés után is így várja a mostani merülést? A kérdés költői, az út rövid, a kis hajó hirtelen megáll…
Egymás után lépnek ki az uszonyosok a semmibe, hogy buborékokat hagyva maguk után eltűnjenek a mélybe. Oda, ahol a PELTASTIS pihen. Itt a pillanat, ez az amit vártam: MERÜLÉS!

Egyiptomba repülünk

Volt úgy is, hogy nem megyünk, hiszen az ország polgárháború szélén áll, komolyak a feszültségek, eg yideje fegyveres konfliktusokról szólnak leginkább a Kairói híradások. Másrészt az egyiptomi turizmus hozzávetőlegesen napi 400 millió dollártól esik el!!! – ami méltán van olyan érdek, hogy bámi áron, de újra indítsák a turizmus lendkerekét. A leállt légiforgalom és az általános bizalmatlanság patthelyzetet teremtett, így a charter indulások is folyamatosn tolódtak egyre későbbi időpontokra. Ma, kezünkben a repülőjegy igazolás, így 22-én Budapest-Aquaba- Hurghada útvonalon elérhetjük az egyiptomi partokat. Innen délre, Marsa Alam felé vesszük az irányt, ahonnan kihajózunk, szintén déli irányba, hogy az egyhetes búvárprogramot teljesítsük.

A biztosító társaságok kihátrálása szintén visszatartó erő volt, azaz még az indulás dátuma előtti héten sem volt egységes a helyzet kezelése részükről. A biztonságos, európai besorolást Egyiptom elvesztette, így drágábban, cca. 9000 Ft-ért mérik az egy hétre eső búvárbiztosítást.

A külügy honlapja továbbra sem ajánlja az utazást – mi mégis megyünk. Pakolok… Úticél: St Johns vidéke:

St Johns Reef_1.jpg

A térségben nem nagyon található mobil szolgáltató, lévén ezek a zátonyok nem éppen lakott területek közelében fekszenek. Az itthoniakkal abban maradtunk, ahogy lehet, majd adunk híreket. Addig, nagyon senki ne aggódjon. Egy hét múlva visszatérünk!


Motivációs levél

példa: egy búvártárs tollából

ba__n_zoli.jpg“Nem tudom hol tart ez időtájt az őszi (optimistábbaknak, mint nekem: a nyár végi) horvátországi merülős hétvégének a tervezése de valamiért úgy érzem nem íródnak késve ezek a sorok 🙂
Szóval, blogod olvasva hirtelen hasított belém a  gondolat:  MERÜLNI!!!
Már korábban beszéltünk róla, h Silo település közlében ott “áll” az a gyönyörű roncs amely már alig várja, h megmutassa nekünk magát. Néhányan már biztos érdeklődést mutattak a helyszín iránt (Eszter, Balázs Szabó és talán Ati is, sőt ha jól emlékszem már te is rég merültél ott)…
Favorizálnám ha eljuthatnék oda egy jó kis társasággal, h begyűjtsem első “igazi” roncsmerülésemet.
El kell mondanom, h néhány hete voltam az Isztrián és olyan tengeri állat dömpingben volt részem, h csak kapkodtam a fejem. Amióta búvárkodok a sznori cucc elengedhetetlen kellékké vált, akár csak egy hosszú hétvégés horvátországi tartózkodás alkalmával is. Hiszen szép-szép a tenger, no de mi van a hullámzó felszín alatt? Ez foglalkoztat ahogy a víz közelébe érek és már csatolom is az maszkot és tempózok rikító sárga színű uszonyommal 🙂
3-5 méter mélységben talán nem jellemző a vörös medúza de ha már ott úszkál gyönyörű fodros ruhájában hát körbefotózom. Nem gondolom, h ilyet túl  gyakran fogok látni -így elégedett, nagy mosoly ül ki az arcomra 🙂 Távolabb ezüst színű halraj kíváncsiskodik körülöttem. Nem tempózok csak lágyan ringatózok a felszínen és nem kell sok idő, h 2 méteres körben úszkáljanak körülöttem ezek az ezüstös szépségek. Készül a fotó és persze video is, majd néhány óvatos uszonycsapás és visszatekintve mit látok: követnek! Ez újabb kép elkészítését indokolja 🙂
Persze rák komát is megtaláljuk és fókuszba is kerül -bár bróbál gyorsan eloldalazni de végül felkészül a face to face küzdelemre és szélesre tárja ollós végtagjait (a legjobb pozíció a tuti fényképhez -köszi) és már úszok felfelé, mert hát mégiscsak levegővel működő emberfia vagyok…
Hála az Égnek: fantasztikus a víz alatti élet és láthatom, tapasztalhatom ezeket a csodákat és neked is köszönet jár az ismeretek okításáért!
No, ezeket az élményeket azért is osztottam meg ebben a formában, mert ki tudja mikor futunk össze újra és mert nagyon jó élmények voltak ezek nekem (bár idén kimaradt a Vörös-tenger de nem száradt ki az uszonyom). Aztán remélem mielőbb közös merülésünk is lesz, talán a Silo közelében lévő roncsnál vagy máshol :)”
Üdv.: Baán Zoli

Zárójelenet, avagy kilenc kommandós (3.rész)

Thistlegorm egy legenda. A déli áramlás szebb vizet hoz, mint az első merülésnél dúló erős északi áramlás. Haladókkal, még a napi hajók érkezése előtt a roncs belsejét merültük. Így esett, hogy másodszorra jött  a körbeúszás, így mindkét bevetés előnyeit kihasználtuk. Bluff point felé hajóztunk tovább, hogy egy délutáni lightos laguna uguided merüléssel szórakoztassuk magunkat. A delfinek nem jöttek el, volt viszont hatalmas murénából pár, megtermett polip mórikálta magát és egyáltalán klassz merülés volt, aminek a végére ránk libabőrösödött a shorty.

Erős áramlást hozott az esti merülés, amiről Naomi és Mériann tudna számot adni. Meg is teszik majd az afterpartyn, addig azonban a visszaérkezés hevében még furán viselkednek. Meg vitatjuk hát az áramlás, a safety stop, a kapaszkodó kötél és a levegő fogyasztás témaköreit, dehát ilyesmikről kell szólni egy szafarinak, nem? izgalmasra sikerült, az biztos!

delfinspng.jpg

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon