Nagyító alatt: GOPRO beüzemelés

Az első benyomás friss őszínteségével szeretnék írni a kameráról. Arról lesz szó, hogy mi van a csomagban, gyakorlati útmutatót adva az első beüzemeléshez és kipróbáláshoz.  Vágjunk bele!

Előzmény: Találkoztam már a kamerával, de az ígért minőségű felvételeket nem láttam viszont, így két év telt el, amíg a mostani verzióhoz érkeztünk. 2013-ra a márkanév fogalommá vált, már nem videóznak, hanem GOPRO-znak az srácok, azaz egy erős, jól bevezetett brand jött létre. Óriási találány! – gondoltam. Adott egy gazdag milliomoscsemete, aki szörfözik vagy deszkázik a heverjaival és szeretné ezt megfelelő módon rögzíteni. Az igény adott, de nincs termék a piacon. Megbízza hát xy céget, leadva a termékspecifikációt. Pár teszt, fejlesztés következik,  fél év és beindulhat a szériagyártás. Természetesen a termék modern, így elég a webmarketing, erre is megbíz egy céget. Nincs sok faxni, a terméket nem kell tesztelni, kikerül a piacra, megér pár mutációt miközben fejlődik, így hiánypótló termékből piacvezetővé válik. Többet hoz, mint a lottó telitalálat csak folyamatosan, szóval valaki nagyon megcsinálta a szerencséjét megint. Mint megtudtam a Forbes cikkéből, ez az ember a kamera mögött nem más, mint NickWoodman (37) a sztori pedig nagyjából így igaz.

Az első kamera 2004-ben debütált. 2012-ben a cég 2,3 milliót adott el, 521 millió dollárt kaszált Woodman, az eladások pedig évente duplázódnak. Decemberre a GOPRO lett a legnagyobb bevételt elérő márka a digitális képalkotás területén, Best Buy termékként a Sony vezető pozicióját átvéve. Az értékesítési adatok szerint, 21,5 százaléka a digitális kamerák piacán az övé,  az eladások pedig tovább növekednek. A gyártás mögött az Apple-t is gyártó Hon Hai Precision Industry Co áll, ismertebb néven a Foxconn, akik 200 millio dollárt invesztáltak a gyártásba 2012 decemberében. Woodman egyes források szerint még mindig 45%-át birtokolja a társaságnak, így a világ milliárdosai között netto 1,3 milliárd dolláros értéket képvisel.

Nos, mikor megrendeltem a kamerát, csak egy elvárásom volt: mielőbb megfelelő komforttal és biztonsággal dolgozni vele. Izgatottan bontogattam a csomagot: GOPROHERO3 Black editiont. Nem véletlenül ezt választottam, hiszen a többi modell kisebb tudású, ha pedig a megfogalmazott igényeket kivitelezni akarjuk, akkor ne érjük be az olcsóbb, de arányosan lebutított változatokkal. Mivel a technikai paramétereket már mások jól kivesézték, itt érjétek be pár linkkel, hogy mik is a különbségek. (Völgyi Attilla blog, Prohardver,  Bringamánia, Trusted Reviews)

Több egységcsomag kapható, surf, adventure stb. neveken például. A különbség csak annyi, hogy a kamera hova legyen rögzíthető, milyen klipsz, vagy tapadós talp, bilincs kerül a csomagba. Díszes a doboz, igazi promóciós kiszerelés ami nagyon jól mutat a pulton, de gyakorlati értékkel nem bír, hiszen az elemek tárolására tökéletesen alkalmatlan. Mint egy doboz lego, ki kell burítani a tartalmat, aztán mazsolázni belőle. Nem felhasználónak való, hanem eladás ösztönző csupán, egyszer használatos holmicska.

GoPro-2_1.jpg

Hasznos semmi elvén, pár öntapadós talp alaptartozék. Nincs szörfdeszkám, sem sisakom amihez rögzíteném, de indulnék túrázni, hogyan is rögzítsem? Nagyon hiányzik a csomagból legalább egy basic fejpánt, csuklópánt, vagy egy tépőzáras elem a rögzítéshez. Tehát vettem cca. 130 ezerért egy kamerát, amibe nem fértek bele az említett elemek, de 5-10 ezerért vásárolhatóak. (hajrá Woodman, kell az a pénz nagyon, a díszdobozt meg köszi szépen)

Kamera tok: 60 méterig vízálló. Búvárként nem csodálkozunk. A zár némi gyakorlás után (2-3 alkalom) könnyen, barátságosan nyitható-zárható. Tartozék egy nyitott hátlap, a jobb hang rögzítés érdekében, a csere szerszámot sem igényel. lásd:youtube Zsír! De itt van ez a kis csavarantyú a talpon. Megmondom az őszíntét, leválasztani a gyári talpról, okozott egy kis feszegetést, de ezzel harcoljon meg mindenki maga. Nálam ez a csavar bosszantóan passzos holmi, úgyhogy fogtam egy csillagcsavarhúzót és azzal dolgoztam inkább.

Kamera: három gomb és más semmi. Kis gyakorlás és a nyitott elme megérti a logikát: jól használható, tiszta, átgondolt menü, elérhető és jó funkciók. A memória kártyát és HDMI, USB csatlakozót takaró fedél hamar el fog veszni, rögzítés híján. 3 LED és egy monokróm kijelző lesz minden visszajelzés a felvételekről. Izgalmas lesz vakon dolgozni elsőre, az fix. Berakom az akksit és aktiválom a kamerát. Hamar tapasztalható a melegedés, ami azt is jelenti, hogy az apró hőerőmű áramot is fogyaszt bizonyosan közben. Nincs stand by, running time van: 1,5 – 1  óra felvételi idő tervezhető, ami mondjuk búvárnál egy merülés, egész napos túrázáskor szívás, tehát a felvételi szokásokat át kell gondolni, mert az idő szűkre szabott. Murphy: az akku akkor üres, mikor legjobban kéne. Az akku új feltöltésig inaktív minden gomb, természetesen utolsó rögzített képeink sem vesznek el. Érdemes újabb pótbeszerzésként akkut rendelnünk, ha sok alkalmunk van a felvételekre, ilyen megoldás a Battery BackPac, külső akku, cirka dupla teljesítménnyel bír. Természetesen a húzósabb ár (18.000 Ft) mellé a külső akkut takaró testesebb hátlapot is kapunk majd, sima akksi 7500-tól létezik. (kosárba velük!)

LCD. Ez akciókamera, tehát senki nem nézi a séróját szaltózás, biciklizés, szörfözés közben a kijelzőn. Ugyanakkor a kamera árammal sem győzné – mint előbb kiderült. Marad a gyakorlás, no meg a jó szándék, érzékkel tartsuk  témára a kamrát. Van lehetőség a WIFI kapcsolaton keresztül némi visszanézésre, főleg, ha van okos telefonunk. Ez bizony kóser megoldás – más kütyü LCD-jét használjuk tök ingyen!

WIFI. Tartozék a távirányító. Laikus elsőalkalmasként rosszindulatúan duzzogtam végig fél tucat bekapcsolási kísérletet, mire felfogtam, mi és hogy működik. Először párosítani kell a kamerát a WIFI adóval. A kamera oldalán van a WIFI gomb, azt aktiválom, a menüben új kamerát választok és aztán a jöhet az egymásra találás, főleg, ha RC (remote control – távirányító módban járunk). A kamera wifi menüjében másik opció az APP, azaz okostelefonnal lehet ugyanúgy vezérelni, LCD funkcióval. Ehhez csak le kell tölteni/telepíteni a programot. Mivel védett WIFI vonalunk van, a teló kéri a jelszót. Ebben segít a jó öreg internet megint, mert a manual erről nem nyilatkozik.

RC – azaz a kis távirányító. Giga telitalálat! Korábbi kameráim infrával vezéreltek, azaz a távirányítóval bele kellett pislogni a kamera érzékelőjébe, míg itt a wifi komoly mozgásszabadságot ad – 180 méterig, illetve akár 50 kamera vezérelhető egy hálózaton! Ez bizony megint PRO opció! Fröccsálló, azaz 3 méteres mélységen túl ne vigyük. Ötletes a rögzítő klipsz hozzá.
Természetesen a kontroller is akksis, USB töltővel és Murphy naná hogy segít: érthetetlen módon nem volt feltöltve, túrám második napján.

Tipp: ne bízzatok az USB csatlakozókban! A laptopomon ezekkel a csatlakozókkal többször volt kontakthibám. 5V , 1 A USB átvitelű hálózati töltő megoldja a gondokat, nekem a laptopról nem akart a LED kialudni, szóval csak töltött rendületlenül…

A távirányító nagyon hasznos, mert bemozdulás nélkül kapcsolható a kamera, a kijelző mutat mindent amit kell, funkciók ugyanúgy válthatóak, mint a kamera 2 gombos felületén. Kamerán LED jelzi a státuszt, sok tanulni való nincs. Tehát ha minden tervezett, összerakott, akkor akku időn belül nagyon élvezzük a kezelhetőség szabadságát. A távirányító 5-6 óráig aktív, míg a kamera kikapcsolható wifin – akkut spórolunk – ilyenkor 10%-ot él fel a kéken willogó aktív wifi státuszunk. Elem töltöttség visszajelzésünk természetesen van – bekapcsolt állapotban. Tipp: érdemes fejben számolni az időket. Vigyünk töltőt, pótakksit lsd. előbb.

SD. Micro természetesen, nincs a kamerához, így neked kell invesztálnod. Ne legyél skót, az adatfolyam nagy, 10-es minőségű kártyát igényel, 16 GB alatt ne add, 64 GB a plafon. Egyes hivatkozások szerint lehetnek típusok amiket nem ajánlanak, tehát preferált gyártótól vásárolj. A kamera lefagyhat, memóriakártya okán is, elvesztheted a felvételeket.

Tipp: a memóriakártyát mindig a kamera által formázd, töröld! Lehetőleg ne vedd ki, legyen fix tartozék – hiszen lehet hibásan is behelyezni, kontakthibásan. Nem fog időben kiderülni… USB adatátvitel, mentsed rendszeresen a felvételeket.

Teszt és vélemény: a kamera szuper játéknak minősült. Menet közben, ill. visszanézéskor érdekes lehetőségek merültek fel, kezelhető, kezes darab. Érdemes a neten különböző tutorialokat megnézni, tesztelni a beállításokat. Én ezek híján indultam el: az akkuk gyorsan lemerültek. A felvételek jók, de hiányzik a laikus rögzítés, amit nem tartalmaz a készlet. Belelóg az ember ujja a képbe, ha elfelejti,mennyire széles látószöggel bír a kamera. Első két napon nálam is volt lefagyás, illetve kisebb fennakadások, részben felhasználói hibából. Zárt térben, közelről kellően torzít, behajlítja a kép széleit. Visszanézve egy hosszú, ultra szélesvásznú cinema felvétel nézett vissza a alptop képernyőjéről. Élmény volt mind a készítés, mind a visszanézés.

Egész vásárlási listát kellett összeírnom: akksiszett, fejpánt, mellpánt, tároló táska, markolat, teleszkóp, giroszkóp színszűró filterek, adapter lehetőségektől indulva  végtelen a lista, amit további kamera is gyarapíthat. Felróható a gyártónak, hogy lehető legtöbb kelléket megspórolja, bár racionális megoldásokkal helyettesíti. (akksi töltő helyett USB kábel pl., nincs LCD, monokrom kijelzőt használ) Magyarul: költeni kell rá még kb. 50.000 Ft-ot, illetve kreative utángyártani ami kellhet. 

Mindenki dícséri a kamerát, de naivitását senki nem vallja be egyenesben. Beüzemelés és próba órákba került, minimum egy nap szükséges, hogy kitalnuld a szisztémát. PRO opció, tehát lehet, hogy a kellően naív felhasználók egy részének ez nem megy simán, viszont utána olvasható a neten. Felhasználók oldalait keresd, technikai támogatásért ott a gyártó.

Röviden: Profi és profitáló cucc. Telitalálat.

A visszanézés és feldolgozás alapjaival folytatjuk a cikket.

 

 


Mahmudat, Sinai, Tiran (2. rész)

A csatornán átvágni nem volt egy almáspite-piknik. A DVD -introra kívánkozott, ahogy a hajóhoz képest nagyokat hintázott az egész horizont. Mindenki csendesen igyekezett magába folytani a gyomortartalmát, élénk beszélgetéseknek nem kedvezett az út ezen szakasza, ahogy az olvasgatásnak sem. Csend honolt, amit néha egy egy zuhanó, huppanó, boruló hang tört meg. Emberi csend volt ez. Bezzeg a hajó eresztékei nyikorogtak, a felcsapó hullámok és a süvítő szél társalgott egymás szavába vágva. Jó volt védett vízbe érni, biztosan állva a lábakon. Dunraven merülés, Mahmudat – szólt a merülésre hívó harang.

Dzsannihoz képest milyen lesz? – kérdezték a hölgyek as komplett briefing után. Rövid mérlegelés után úgy gondoltam, rá bírnak venni a zátony merülésére. Nem bántuk meg, nagyon kényelmes háromszöget úsztunk, rengeteg kecskehal, lágykorall és szép reef okozott örömet.

Éjszaka ugyanezt a kört merültük meg, ami nekem kifejezetten tetszett. Volt egy kis varázslat, ahogy az embert áramlás sodorja, majd hozza vissza… Kimerültünk, a 4 merülés leszívott. Másnap Ras Mohammednél ugrottunk.

Hajóról ugrottunk Shark Yolanda sarkánál, de nem értettünk egyet a két körös verzióval. Szerintem egyszerre 24 búvár azért ne induljon neki a kéknek, így aztán maradtam a végére csapatommal, míg a másik 3 csapat, 18 buborékeregető már elmerült. mindenki együtt ugrott, csak mi 1 perccel később. De jó volt ez így.

Okés mindenki, pár méteren figyelem az áramlást, felmérem amit kell. Shark reefneél szembe jön az áramlás a sarkon, a Snapperek be vannak húzódva a laguna tövébe. Látom, hogy az előőrs 25 méternél fújja maga mögé 45 fokban a buborékot és veszettül lapátol előre. Szembe áramlást kaptak. Mi kint vagyunk, 20 méterre a faltól, itt másképp érződik még a vízmozgás. Mérlegelek és összeszedem a csapatot, jönnek utánam szépen. A laguna felé indulok, érintve az impozáns halrajt.Visz a víz… Az egész merülés a laza csodálkozás merengésében telik. 50 percig húzom még sok levegőt harapó csapatommal is, Satellite reefet is kerülve Yolanda felett a nyílt vízre sodródunk, bójalövés, taxi a hajóhoz. Kedvenc merülésem, classikus drága Shark Yolanda!

Irány Tiran! Thomas reef. Gyönyörű. Valami igézet a mélységből, ahogy az ember a platón sétál, mintha más bolygón lenne. Pedig alig 25 méter a felszíntől. Ahol a plato véget ér, kezdődik a Thomas canyon. Trimix, mélymerülés – még visszajövünk, hogy a boltívek alatt átúszva szétnézzünk a mélyén – fogadom meg. Igaz, hogy a teliholdas áramlások fura ideját éljük, de azért 2 áramlással szembeúszó csapattal is találkozunk. Na, ez legyen a legnagyobb vezető hiba 🙂

Woodhouse: drift and dive. Fordított irányban megyünk, ettől más.

Gordonnál nagy áramlás fogad, jót driftelünk, másokkal történik egy eljegyzés, némi nehézségek közepette. Jackson reef  special: a bal korallkertet ússzuk körbe, elmerülve kis pillangóhalak között. Simán vissza is úszunk majdnem a hajóig. Némi fennforgást okoz egy leeső uszony, 54 méter, egy levegőelfogyás és némi oxigénkúra. Az áldozat profi mindezek ellenére, a probléma mindössze preventíve jellegű, a tanulság átbeszélhető – derül ki a hajón, mi is történt, míg mi mást merültünk, mint a másik 3 csapat. Guide vagyok, ismerem a vizet, a körülményeket, igyekszem jót választani a lehetőségekből – sikeresen – ezért nem vagyok különc, ugye?

Gordon éjjel. Letiltani sem kell a merülésről az embereket, sokan visszalépnek. Folyik a víz. Elementálisan, ilyenkor a hajó fényére jött halak mozognak, rajokban keringve a hajó alatti fényben. Kihagyhatatlan egy magamfajtának, még akkor is, ha végig úszni kell, az utolsó pillanatig. Erősen lobogtat a víz, ahogy  a hajó végénél kapaszkodunk, ragaszkodva a merüléshez, nem tudva kiszakadni a vízből.

Anamone City és Shark Yolanda. Daharra. Varacskolás a homokpadon,ejtőzve a langyos vízben. Nem messze: éjszakai merülés.

Mériemm sorra kerül, mint újonc éjszakai merülő. Na, az áramlás adott, a víz homokot fed, Professzorunkkal hárman fél órája kavarunk. Éktelen villogtatásra fordulok hátra: kitágult szemekkel integet Mariann, tenyér élét merülegesen csapkodja a homlokának és mögém mutat. Cápát szeretnél tán mutatni? – értem meg és fordulok vissza, lámpámmal kaszálva körbe-körbe. Sehol senki. Huu, már majd becsináltam! Nem baj, nyugi van, hagyjuk magunk a hajó fényei felé sodortatni. Pl. ezért kezdjük áramlással szembe a merülést, ahogy  a tankönyvek is írják. Praktikusan a hajó körül még nézegelődünk. Itt derül ki, hogy a hajó jobb oldalán a nulla látnivaló, míg bal oldala maga a paradicsom. Gyönyörű koralloszlopok között flitteres kishalak szikráznak, diszkógömböt formázva, majd tornádót, majd pulzáló csillagködöt. A formáció rendre változik és elkápráztat bennünk. Még egy húsz percet rápúpozunk a merülésre.

Aztán a felszínen ideje megbeszélni ezt a sharkos sztorit. Prof és Mériann esküsznek a cápára. Én a vállam vonogatva szerelem szét a palackom. Ahogy a palánk felé fordulok, a hajó tövében egy barna árnyék úszik el a felszínen! nagyot dobban a szívem, el is kezdek kiabálni és futok a hajó palánk mellett előre. Aki ott volt, láthatta is, tényleg van itt cápa… Egy biztosan…

Alvás és innen indulunk tovább, a Thistlegormra reggel.


A kevesebb, gyakran több

Steadicam_Curve_Blue_GoPro.jpgAvagy privát bevezető a GOPROHERO világába, mikor is én, az amatőr videós megkaptam az új játékszerem. 2004 óta tartok kamerát a kezemben. Több száz kamerás merülés áll mögöttem. De rájöttem, hogy semmit nem tudok én erről a kütyüről, az eredményeket elnézve a környezetemben: mások sem nagyon. Elkeserítő felvételeket titkolnak el sokan, ami arra ösztönöz, hogy a kis video suli esszésorozatba kezdjek. – és fórumot nyissak a témában.

Miért éppen GOPROHERO? Egy dolog késztetett rá, nevezetesen az, hogy a nagy, keretes víz alatti kamerát tologatni minden merülésen nem egy elegáns dolog. A netet elborították a játéknak tűnő miniatűr kamerák és már a kis kompakt fényképezőkkel is komoly HD videókat lehet készíteni. Komolyan?  – kérdezhetnénk kételkedve. Igen, ez a válasz, főleg, ha a HERO3 Black edition technikai paramétereit nézzük. (de ezzel később foglalkozunk még) Kezdjük az alapoknál!

Mi kell a jó videóhoz? A válasz hosszú lenne, ezért címszavakban próbálok rávilágítani:

– kamera
– téma
– operatőr
– megfelelő kondíciók

Ha mindegyik címszó elé odakerül a , vagy a kiváló jelző, akkor csodák történhetnek. Önmagában azonban egy drága kamera nem képes semmire, ahogy egy rossz kamera leküzdhetetlen hátrányt jelent az operatőrnek. Mostoha körülmények között előbb utóbb belátjuk, hogy próbálkozásaink teljesen értelmetlenek. Bővebben tehát:

Kamera: vegyük úgy, hogy adott. A profi, az milliós tengeralattjárót tologat, míg egy amatőr megmarad a “handycam” kompakt megoldásnál. Ami változás történt, hogy a lelkes újoncok és a veterán profik játszanak az új hősökkel: Pro Hero és társai már a boltokban! Amúgy mindenki azzal filmez, amije van. Minden kamera jó valamire, adott keretek, körülmények között tud optimálisan működni – élvezhető eredményt előállítani. Ezt minden kezelőnek magának kell kiderítenie, amire persze vannak módszerek. És segédeszközök – különösen esetünkben!

Téma: bármi. Ezen felül a téma leképezése képi megformálása szintén egy történet, hiszen be kell mutatni a felvétel tárgyát. Alapszabály: mutasd meg, kik, hol, mit csinálnak! Ezt élesben, azaz a kamera szögeit váltva, megfelelő snitteken, képarányokon, kameramozgásokon keresztül tesszük, azaz eleve a fevett anyag nézhetőségére törekszünk. Rutinos operatőr ezzel megspórolja a szerkesztéssel járó időket, illetve a feleslegesen felvett anyag nem kéezi archiválás/kukázás kérdését. Hiba tehát mindent felvenni, hogy aztán utánszerkesztéssel érjük el a kívánt eredményt, bár egy igényes film megkívánja az utómunkákat. (Újabb szakember, szakterület kerül a képbe.)  Maradjunk abban, hogy a téma önmagában sok féle képp bemutatható, attól jó, ahogy ez megtörténik. A jó téma sokat mondó, érdeklődésre számot adó,  nem csak a készítő számára értékes, hangulatot, érzelmeket, információt közvetítő képi tartalom- melyhez a hang is kiemelten fontos.

Operatőr: a kreativ ember. Ő az, aki az esemény megörökítése érdekében vállalja a képrögzítés feladatát, ezáltal részben, vagy teljesen a kamera mögé kerül, speciális résztvevőjeként az eseményeknek. Rajta is múlik, hogyan akarja láttatni a témát, hogyan kezeli a kamerát. Sokszor ő az az ember, aki a vágás-archiválás feladatát is ellátja. Tudás, gyakorlat, érzék – és sok mukaóra kell a számára. Ő az igazi hős! A láthatatlan. Te, és én.

Megfelelő kondíciók: kulcs a minőséghez, azaz ez kell mindenhez. Mind a kamera, mind a téma, mind az operatőr számára alapkérdés – hiszen a végeredmény így lesz az, ami. Ez egy profi forgatáson egy stáb tervezett, közös munkájából adódó összmunka eredménye, amatőröknél inkább a szerencse dolga. Rutinos videósok gyakran tudatosan törekednek egy-egy jó kombinációból fakadó lehetőség kihasználására. Törekedjünk tervezetten, tudatosan a harmóniára!

Tippek és trükkök: Most, hogy sok okos definíciót feltártunk (lesz még jópár), már csak az van hátra, hogy részletesen megmagyarázzunk pár komoly hibaforrást, no meg tuti tippeket adjunk. Íme az első: Az emberek nagy része képes terjedelmes és nézhetetlen minőségű videofelvételek készítésére. Stop! A kevesebb, gyakran több. 

Kis video suli esszénk folytatódik, a GOPRO Hero 3 bemutatásán keresztül- ahogy kezdő tulajdonosként megéljük a hibákat. Tanulni kell, az az egy biztos – remélem korábbi tapasztalataim birtokában sikerül túllendülni a béna buktatókon és sok hasznos tanáccsal szolgálhatok azoknak, akik mit sem sejtve most kamerát kapnának a kézbe.

Figyelem, ami már most biztos! A név nem kamu: akik ezt a kamerát csinálták, azok tényleg azt hiszik, hogy a kamera mögött beavatottak állnak!

Foto illusztráció: THE TIFFEN COMPANY’S NEW STEADICAM® CURVE™ FOR GOPRO® 

 



Észak hidege a rekkenő júliusban (1. rész)

Helyszín: Egyiptom. A dilemma pedig valós, ahogy komoly kételyekkel bolyongok Hurghada utcáin:  hosszú ruhát vegyek, vagy béreljek? Egyáltlán fogok-e fázni? A helyzet az, hogy az összes megoldás indokolt, mert a vízhőfok 25-27 fok között várható, köszönhetően annak, hogy északon vagyunk és a nyári időjárástól szokatlanul majd három hete erős szél fúj. Shortyt azt hoztam, de csak mert hőgutásat merültem Sharmban szeptember idusán, merültem tavaly június végén Marsa Alamnál izzadva az 5 mm-ben. Logikus, ámbár előre láthatóan a mostani, július végi északi szafari öltözetét illetően kissé optimista voltam. A helyes válasz simán az 5 mm-es overall lett volna…

Reggel futottunk csak ki, persze shortyban ugrottam a checkdive-ot. Shaab El Erg-nél laza szembenáramlás késztetett laposúszásra, két delfin mindent feledtetett velünk. Pont Csere Miki és csapata jött szembe, mutatva a nemzetközi delfin jelzést. Hol úsztál delfinnel – tudakolom?  Bájolgásunk közepette pont megjelent felettük áthaladva a két főszereplő. poénképpen. Szeretem az ilyen vicceket, ahogy a sasrája úszását is nézni. Mindezeket tetézte meg a 100-as levegőm van jelzés, így a korallkertet már ki kellett hagyni.  Túl a checkdiveon: tudtam, hogy a shorty mellényúlás volt.

A beletörődés ezen pontján túl, pedig lehetne a folytatás címe:

A roncsok hallgatnak, a zátonyok visszavágnak!

Ugyanis az történt, hogy minden buzdítás ellenére a szopránok egyre csak azt dúdolták, hogy a nagy vasak annyira nem izgatnak. Mondom, nyugi, figyeld meg csak a Ghiannis roncsát, Abu Nuhas nem hazudik, sőt, még talán delfinekkel is lehet úszni. (magunk is tapasztaltuk, film, foto term. van!) Második merülés, mindenki lelkes, még ha nem is hiszik amit mondok. Szép rendezetten 5-6 fős csapatokban szállít a motorcsónak (lsd. még Zodiac) a zátonyhoz. A zátony északi, külső, hullámok felőli oldalán van a vízbe dőlés, némi sunyi áramlás, no meg a nagy hullámok hajlamosak a merülés végén a búvárok  megtréfálására.

Teljes komolysággal mondom hát: “Látjátok odakinn azokat a nagy, fehér csíkokat a zátony szélén?”-mutatok előre, ahol a három méteres hullámok szépen kiemelkednek és tajtékot törve összeomlanak a zátony peremén. “Na, oda ne akarjatok kiúszni!” mondom sokat sejtetően. Mariann máris összerakja a sztorit: – Volt egy DM lány, aki eszméletlenül tele volt hegekkel és forradásokkal, keze lába összetört, mert a barátjával merültek és a zátony tetején sodródott a hullámtörésnél… Hú, de ronda sebek lehettek – emlékszik a szörnyűségre. No, mire kiérünk a védett lagunából és alánk érkeznek az első nagyobb hullámok, a lányok meg is kezdik a sikongatást. Fehérednek az ujjak, ahogy szorítank ezt-azt, kerekednek a tekintetek és a rémület kényelmesen elterpeszkedik a kicsi fedélzeten, kiszorítva a józan ész legjavát. Határozottan vezényelek, gyorsan elmerülünk. Pompás, tiszta kékség fogad, igéző látótávolságot tölt ki az oldalára fordult hajóroncs. Az öreg Giannis D’ bizony szép mint mindig én nekem – mondta az ihlet nagy költőnk nyomán. Élt a víz, azaz kellemesen hintáztattak a hullámok, abból a lágy, ellenkezést nem tűrő ritmusban, picit előre, gyorsul az ember métereket megtéve, majd megtorpan és lágyan tolat keveset. Az ellenkezés értelmetlen,bár páran kézzel lábbal küzdenek a hátramenet ellen, kapaszkodókért nyúlva, csápolva. Nyugalmat próbálok vezényelni és rátérünk a roncs körüli kirándulás klasszikus útvonalára.

Ghiannis_D1.jpg

Foto: Mike Deaton 2006 : Ghiannis D’

Az egész merülés közben már csak két közjáték zajlik. Egy: parancsnoki híd, függőleges beúszás, kormányálláson tisztelgés, ablakon ki, kintieknek beintegetés. Kintiek inkább másfele úszikálnak, vezetői szerepem legkomolyabb bánatára. Összeszedve őket jön a második intermezzo. Búvárok evakuálása címmel. A feladat látványos: (lentről nézve) búvárok lengedeznek, hullámok száguldanak felettük, lobognak a csónak/bója kötelén és láthatóan nem unatkozik senki a szituban. Hinta-palinta a három méteres hullámokon, cucckiadással tarkítva. Már az 5 méteres safety stop is enenk jegyében tellt, amit a lányok rudon pörgése előzött meg. Az oké, hogy hullámzik, ringat a víz, de nem kell közben kapaszkodni, mert akkor bizony rángat! Így aztán pár korallsérülésre sor került, sebtiben. Mire a felettünk lévő emberek kimenekültek a szorultnak tűnő helyzetből, levegőink fogyása feljövetelt kívánt. Hintáztunk hát a felszínen, kapaszkolódva a kötélben. Így vált világossá, hogy az emberfüzér kontra óriáshullámok kötélhúzásban a búvárok erőforrásai végesek. Na de megjöttek a Zodiacok és huss! – mindenkit kipecáztak a vízből. (A fehér csíkokra senki nem úszott rá természetesen – bár csak olyan 30 méternyire voltak tőlünk.)

Debriefenig: “huu, azt hittem sose lesz vége. Már gondoltam rá, nyomni kellene a sárgát is, hogy fogyjon a levegő. ” vallotta egyik hősnőnk. Vasdaraboknál mi keresnivalónk van, az nem világos látom. Megpróbálom felvezetni: ” Na de a nagy üveghal függönyt nem látod máshol csak úgy – világítok rá tényszerűen. A korallok benőtték a fedélzetet, a halak birtokba vették az üregeket és az építmény, az bizony van olyan impozáns és hangulattal teli, mint mondjuk bármely kortárs művész köztéri alkotása… ” – mondom mindezeket a női füleknek, de hiába: makacs macskák kitűzték a “no wreckdive” zászlót, úgyhogy arra kényszerültem, hogy alternatív merülési útvonalakon uszonyozzunk. Még akkor is, ha ez egy északi túra és éppen úton vagyunk Mahmudat felé, hogy a Dunraven roncsánál tegyük tiszteletünk.

folytatjuk…

 


Ágota: Malajzia úti- és búvárblog

Egy elmaradást pótolva adnám közre az alábbi beszámolót, amire számosokom is van: a blog olyan, hogy magam sem írhatnék jobbat egy út után. A szerző maga is Kerasub Diver, azaz tanítvány, akit többen ismernek már előző túráról. Sipadan általunk is preferált álom-úticél, amiről az író egyiptomi túránkon személyesen is szívesen mesél. Addig azonban itt a cikk és sok-sok fotó. 

agota_5688.jpg

Búvárkodás Sipadan szigetén

Mit tesz az ember lánya, ha már merült úgy 45-t? Hát persze hogy elutazik Sipadanra. Kételyekkel, félelmekkel: kevés merülés szám, nagy levegőfogyasztás, rettegés a cápáktól, áramlástól, borneoi lázadások teszik fel az újabb kérdőjelet (március elején nem messze Sipadan térségétől a fülöp-szigeteki Sulu szultán fegyvereseit a maláj légierő bevetésével állítják meg majd onnan patthelyzet). Mire hallgassak, mit kövessek? Aztán eljön a döntés pillanata. Mennem kell. Selmeczi Daniékkal, a Red Sea Boats csapatával tartok én is (a víz alatti fotók természetesen Dani munkái)

Egypt air-rel Bangkokon át érkezünk meg Kuala Lumpurba. Mondom érkezünk meg. Mert volt pillanat, amikor a megérkezésben nem voltam biztos és ez a pillanat olyan 10 ezer méter magasan volt. Nagy utazók azt mondták: csak a szokásos turbulencia…de én tudom, hogy zuhant a gép. nem sokat, csak egy kicsit. épp annyit, amennyiért már érdemes róla említést tenni. Szóval izgalom volt már rögtön az út elején. Aztán a reptéri szállás Kuala Lumpurban mosolyra fakaszt mindenkit, főleg hogy csak franciaágy és közös takaró van és mindezen mértes férfitestek osztozhatnak. A szoba nem nagy állíthatja több tripadvisor bejegyzés, ami egész pontosan azt jelenti, hogy olyan pici, hogy mindössze kétlépésnyi. Ajtót kinyitod, már az ágyra érkezel, onnan pedig rögtön a fürdőbe. Táskák éppen hogy beférnek. De a célnak kevés dolog felel meg ennyire, mint ez a picinyke szoba. Alhatunk a kora reggeli repülés előtt. Belföldi járattal megyünk tovább Borneora. Tawauban 3 órás repülőút után vár minket a mikrobusz, ahova gyorsan bepakolják a csomagokat. elgondolkozok a sok csomag láttán: tele fotósokkal a csapat. Mekkora érték kerülhetett be az autóba? Nem sikerült az út végéig sem megszámolni, mennyi gép volt velünk. Ami biztos, úgy 6-10 váz, hozzá nem kevés obi, 4 géphez víz alatt tok, külső vakuk, egy video házzal, lámpákkal…lehet osztani-szorozni. A búvárcucc már csak kerekítési tényező. Merülés számokban sem szűkölködik a csapat. Röpködnek az ezres számok, húzom be a nyakam rendesen, az aggályaim meg tovább erősödnek….

 

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon