Mederszemle
Category : Blogroll Uncategorized
Mindent, de mindent körbejártunk. Tudtuk a megközelítés két módját, az összes útelágazást, a távolságokat és a menetidőt. Tudtuk, hogy milyen idő lesz a kérdéses napon: délután felhősödés, majd zivatar. Azt az egyet nem tudtuk, ami fontos lett volna.
Derűs hangulatban döngettünk Tragöss felé. Zsákfalu, fel a völgyben, körben hegyek magasodnak és zárják el a továbbhaladást. Onnan ered a patak és ott leledzik a tó, a híres öt fokos gleccservizével, hogy minden szezon elején búvárok százai hódoljanak a zöld merülésnek. Igen, Grüner See. A zöld pedig a felduzzadt tó, elöntve rétet, erdőt pár hétre, mikor is a búvárok és halak uralják az amúgy gondozott turitaösvényeket.
Idén a búvárok távol maradtak, ahogy a vízszint sem érte el a kívánt szintet. Döbbenet, hogy idén mennyire nem telt fel a tó, ezt mutatták a körben lerakott hordalékok. Úgy tűnik, idén a gleccserek és esőzések vize nem jött le hírtelen. Kevés volt a hó – mondták a helyiek. Hát, az biztos, hogy mikor a cuccokkal odadöngettünk a parthoz, csak a köves medret láttuk, annak teljes mélységével. Megemlékeztünk az elmúlt évek víz állásairól, fotóztunk, videóztunk, a mederben trappolva, át-átkelve túráztunk. Korábban úgyis terveztük, hogy jövünk nyáron, kis víznél is. Na, ezt akkor most kipipáltuk. A búvárcuccok elkerülték a megmártózást, szárazon húztunk haza. Csak a kocsikat mosta a délutáni zápor.
Tehát, aki készülne, az felejtse el idén a Grüner See merülést. Ha pedig majd valaha tervezné majd, akkor ne habozzon a vízszintre rákérdezni közvetlen indulás előtt. Záróképként pedig nosztalgiavideo az archivumból: Ilyen volt anno.
A két óra alatt ki is áztunk, a palackokat jól megcsapolták a scubasauroszaink, én meg alkalmat kaptam A’thom barátunk új I3-asának tesztelésére. Nos, ez a Seaquest jacketje, amely nem igen terjedt el, dacára, hogy több gyártó is próbálkozik már az inflátor kiváltásával. Ennél a laposszelepnél egy egyszerű ujjmozdulattal lehet felpumpálni, vagy leereszteni a lebegésszabályzónkat. (A jacketet ugye. ) Nos, a szervizinfo annyi, hogy az I3 működik, beváltnak számít az elmúlt több, mint 3? év múltjával, a vásárlók zöme elégedett. Nem hibaforrás és a szervíz rémálma, hanem ügyes holmi. Végeztek egy tesztmerülést száz búvárral, ahol a többség tetszését elnyerte. Az oktatóknál volt nagyobb az elutasítás aránya, aminek az oka a meg nem ismerésből és a merev hoszzállásból adódik.
Mint forgalmazónak, ideje volt hát kipróbálnom az újítás eme gyönygszemét. A jacket ugyanúgy kerül fel az emberre, mint a többi pro QD. Minden a helyén. Jobb oldalon van egy kis zseb ráadásnak a hashevederen, ide lehet bebújtatva az octopust elhelyezni. Korrekt, nagyon egyszerű és hasznos újítás. Lemerülnék, de szokatlan a technika, felfelé nyúlkálok még. Aztán bal kéz a comb felett könnyen megtalálja a kis szelepet, ami remekül kézreáll. Pushup – pulldown, avagy ahogy mondják, úgy reagál. Hamar meg lehet szokni. Belebegek a nagyvízbe, kamera a kezemben és könnyedén szintezve forgatok pár snittet a békaembereinkről. Forgok, billegek és a leeresztő mechanizmust tesztelem. Erőnek erejével, azaz mire, hogy reagálunk? Nyitás, amikor az összes (3) kieresztő szelep nyit. Persze ezek meg vannak tunningolva a reduktorból ismert kifújó szelep szilikontányérjával. Így ugye nem folyik bele a víz a jacketbe – mondják a márkaképviseletben. Nos, ez az egy dolog kacsa: ha sokat nem is, de átlagos mennyiségű vizet azért kifacsartunk a szétszereléskor belőle.
Irány a Búvárbarlang, kezdő tanfolyamosok sorakoznak! Meg persze jutottak tréningre is páran, így aztán csak elérkeztünk az uszodai felszerelésmozgatás optimalizáló csoportépítő részhez is. Ez az izomépítő rész, ami után a jön a súlytalan lebegés kárpótlásul.Na, ez volt ma és elvileg a holnapom is ilyen lesz.