Category : News Uncategorized
Túristáskodásosdis attrakció! nem vág orrba a lengőajtó, korlátgyakorlat kötelező, természet meg kintről befigyel. Röviden ezek a gondolatok ugranak be a Seawalker című sisakos vízigyaloglós merülési ágazatról. Ha valaki azt hiszi, hogy már mindent látott, akkor még ezen elcsodálkozhat kicsit.
.
Category : Blogroll Uncategorized
Ünnepi hétvége. Az, hogy mennyire kinőtte magát Velemben a rendezvény, azt nem tudta meg a Kerasub kommandó, de a sógorok féle Sturm partyra se utaztunk ki Grazba. Jó magyar ember módra estére a püspökmolnári lovardánál találtuk magunkat. Team Jucus and Vöcsi, no meg Ismerős arcok, Kárpátia, ágyaspálinka gőze, gyerekzsivaj, Bodri puli, szalmaillat és sült gesztenye keretezte emelkedő hangulat. A rossz nyelvek szerint a dahabi túra ügyében történt lobbyról van szó, de hát igazából a búvárkodásról nem esett szó. (ezúttal szerencsére) Inkognitóban maradva csak azt sajnáltam, hogy a délutáni íjászatról lemaradtam. Az istállóban hancúrozó gyerekek között élmény volt a lovakkal cimborálni. Ezek valahogy sokkal agilisabb teremtmények, mint a delfinek. Emezek hagyják hogy lovagoljanak rajtuk, de le is vetik az embert, ha durcásak. A delfin sokkal félénkebb és tartózkodóbb, vele kapcsolatban semmi sérülésről nem tud a tudomány. Szóval a nagy busa fejek között félve és töprengve álltam: megsimogassam, vagy ne? A Hipogriff ezekhez képest kisnyuszi! – akkora csődör volt az egyik boxban, hogy hátra kellett lépni ahhoz, hogy rendesen lássa az ember.
Azért gesztenyéből is jól bepakoltunk a bendőbe, azt gyümölcspárlatokkal lefojtottuk. Még eszünkbe jutott, hogy másnap uszodai tréning kis okítással, ezért aztán nem vártuk meg a hajnali kakasszót. Az est irányt mutat a sötétben: az élet természetesebben csak jobban élhető. Vissza vidékre, be a természetbe!
Category : Blogroll Karas diving blog Uncategorized
Ablakon kinéz az induló, eső, szél borzongat, a látvány is hideget sugall: október másodika van. De én csak azt mondom, az utolsó alkalom egy szuper adriai merülésre. Jó lesz. – mormogom, bár nem kell biztatni a csapatot, van aki rövidnadrágban vigyorog.
Négy órás út, felhő ködébe, esőbe burkolva csattogunk át a hegyeken, majd az utolsó alagútból verőfényes panoráma fogad. Tenger a horizontig, rajta csillogva szikrázik a napfény, úgy, hogy az ember torkát az öröm szorítja. A nagy vizet meglátni már gyerekkoromban élmény volt – és még mindig az. Fogunk napozni, nem vitás!
Két év után újra itt, új személyzetű, régi bázison. Lepakolunk, majd persze, hogy merülünk egyet! Rijeka mellett vagyunk, délre a várostól. Jobbról a hajójavító dokkot csodálhatjuk, előtte éppen egy olajplatform formálódik. Gigászi monstrum, valahogy mégis szép. 
Na, itt kell merülni: plató 12 méterig ereszkedik, peremén a letörés falat alkot 36 méterig, de ha valaki mélyebbre vágyik, ötvenet foghat kiúszva. Rögtön belefutottunk egy csillagvizsgálóhalba, amit a falkányi szivárványhal dobott fel nekem, különben sosem találkozunk, ha nem mutogatnak aktívan arra a pontra, ahova beásta magát az álcázás nagymestere.
Hal, mint a tenger: hatalmas rajokban gyűrűs keszegek, durbincsok, heringek, a kéklő tiszta víz csillog a halseregletektől, egyik a másikba ér. Búvár az, aki szeret merülni: nincs manta, cápaetetés, sorszámozott roncs, vagy más extrém látványosság: csak egy jó hely, meg a búvár és a tenger. Ez pedig akár egy október eleji verőfényes napon, 19 fokos vízben is nagyon élvezhető egy jó csapattal. Tehát napoztunk, merültünk, feltöltődtünk ezen a klassz hétvégén.
Ráadás: Vöcsi féle sledge nem igen volt tesztelve eddig, de végre Gáborral komolyan felszereltük. Szombat estére működőképes lett a szerkezet. Tiszta nagy kékség: van húzása a gépnek, másodpercek alatt az ember lenn van húsz méteren, gyorsulva süllyed tovább… akár a harminckilences fenékig. Nem nevezném tökéletesnek a szerkezethez való hozzáállásunkat: sok időt vesztettünk a szereléssel, beállítással. De rájöttünk a csínjára, merítettünk a lélegzet nélküli merülés endorfinkészletéből, belehallgattunk a csend világába, ahol csak lassuló szívdobbanásaink árultak el bennünk. Kevés volt, nem jutott rá idő elég. Ezért folytatás következik: akit érdekel, jöjjön Dahabba, ott nyomatjuk legközelebb.
Huhh! Kafa hétvége volt, alacsony költség, nagy feeling. Akár készülékkel, akár anélkül, sikerült a tengerre és a búvárkodás örömére hangolódni. Nem kellett sokat beszéletni, csak végig kellett nézni az arcokon, mi a közös bennünk. Búvárok vagyunk, merülünk, bárhogy, bármikor. Aki itt volt, tudja és érzi még napokig, hetekig a hatást.
Egyebek: Sípi feltette a képválogatást: megnézni! Friss film nem készült, lsd a régi Kostrena videot
Category : Blogroll Uncategorized
Hülye cím. Utal arra, hogy semmi sem egész, minden apró részletekből áll össze (ha összeáll). Vagy éppen arra utal, ahogy az elmúlt hetek eseményfolyamát csak apró emlékblokkoknak látom, melyek aztán észvesztő kavargással váltották egymást. De az eredmény ugyanaz. Részletekből áll az egész.
Rögtön irány a Rába, evezés a rettenthetetlenül Rábát rójó Wekingekkel kétszer is. Uszodai tréning, szeretett Vulkán Fürdőn, két hét rekreációs táborozáson való kiállás amely azért engem, meg Gábor bajtársamat is rendesen próbára tett. Budapest, beszerzés és protokoll két napban. Családi munkavállalás jegyében fapakolás hordás ragyásig, céges boltrendezés, személyes lakhatási állapotok káoszfokozaton. Aztán prájvit kezdő tanfolyamok, amellyel dacolnak a hallgatók rendesen, főként távolba maradással. Atlantis Holdfényligeti Családi nap a tetejébe, majd a folytonosság kedvéért háromszor is osztrák merülés. Ha valaki most akar menni, akkor Neufelder See: harcsát simogatni nem játék, csuka is akadt, de főként a látótáv lélegzetelállító, közel a 10 méterhez hihetetlen feeling, miközben a víz 19-ről ugrik 13 fokra ha az ember lemozdul 16-ra…
Kavarog minden. Beszélgetések visszhangoznak a fejben, miközben minden kis elem lassan mögém rendeződik, szabadon hagyva a menetirányt: Dahab-Indonézia!
Category : Blogroll Montenegro Uncategorized
Itthon vagyok. Ébredek lustán és elégedetten: csoda történt! Kicsi kocsim, a 27 esztendős Ford Escort 1.6 D, alias DAFU hazahozott, teljes cuccokkal, a mostari úton, a fekete hegyek földjéről! Ez miért bravúros kaland? Maga a nyár elejei indulás is merészség volt: de hát az erőforrások ha vannak, azokat használni kell.
Kicsi Ford pedig ki lett használva. Húszonx db palack, meg pár utas a raktérbe, nem gond, de ha valaki ismeri a kikötői serpentint, meg a magistrálra menő kaptatót Hercegnoviban, akkor ezt kifejezetten nem ajánlja a kocsinak. Márpedig minden nap halálra pakoltan futottuk meg ezt az etapot a külső telepről oda-vissza. Be is horpadt a fenéklemez a raktérben – hullámos mint a denevér szárnya. Az olaj az itthoni szervízek ellenére folyik a hajtóműből: olaj nélkül meg… nos töltögetem utána, de nem egészséges hangok kelnek szárnyara a emelkedők leküzdésekor. Szerelőt emlegetjük, míg nagy sokára el is kerül hozzá. Húsz EUR és a kocsi fut. Hazamenetel előtt átvizsgálás, indexcsere (itthonról Apám küldi a pakkal) kicsi mosás: és útra kész a gép. Meg a mentőexpedíció is tervezve.
Optimizmusból élünk, de ez most olyan, mint az orosz rulett: golyó már a csőben, cső a halántékon, a ravaszt meg épp meghúzod. Az, hogy a golyó nem talál, az elég lehetetlen. Az is annak tűnt, hogy hazaérek a kocsival. Márpedig hazaértem, dicséret a német iparnak, kicsi kocsimnak, Apámnak, meg a nagy adag gondviselésnek. Valakinek nagyon meg kell ezt köszönni, az egész Montenegrót, a nyarat. Hát köszi Mindenki, sokaknak jobban is. De legjobban Dafunak, az én kis hű, öreg négykerekűmnek, aki nem hagyott cserben.
Továbbiakban: oldal színesedik képekkel, lesznek cikkek, mint pl. Budva, Mamula kút merülés, kamerateszt, Titánok arca, egy új roncs merülése a la trimixel, avagy hogy lettünk tech dive center, no meg jönnek az őszi programok: Vörös tenger, Adria és a búcsúzás: télen Indonézia. Bőveben most már akár személyesen, él az itthoni kontakt.
