Technikaszakkör
Category : Blogroll Montenegro Uncategorized
Succer – ahogy az angol ejti a szót, hangzás és jelentés között mutat némi rokonságot a két nyelv esetünkben. Mert bizony szóban forgó technikai foglalkozásunk egy nagy sz…pás! (bocsánat!) Szóval két vándordiák érkezik nagy fekete szárazruhákkal, dupla palackokkal és egy trimix töltőpanellal. Ami “profi” üzembehelyezését Dragan profin bemutatja. Hipp-hopp, a titkos palackkupack felfedi titkát: nem ócskavas sem lomhalmaz az eresz alján gazzal benőtt rejtek: ez kérem oxigén esszencia! Hümmög a munkabiztonsági szakember, de csak ha nincs két lába, hogy futásnak eredjen. Magam is igyekszem azért a kompresszortól messzebb figyelni a beüzemelést, bár aggodalomra semmi ok: többszörös biztonsági vezérlés van a gyári, precíz panelbe integrálva. (Nem lehetsz elég pesszimista és precíz dörmögi a süket félkarú gákeverő szakember valahol az elmém mélyéből előprojektálódva) Mivel nem csak óvatos, de éhes is voltam, elmentem kajáért. Meg még sokfele virgácsoltam, mire üzembe lett helyezve az egység. Amúgy a manual mindent egyértelműen leírt, de nem akartam okosabb lenni, mint barátaim hárman együtt.
Helyi gyors gasblender tanfolyam: a kis áramlású Helium, illetve a nyolc bar nyomású Oxigén a panelen belül keveredik. Egy szelep és két szenzor irányítja, adagolja és figyeli a keverési arányt, ami rögtön mehet a kompresszor szívó nyílásához, majd onnan a palackba.
Na, az egység beüzemelése és az első keverések hosszas fejvakarásba kerültek, de az Alfa Team ezt is leküzdötte. Innentől pedig nincs akadály: mehet a mélymerülés. Gyerekek: trimixel Tihanyon egy jó huszonöt percet? Milyen lenne az mi? Akkor meg nem is meséltem a Zenta és a többi mostoha mélységbe nyugvó roncs megmerüléséről…Vége a zacskós instant héliumnak! (lsd. Zenta töltés anno)
Mindenek ellenére három nap tréning, keverési próbák, míg expedíciónkra kezdjük tölteni a keverék gázos palackokat. Trimix meg durva nitrox… A többi titok, ahogy az is, hogy hova megyünk. Hír lesz – mondja Dragan, sokat sejtetően és megsúgja: Maybe new wreck! Szóval készülünk, bár én csak nézek kukán, hisz nem értem még mindig, hogy honnan milyen technikám lesz a tervezett hetvenes akcióhoz. De ki nem hagynám.
Majd hülye leszek kihagyni, gondolom, mikor letekintek a mélybe, ahol a tükörkép helyett is sötét mélység csillog a víz felszínén. Indiana Johns feeling, ereszkedés a múlt titkos bugyraiba! Clive Kussler klasszikusa jut eszembe, mikor Mexicoban inka vízgyűjőbe merült a hős, barlangrendszereket és persze aranyat rejtő mélységeket leküzdve.
Én kicsit sem vagyok érzékeny természetűnek mondható, de ha arcon csapnak, akkor azért kicsit felhorkanok. Budva után pár kilométerre a kimondhatatlan helység Maestral Hotel nevű búvárbázisra ruccant át Dragan-Igor-Karas triónk. Itt összefutottam Rudival a magyar nyelvű búvárvezetővel. (tel: +38269239322 annak akit érdekel direkt) De a lényeg: vizuálsokk kérem! – ami arculcsapott. Egyszer elsuhant már mellettünk , de másodszor is erős elképedést váltott ki a látvány: ,A’ HAJÓ ott horgonyzott az öböl közepén, az abszolút és elképesztő vagyon nyilvánvaló szimbólumaként. Egy olyan hajó, amit képregényekben, vagy csak filmen modellezve látni egyébként.
De lehet cifrázni a balfékséget. A kamera nem szereti a nagy hőingást, minden páramentesítő eljárások közül egy vált be: tartsd a hűvösön a kamerád! Ezért aztán egy öt méteres zsinóron lóg, ha áll a hajó. Mondanom sem kell, hogy néha menet közben is. Két nap, két öngól: leejtem e a Tihanynál (41 méter) jobban is mint Fükkő Zoli a D9et. De másnap meg a propeller vágja le, szerencsére induláskor, így a roncs mellett megtalálom. (Írnom kéne még a kameráról is, hogyan működik, mi? Egyelőre annyit: szuper gép, ha mostohán is bánok vele, de imádom! ( az incidens még Budva expedíción volt, lehet, írnom kéne erről is.)