Végjáték

Megköszönve kint élő honfitársainknak a barátságot, összepakolva, vegyes érzésekkel álltam a reptéren. Sok minden történt az elmúlt hetek alatt. Sok minden kimaradt ebből a kusza feljegyzéshalamzból. Nem célom minden rögzíteni, a látottak mélyen legbelül elraktározódtak, vagy elillantak az időtlenségbe. Sok minden jár a fejemben, napokra lesz szükség, mire a kavargó benyomásokból lecsapódnak az emlékek. Én pedig hazaérkezem…

Itthon vagyok. Más tér, idő, még a fények is mások. Csak állok, a sikeres teljesség tudatában a megtett útnak, de én az örök elégedetlen, azon gondolkodom, mindent kihoztam-e az útból? Vagy csak keveset terveztem? Persze ha valaki azzal heccel, hogy mutathatok-e valami nagyot, akkor azt mondom persze, itt egy link. Ez tényleg nagy!

Epilógus gyanánt: pár hónap elteltével Karka földim, régi búvárcimborám családostul Balira utazott. Nos, az ő utjukatolvashatjátok a 9 éves Kolos nézőpontjából. Kolos Bali blog

Kicsit part

Megy a Beachboy a Saharában, hóna alatt egy szörfdeszkával. Csak megy, rendületlenül, egyik dűnét a másik után hagyja el, mígnem nagy sokára a szomjúságtól és kimerültségtől összerogyva elterül. „Kicsit part!” suttogja mosolyogva.

Az evolúció terméke a homo fanatikus, aminek egyik alfaja ugye a búvár. Nos, biztos állítom, hogy ismereteim a szörfös fajjal gyarapodtak, akinek a genetikai kódját elemezve felfedeztem azonosságokat. A saját kódomban. Valószínű a Kuta Beach partjain ordítva megtörő hullámok is kellettek ehhez az elsöprő fejleményhez, no meg Dani személyében érkező útmutatások. Aki a víz igézetében él, az könnyen bekattan, mikor a falként tornyosuló, összeomló hullámok vad játékát figyeli, no meg az azokban bolhaként kapaszkodó deszkás alakok küzdelmét. Az ember csak attól szívdobogást kap, hogy ha valamelyik szörfös felszállva a rohanó hullámra egyensúlyozva robog, míg mögötte kimagaslik és életre kelő vad zuhataggá váló vízfal igyekszik utolérni, hogy maga alá gyűrje.