Apnea Academia: az első nap

Héderezés: Dahab után körülményeink gyökeresen megváltoztak: turistabarát 4* ölel körbe, igényes épületek, körbevéve ápolt zölddel, virágokkal, fazonra nyírt bokrokkal. Szállásunk ragyogó, tágas 3 személyes, no kommment. Ellátás egyiptomi allinclusive: azaz minden, ami alapszolgáltatás, fizetés mindenért, amit megkívánsz, fagyitól az alkoholig fizetős. Azért ez paradicsom, mi meg ledobhatjuk az ékszíjat! Azért tanakodtunk, mennyire is tegyük: ugyanis Pelizzari bácsi nem arról híres, hogy gyengekezű. Körbenézve az ember sejti, hogy ki úszkál hasonló uszonyban: nagy, hosszú cucctáskás emberek mászkálnak a tengerparti ösvényen. Egész sokan vannak!

Felvirrad a hétfő reggel, mi meg tök izgatottan állunk a gyülekező ponton. 12 ember jött össze az angol tagozatra, vannak németek, horvátok, akad szlovák, ausztrál és angol. Meg mi hárman magyarok! Persze párhuzamosan olasz kurzus is zajlik, de teljesen külön csapatban edzik őket. De még hogy edzenek!

Hamar kiderül, hogy csináld, tanulj! – elven zajlik itt minden. Az alapoknál kezdjük, s haladunk mind tovább, a részletek teljessége felé. Napi 3 elmélet, 2 gyakorlat, azaz 4-5 óra vízben ázás!

Már az első napon előkerül a sledge, mindenkinek van 2 csúszása: no limit kategória, avagy amit a filmekben láttam élőben!

Dahabi buliképek

Minden nap a csoportok visszatérnek a merülésből, benépesítve a bázist. Itt van mindenki, s marad is többnyire, hiszen közel a vacsora. A kaja az jó, menü, amiben sokszor szerepel a grillezés, amit maga a bázisvezető szigorúan saját kézben tart. Imi otthon van a témában, vagy ötnyelven tüzeli az éhes embereket.

Nos, hagyományok is vannak. Ilyen a búváravatás Lighthouse módra, vagy születésnapi buli. Ez utóbbi pedig pont Imi szülinapja alkalmából került megrendezésre. Egyiptommban nem hétköznapi kaland csülköt az asztalra tenni, vagy jó kis babgulyás sem mindig kerül az asztalra. Nos, mellé még a nagy grillrácson izzadtak a fasírtok, meg a húsok. Direkte a sétányon, a ház előtt. Itt még a kóbor kutyák is csontokkal rohangáltak, s jutott trakta mindenkinek.

A hangulat is meredeken emelkedett, hiszen a másnapi merülések árnyékában azért fért alkohol a konty alá – s került is. Kerekedett torta, aztán meg a STAFF egyenruhába bújva, luficsokorral, ajándékkal, a köszöntötte a górét. Hagyományok szerint a buli az éjszakába nyúlt, de erről se képem, se mesélnivalóm nincs, bár készült házi videó a táncos mulatságról.

Persze más estéken is garantált a jókedv, s uramatyám, ha összeül féltucat búvárvezető, akkor nem a melóról van szó, hogy kinek milyen búvárvendégei vannak, hanem rendes baráti beszélgetések zajlanak, miközben fogy pár sör. Jó a csapat, s jók a hagyományok. Dahabba mindig is szívesen mentem, ha valaki megtapasztalja, akkor csakis hasonló következtetésre juthat. Feelingje van kérem!

Palack nélkül

A napokban számomra megállt az élet. Nincsenek merülések, messzi merülőhelyek, van helyette tréning. Úszok, merülök tüdővel, szokom a vizet, pihenek hozzá. Erre mondják, hogy szabadság. Meg arra is, mikor készülék nélkül lebeg az ember a kékségben, napsugarak táncolják körbe, s percekig nem lélegzik.

Persze rengeteg fajtája, mércéje, módja s mikéntje van a víz alá merülésnek egy lélegzettel is. Kicsit összekapva magam gondoltam megmérem magam, s Robival bementünk egy tréningre. Mit mondjak, elsőre sokkal jobban tetszett, hogy egy szál fecskében tizenötön löbbögök lazán, mint felvértezve 5 mm neoprénnel, súllyal, s uszonnyal tekerjek le, s fel. Mondjuk ki, hogy nem éreztem formában sem magam, a nekikészülés alatt meg a napok óta tartó nagy hullámok csaptak át minduntalan a fejünkön. Na, így lélegezz mélyeket pajtás!

Végmerülés – Islands

Kimerülésről szó sincs! Ez a hazautazás előtti nap, mindenki be van sózva egy délelőtti merülésért. Az időjárás kedvező, nyomulunk le délre, az Islandshoz. A merülőhely Dahab egyik korallabirintusa, azaz guide legyen a talpán, aki ne fohászkodna a sikeres visszaérkezésért szerencséjéhez. Persze lehet menni rajzolt útvonalon is, de az nem a stílusunk ugyebár. Tehát olyan a zátony, mint egy nagy hagyma, kis korallpadok sorakoznak szorosan egymás mögött, ha az ember bevállalósan kacsázik a sűrűjében, akkor a legérdekesebb a dolog, s egyben eltévedni sem nehéz.

Mivel másfél éve voltam itt utoljára, én is elmotyogtam egy fohászt, aztán egy 50 perces menetre nekivágtunk a csapattal. Az első kerülővel Napóleont kerestem, de halunk házon kívül volt, tehát csak az időnket vesztegettük. Percek múlva elértük a zátony külső koronáját, s itt beleakadtunk egy hatalmas sárgafarkú barakkudák alkotta suliba.