13:12

Otthon. Helyi idő hét után, ki nézi mennyivel. De már tudjuk, hogy nekünk jó napunk volt.

Senki nem kíváncsi az előzményekre, és bevallom, nem is fontos. A lényeg, itt vagyunk Balin, Tulambenben, ami egyben első indonéz, vagy ázsiai kalandunk is egyben.

Eddig Egyiptomhoz szoktam, (idézőjelben persze) és az ottani viszonyokhoz hasonlítok ösztönösen, nem direkt. Nem is a levegő ízében van a másság, nem is a hullámok zúgása, vagy a lengedező pálmafák, amik fura érzést keltenek. Ez más miliő, más emberek, más természetű életszemlélet. Ezt a másságot csak pozitívan tudom értékelni, de az első pillanattól kezdve, ami mondjuk a taxisokkal kezdődött a reptéren.

Szállásunk rendben, Hotel Mata Hari Tulamben, az öböl közepén terül el, szemben a Korall Garden, balra a Liberty, jobbra a Drop Off. Háznál minden, bázis, no meg a helyhez tartozó vezető, Putuh, aki egyben értünk jött a reptérre, búvárvezető, no meg személyes menedzserünk, aki a pénzváltást is elintézte. Rugalmasan a helyi viszonyokhoz, lassan duráltuk neki magunk a reggeli menetnek. Gumiidő – így mondják. Mentünk merülni, persze tiszteletteli mosollyal kísértek, mi meg a sherpákat, akik között volt negyven kilós öregasszony, ki néha két palackot is egyensúlyozott a fején. Putuh ezerévnyi derűvel, udvariasan vigyorogva, mint egy aprócska helyi dzsinn, a merülőhelyre mutat. Ebben a gesztusban benne volt a tisztelet, meg a „nyugodtan mehetünk fiúk!” biztos érzése. Tutti, hogy tegnap is a tenger, meg a roncs szellemeivel való jó viszony végett fűszeres füstölőket gyújtott, kérve a frissen érkező idegenek védelmét.

Ennek tudatában, no meg „20 méter max, lehet 1 óra lenn, balra úszunk” információhalmaz birtokában bemerültünk. A zaccos, sűrű lébe, aminek a fenekét két méteren átszakítva kékbe ereszkedtünk. Örültünk a tízméter látótávnak, közben meg majdnem belevertük a fejünk a roncsba. Mintha száz éve itt lenne, olyan viharvert, időmarta szétesett patináns darab a Liberty, oldalra dőlve, a viharoktól félig a homokba temetve. Egyszerűen annyira be van nőve élettel, hogy csak gúvasztottam a szemeimet: lágykorallok, fürtökben termő tengeri liliomok mindenfele, no meg új halacskák garmada. Hmm, ez tényleg gazdag vidék, nem szoktam ilyenhez. Ámulva úszunk be a roncsba, ahol egy másfeles Barakkuda őspéldányának agyarai ijesztenek.