Category Archives: Karas diving blog

Murénaszorító

Amikor valaki ideiglenes kártyával jön, az Ok. Tanfolyam elmélet, uszoda, semmi nyíltvíz? Döfi! Csinálunk vele intro merülést és kész, mindenki boldog. De ha befizet egy háromnapos csomagot, akkor három nap introt csinál végig. Azaz napi kétszer 15 percet, szigorú felügyelettel bugyoghat. Ha többet akar, akkor az más filozófia a számokban.

murena081125_004.jpgÉn azt hiszem, öregszem, mert freelancer kötelékként felrúgtama díjszabási rátákat, meg a gyakorlatot. A páros triplázó Intrós banda (na ja név nélkül) ezek után luxus elbánásban részesült, nem is merem leírni mennyiket merültek. A lényeg, hogy a végére nagyon belejöttek. Igaz, azért volt okom megijedni közben például kicsit ledermedtem, mikor a fejemre rúgták (video) az óriásmurénát.

Az úgy volt, hogy Umm Gammarnál feküdtünk bele az áramlásba, kis koralloknál filmeztem őket. A koncepció szerint vágjunk gépen, azaz “az áttűnéseket és képi effekteket csináljuk meg lineárisan, felvételkor” szellemében ráhúzom az optikát az üregre. Ott egy tűzhal figyel, ami kapóra jön, arra közelítek. Ekkor a nagy üregből tekereg szembe velem egy lófej, ami a muréna eleje.

murena081125_006.jpgmurena081125_005.jpgMindketten megtorpanunk, ami azt azért nem jelenti, hogy a süllyedésem korrigáltam volna. Ebből kifolyólag mikor visszafordult, én gondoltam, gyerünk utána! Hát, majd a farkába haraptam, de nem sietett. Fény is volt, egy oldal ablakon jött be rendesen, ott meg ment kifele a szörnyem. Igen ám, de látom biciklizni intrósaim uszonyait.  A murénaság is látta, szóval nem értette, hogy kinn miért is akarják ketten fejberúgni. Visszafordult, ahol nekemnyomta a busa fejét. Nem értette, hogy én mit keresek itt, mögötte szorosan, és lihegek buborékokat a pofájába. Addig nézett, hogy ki kellett fújnom, minden veszély dacára.

murena081125_003.jpg

murena081125_004.jpgGondolkodtatok rajta, milyen hülyén nézne ki egy muréna széles vállal? – Nekem bevillant, ezért mellékesen felvidulva a nyaka mentén mögéje pillantottam, csak, hogy ne ijedezéssel teljen az idő. Intrósok! Ezek közös erővel tekernek kinn a képzelt bicajon, mindjárt fejberúgják, a csupanyak haverom meg vagy megharap, vagy hozzám simulva elúszik rajtam. Kész, ez a murénaszorító, jól belehúztam magam.

murena081125_001.jpg

murena081125_002.jpg

Még jó, hogy őkelme is szűknek talált a helyzetet, visszafordult, elemezte a szitut, majd mikor Anita (név nélkül) egy pörgőrúgással elrugaszkodott rajta, akkor nagyot csapa elmenekült. Pfüh, ez életem egyik legfélelmetesebb hal-szembenézése volt. Ezek az intrós ördögök meg csak vigyorogtak!

Nos, az izgalmakra letöltöttünk kedvenc helyünkön pár üveg gyümölcslevet. Legalábbis a személyzetnek lelkesen beadtuk, amiben nagyon sokat segített, hogy a pálinkásüvegbe jó sok mazsola, alma és szilva darabka lett betömködve. Megkínáltuk pincéreket, akik a hátsó traktusban mint kanalas gyógyszert, fanyalogva, de bízva a jó hatásban szépen elnyelogatták. A kiszolgálás élénksége és minősége emelkedett. Az este világörökség programja keretében a “sisha be – pálinka le- sisha ki” versenyszámot fejlesztettük sportággá. Akar valaki nevezni a következő körre?




Valami készül

aggregat.jpgMert az élet már csak ilyen. Hurghadán meg még ilyenebb, szóval real life megint. Az utolsó Ramadan fesztiválon porban a kecske feje, a vér még gőzölög, az elkövetők meg összefogdoznak egy kocsit: kis véres tenyérlenyomatokkal látják el: marketing a javából, hurghadai kocsireklám. Másnap látom a városban. Ez normáááális?!

Aztán itt van az utca: megint kis kordonok bukkannak fel az építkezések között, bennük vágásra érett jószágok. Ünnep közeleg. De ünnepelnek akkor is, mikor valami új üzlet nyílik. Ez is nagyon vidám, apró Las Vaghas elevenedik meg a sikátorok peremén. A fények zavarták az optikát, a hangfalakból bömbölő bődület meg engem, de épségemet kockáztatva a (taxiforgatagban) azért pár kép(telenség)et sikerült lencsevégre venni.

scifi.jpg

mekk.jpg

bulivan.jpg

Azért még a témához hozzádobnám a Sushi témát. Imi főnök beállított egy három kilós tonhallal. Vágtuk a a nyers csíkokat, amitől elkezdtem nyáladzani: a guszta vörös hús látványa mint egy gyomorbavágás úgy jött, de sajgó éhségérzetet generált. Miközben belemerültem a kuktáskodásba, azért tunkoltuk a húst a testbe. Nem akartam arra gondolni, hogy milyen élelmiszeregészségügyi kezeléseket hagytunk ki ezen táplálkozási gesztus direkt végrehajtásával és a konkrét veszélyek és rizikóskálák teljes nem ismerésének nyugalmával csámcsogtunk. Közben legyártottunk egy vagyont érő sushi adagot. Aminek eszméletlen zabálás lett a vége. Hát, így készülnek a valamik.

tonhal.jpg

tonhalnyeses.jpgalapok.jpgsushiba.jpgsushi.jpg


Átkattanva

A napjaim egyik része. Főleg, hogy private erőket kell újra vízbe vinni, no meg kalandra fel. Példul a centernek otthont adó Hotel Sahara nagyon bizarr kis homokstrandján rendezett tréning számomra is meglepetésekkel szolgált. Átlökött egy kapcsolót, ami valószínűleg azokban is megvan, akik utoljára Dorogon, vagy Nyéken, Gyékényesen, ill. egyéb szolíd merülési élményfokozaton estek extázisba. Hát itt a beachen voltak dárdasün falkák, az ilyesztő, húsz centis, négyzetméteres tüskeerdők elég vadul néztek ki, kábé, egy római légiótól elvárható szúróélmény összpontosult a lándzsarengetegben. Voltak lágykorall pamacsok, lapos, cizellált homoki sünök, no meg keszegrajok. Persze, honnan tudjam konkrétan, milyen hal, ha egyszer a kalauzok nem neveznek meg minden alfajt, na! Szóval két relative parádés öbölmerülés után, mint buchtsau, átkattantam. Úgy érzem, minden mindegy, ringasson a víz, nem bánom, ha valami szembejön. Nekem szép, nagyon jó és örömet okoz. A kopasz homok tényleg hipnózist okozhat három-hat méteren? Mert azért félek ajánlani a helyet békaembernek, bár a hatásait ajánlani tudom. Hát el tudjátok képzelni, milyen érzés volt ezek után, ma Gota Ramada Akváriumában fürcsizni?  Ne egyszer érezzétek át!

robothalak.jpg

Ez az a pont, amikor azt bírom mondani, hogy jó merüléshez nem kell delfin, cápa, teknős, meg egyéb állatafjták. (de  jobb ha van) Búvárnak víz kell csak amiben merülhet. Főleg, ha át/bekattant!


Delfinles

delfin.jpgdelfins.jpgCr@sh meg én bevackoljuk magunk Hurghadán. Ő hosszabbít, én meg foglalkozom a búvárkodással. Első nap rögtön beleszaladunk a feelingbe. Miközben kattog agyamban az összehasonlítás, kalkulálok két évvel ezelőtti benyomások és korallállapotokat hasonlítgatva a mostaniakkal, felbecsülve az erodációs folyamatok sebességét, belénkszalad két delfin. A találkozás pezsdítő, csak ámulok mint mindig.  Szinte testközelben úszkálnak, egy nőstény, és egy kis borjú. A kicsi tanulgat, éppen a homokból próbál kiemelni kisebb köveket. Nyugodtan nézzük, nehogy elriasszuk őket. Mostanában csak azt látom, hogy az emberek megvadulva, markolászó kezekkel sprintelve támadnak a delfinekre, egyre csak meg akarva érinteni őket. Kérem, hol itt az intelligencia? No meg hol a hatás? A delfin értelme nagyon magas, úgyhogy ha ezekből azt tanulta, hogy az ember egy tolakodó primitív valaki, akit el kell kerülni, akkor nem kell csodálkozni rajta, hogy kezdi kerülni az emberek közelségét. Sajna ez van… és most is a felszínen felbukkannak a sprintelő snorkelesek. Majd egy tízfős csapat békaember bukkan fel, gyorsan támadó alakzatba fejlődve, szaporán rontanak a delfinpárra. Azok két kört tesznek, majd elillannak, hogy békében folytassák családi kirándulásuk.


Legcsúcsabb éjszakai merülés díj

shuab_sernaka.jpegfisherboatwrack.jpgfisherboatwrack2.jpgSernaka, halászhajóroncs, napnyugtadive. Azaz a Zodiac az őszi napállás szerint négy óra után fut ki velünk. A cél nincs messze, a tornyon túl, a szirtek külső oldalán nyugvó halászhajóra kell rámerülni, majd visszaevezni a hajónkhoz. Elhangzik a harminc méter mint referencia a tájékozódáshoz, lámpát viszek, nem is videokamerát no meg a túra végére beedződött búvárokat.

Sernaka, wreckdive. Halászhajó nyugszik lenn, amin a kapitány rokonsága révén van történet. Sudánból jöttek vissza, hallal vastagon megrakodva, örülve a szerencsés fogásnak. Valahogyan emiatt lehetett, hogy gondtalanul közelítettek a szigethez és zátonnyal ütköztek. Nem kapott súlyos sebet a hajó, fenn is maradt  a zátonyon. Próbálták a süllyedést megállítani, ugyanakkor pakoltak ki a hajóról sebesen. Egy érkező hajó, aki segített volna vontatni, már csak a mentésben segíthetett: a sérülült test egyre gyorsabban telt vízzel, majd lebillenve a zátonyról elsüllyedt. Próbálták kötelekkel rögzíteni, hálókat is bevetve, de nem sikerült sem a reefen, sem az közelében tartani. A nagy vashajó egyszerűen leszánkózott a homoklejtőn harminc méterig.

lionfish.jpgMi pedig egyenesen fölötte ugrottunk. A esti kék alattunk már teljesen feketének tűnt. Húsz méteren bekapcsoltam a lámpát, majd irányt véve az árbóchíd felé kormányoztam a csoportot. Csip csip – mondta komputerem, ami a harminc méteres mélységre figyelmeztető jel nála. A roncs érintette a harmincat valóban, azt is az árbócai révén, a test alattunk ferdén lefelé túlmutathat ötvenen is. Nos, harmadik merülés gyanánt nem kívátam bonyodalmakat, negyvennél befékeztünk, körbesúsztuk amit lehetett érni. Az utolsó szórt fények kezdtek elenyészni ahogy a nap lebukóban volt. Azt érezhettük, hogy legalább száz méter mélyen borul ránk a félhomály, az észlelhető valóság lámpáink fényében ölt testet, azon túl pedig a képzelet leírhatatlan szörnyei lopakodnak. Voltak itt üveghalak, emperor hal, muréna, no meg tűzhal az ismerősök közül, tökéletesen beértem velük. Még mielőtt elvarázsolt volna a helyzet és a nitrogén kombinációja, az árbócig emelkedve népszámlálás, majd irány a reef! Már csak vissza kell találni a hajónkhoz.

A merülés következő tizenöt percében erodált, kopasz, homokos, tejszerű látótávolságban tapogatódzva fogadtuk a beteljesedő éjszakát. A következő negyed órában változatos szirtek és letörések között haladtunk a hajó felé, majd el is értük azt. A ráadás tíz percben a hajónk farának reflektorai fényében térdeltünk hét méteren, a kavargó, sistergő vízben halak ezrei között. Csak cikáztak, kőröztek, valami követhetetlen de ösztönös koreográfia szerint. Körülöttünk szétvált a forgatag, mintha varázskör védene bennünket.pok.jpg lionfi.jpgremete.jpgEz a tűzhalat nem hatotta meg, szemmel láthatóan fejjel neki akar úszni a Kowalski reflektoromnak. A fenyegetés nem használ, csak jön előre egyre, hiába lendítem felé – marad hát a kikapcsolás. Az aztán elkedveteleníti, néz más irányt.

A tűzhal amikor lebeg, akkor még nem éhes. Vagy pedig rajta a prédán, az alkalmas pillanatot várja. De amikor be van indulva, tempózik a méltóság legkisebb jele nélkül: akkor falmós bizony! Ha lett volna időm, akkor csak megnézem, hogyan vadászik, de a gyomrom szerint vacsora esete forog fenn, alighanem már minket várnak megint. Fel! – adom le a jelet Barninak és Fecónak. Egyhangúan azt szavazzuk, hogy ez volt az év éjszakai merülése!


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon