Önszivacs

A szakemberek bűncselekményre gyanakodva vizsgálják az esetet. Minden összevág, a vízihulla egy tökéletesen fatális véletlen áldozata, de éppen ezért hihetetlen és felmerül az idegenkezűség. A helyzet érthetetlen, hiszen rutinos, veterán búvárvezető vált a mélység ismeretlen körülményeinek áldozatává. Vajon mi történhetett?

Minden utólagos specifikáció, okoskodás felesleges, volt szerencsém megtapasztalni egy szerencsétlen szériát, ami el sem hiszem, hogy velem történt. Ezt akarom megosztani azokkal, akik magabiztosak, akik félénkek, vagy csak búvárkodnak akármilyen szinten. Mert a búvár saját magának ellenségévé válhat, főleg, ha a körülmények rájátszanak. Ezt pedig teszem azért, hogy tanulság legyen; mindig tanulunk a hibákból, tapasztalatokból. Tehát jöjjön a történet:

Tartalék vésztörténet

A búvárkodásról csak keveseknek jut eszébe ténylegesen lemerülni a víz alá. Ezt tapasztalom medencés merüléseknél, vagy direktmarketingelés közben a strandolókat faggatva. Sokaknak egy dolog ugrik be elsőre: mi van, ha nem kapok lenn levegőt?

Nos, vannak viselkedésminták, gyakorlatok, amiket már kezdő tanfolyamon oktatnak. Játék: gyerekeknek nem lehet lehetetlent mutatni, mindent meg tudnak csinálni a készülékkel – ami mondjuk egy víziszonnyal jól felvértezett felnőttnek elképesztő lehet.

Hihetetlen feleslegesnek tűnhet a bailout nevű gyakorlat, mikor a búvár elzárt palackját, uszonyát, maszkját és ólmait magához ölelve bucskázik a mélybe, hogy ott kő nyugalommal és precízen beöltözzön készre. Nos, ez haladó szinten a vízbiztonság alapvető bizonyítéka egy NAUI oktató számára.

Kezdők első riadt kérdése: Na de mi van, ha nem kapok levegőt? Nem fordul elő szoktam mondani. Ezzel ellentétben az Élet meg egy keresetlen Véletlen más választ adott ugyanerre a kérdésre.

A Patrolac 12 méteres árbóca környékén lebegtünk a merülés végeztével, mikor a csoportból tempósan közelít felém gyakornok Asszisztensem. Fura, hogy palackját kézben tolja maga előtt, integet is, majd az add a légzőautomatád jelzéssel levegőt kér.

Jacketmizéria

Vendég merül, kötél mellett egyenesen lefele, a végpontnál fekvő roncs mélységei felé ereszkedve. Mi történhet vajon vele, mitől kellene tartania? Egyenlítés rendben, mélység már húsz alatt. Csak a gravitáció tűnik nagynak, mintha hatalmas csápok csimpaszkodnának a búvár testére, csak húzzák, le a mélységbe. Itt nincs mese, úszni kell, hisz a jacketbe adagolt levegő nem segít. A maszk szűk látóterének rabságában az ember fogolynak érzi magát. A mélységgel harcol, miközben másik kezével a horgonykötélen csimpaszkodik, uszonyos lábaival rúg az ismeretlen erő felé, próbál tempózni egyre elkeseredettebben. Küzd.

Mélység huszonhét. Végpont, elfogy a biztonság, a veszély érzete elönti tudatát, már a levegővétel is nehéz, bár szapora, segítség kell, annak ott a kötél. Kézzel küzdi testét felfelé, mászik, végre csökken a mélység. Végig ott a vezető, de ő sem ért el sikereket: minden jacketbe fújt levegő távozik a vállszelepen!!! Ketten haladnak felfelé, a csoport áll. Az ijedt búvár kimerülten siet a felszínre, vissza a hajó biztonságába, miközben teljesen hatása alatt áll a történteknek.

Jackethiba! de miért éppen vele történt ez? Hogyan hagyhatta cserben a felszerelés ilyen extrém módon? Az átéltek hatása csak eztán érződik, megszülve a sötét dilemmát: jó lenne újra merülni, vagy jobb kihagyni?

Az eset kivizsgálására összeült agytröszt nem talál kivetnivalót a hibásan működő egység állapotában: funkciók rendben, működés helyes. A rém egyszerű vállszelep több rendbeli összeszerelés hatására is ugyanolyan jól működik, mint ahogyan a nagykönyvben azt írják. A tulajdonos nem szavaz bizalmat a jacketnek, azt eltiltja a merüléstől, egy másikat pedig kölcsönöz a cégtől.

Vendégszáj

Mindenki mindent beszél. Igazából rosszat nem mondanak, vagy azt csak nem nekünk? Mindegy, itt az ideje, hogy dicsekedjek kicsit, örüljek a jó vendégeknek, a sok szép merülésnek, búvárbarátnak. Tengervilági kapcsolatként itt járt Attila és tanítványai, akik mondták, hogy visszasírjuk őket, képeink már fel is töltötték az oldalukra. Nos, igazából igen, igen, mert olyan jó időnk volt, hogy jókat merültünk, ahogy kell, miközben meg nem kellett merülésre oktatni őket.

Velük esett meg a zsibbasztórája, a nagy polip esete, meg sok hosszú és szép merülés. Voltak persze oroszaink is, akikről megint csak jókat mondhatok. Kétszer is jöttek introzni, családostól, mindig széles vigyorral, miközben nem beszéltek igazán semmi velünk közös nyelvet.

De aztán itt vannak a saját nevelések, régi haverok: Chris, Cr@sh, no meg Katabúvár az örök kalandkereső. 🙂 Tavaly sikerült kifogniuk a legdurvább hullámverést, így aztán Patrolac, Tihany, Higgins specialisták lettek. Na, idén sikerült a barlangjainkat eléjük tárni, ami meg is tette a hatását.

Visszatérő vendégként Leviék is felbukkantak, akikkel sikerült maratoni introt bemutatni. Nos, Levi a harmadik éve próbálja velünk a buborékeregetést, de már úgy merül, hogy veri például a négy éve haladóvá érett, vagy más trópusi vizekben kényeztetett OWD-ket.

Persze más profik is jönnek, na ők nem túl nagy mennyiségben, pedig szerintem sokkal jobb szervizzel rendelkezünk, mint az általános adriai búvárbázisok. A jól képzett staff tudja a dolgát, még a profi német, angol búvárok is elégedetten ismétlik, hogy visszatérünk. Itt van augusztus közepe, de olyan melléhúzás nem fordult elő, hogy valaki igazán rossz tapasztalatokkal bírjon távozni. Pedig mindenkit felhoztunk….

Hétköznapjainkoz hozzátartozik a magyar Sunresortban való intromerülések és búvártoborzó programok managelése is. Persze nem csak mi magunk örgbítjük hírnevünk, azt mások is megteszik. Néha eléggé meghökkentő módon fogalmazva… Ettől kerek a világ, nem?

Folytatjuk otthon is, addig van pár hét még a montenegroi vizeken. Szeptemberben Adria egy hétvége erejéig, majd Egyiptom megint!