Skindive

– Ez nagyon nagy élmény volt! Nagyszerű, kár, hogy nem tudtam előbb, hogy van ilyen. – mondta Csaba az aktuális újoncunk. Mi többen, már ismétlőként látogattunkk a grazi Tauchturmba, ahol a 28 fokos vízben az 5 mm-es shorty a legjobb, az 5 mm-es overall meg majdnem izzasztó élményt garantál – ami a vízben ritkán adatik meg errefelé búvárlelkűeknek.

Igazából két opciót nyújt nekünk a torony: készülékkel 10,5 méter ad lebegési és merülési gyakorlatra lehetőséget, hiszen ekkora mélységen a nyomásváltozás és a lebegőképesség összefüggései a legintenzívebben megtapasztalhatóak. Másik opció a freedive, azaz skindive, amivel az ember szabad tüdővel, egy lélegzettel követi el merüléseket. Már, ha a légüregeit kellően tudja egyenlíteni. Ez a legjobb tréning megtapasztalni illetve megtanulni a lemerülés fortélyait, technikáit!

Ha az egyenlítés már jól megy, akkor a gyakorlottabbak lazán lebegnek, illetve  a fenéken hanyattfekszenek. A kötélbe kapaszkodva – lebegve, buborék karikákat fújnak, egyik merülés a másik után éri el a medence alját. Ez, eufrikus érzés, igazi szabad merülési élmény, amikor a lélegzetvétel kihagyása, az a fél -másfél perc biztonságot ad a totális víz alatti lazításra. Nincs küzdelem, légzéskényszer, egyéb feszítő belső gondolatok. Zéró stressz. Maximális nyugalom.

Magam, orsprayvel indítottam. Náthásan ébredtem, ami pocsék előfeltétele a merülésnek. Ilyenkor nem csak a fül egyenlítése jelenthet küzdelmet, hanem maga az arcüreg is blokk alatt állhat. Pedig készültem, hosszú idő után hadba lett állítva a fényképező és a Gopro, bár a világítástechnika komoly hiányként mutatkozik a felvételeken. A felszínen indított, folyamatos préselő technika megtette hatását. Kiválóan ment az egyenlítés, szünet mentesen, szinte egy lendülettel tudtam elérni a feneket. Ha nem így egyenlítettem, akkor persze meg kellett állni, billegni egyet fejjel fel, majd újra a mélység felé lendülve. A két órás intenzív tréning, majdnem kevésnek bizonyult. Pont elég, hogy feltöltődve, elégedett sóhajjal gondoljunk vissza arra az élményre, ahogy az otthonosan ölelő közegben újra elmerülhettünk.

Egy kis “horror” azaz amire kell figyelni, nem más, mint az oxigénszint. Hiába gyakorlott valaki és tolerálja hosszú ideig a légzéskihagyást, akkor is fogy az oxigén, ami akár fél méteres vízben is ájuláshoz, majd fulladáshoz vezethet. Pont gyakorlott bajnokok, versenyzőjelöltek edzésein fordultak elő már tragédiák – úgyhogy mint felelős szervező, igyekeztem a csapatot párokba, triókba rendezni, hogy mindig legyen egy felszíni figyelő. Kifejezetten korlátoztuk a fenéken történő “statikus” lennmaradást, hiszen ha valaki ott sokall be, vagy lazán visszahullik, akkor már megtörtént a baj, amihez az azonnali mentés már késve indul. Egy szóval: rizikó a túlbiztos, túlerőltetett merülés. A határok nincsenek definiálva, de átlépésük drámai lehet.

Fotoalbum – Tauchturm 2016, 02

Video – szabad tüdős felvételek