Hétköznapiasan megint

A roncs meg csak van. Kimentünk körülnézni, volt egy pihenőnap emiatt. Dragan modja, hogy várunk, túl sok az okos, sok az ötletük, majd ha mindenen túl vannak, akkor jön el az ő ideje. Szóval felsóhajtottam, ahogy minden zökkent vissza a megfelelő kerékvágásba.

Ugyan hosszúak a napok, de végre összeállt a rendszer ami pillanatnyilag három fős.

Kicsi ipari munka ami kinéz: az üvegfenekű hajó alkudik, hogy mossuk meg az ablakait. Azt mondják este 7-re jönnek – de nem teszik. Fél óra után se tűntek fel a horizonton, úgyhogy lelépünk.

Új roncs – good wrack!

Reggel jön a telefon, hogy Bijeloban tiszta olaj a víz. Elsüllyedt egy hajó, mint is tudok? – Pisti hívott, aki ott nyaral a családdal, de nem tudtam neki semmit mondani. Merültünk a yugo miatt két óvatosat: Tihany, aztán Higgins. Itt haladó feladatokkal, meg némi hülyéskedéssel voltunk elfoglalva merülés helyett, no meg bailout specialistáztunk, több kísérletbe fogva. Mikó eközben szénné lett fotózva, én meg valamiért csomó sós vizet hörögtem a reduktoromból. Fejenállva kész szódaautomata! – ezen kell kicsit változtatni!

S.O.S. – hívás, délután fél 6 – embereket kidepózzuk, aztán Dragan féle kommandós start, egy órányira Bijelo, megyünk roncsot nézni! Dobogás a szívnél, ipari kaland, kérdőjelek! Várakozva haladunk a katasztrófa helye felé. Fémhegyek közé vizibolhaként evez be a Norma, mocskos nagy mólokhoz kötünk ki. Körben a hajókon kopácsolnak, hegesztő fények villognak, flex szór szikrákat, égnek már a fények, Nap a látóhatár peremén pislog kifele a keretből. Jó lesz sietni!

Tárgy: egy nagy szállítóhajó, orra a levegőben, tatja a víz alatt. Félig elsüllyedt… Körülötte olajkordon, a part felől meg nyüzsgés, rádiós munkások fel le rohangálnak, egy securitis tag meg szól, hogy ne filmezzünk. Tehát vízbe be!

A hajóról ugrunk, aztán úszva haladunk a mólók alatt alig 150 métert a hajóig. Zöld a víz, a felszínen minden lebeg belemosva az előző esti vihartól. Aztán egyszer csak selymessé válik a víz, a bőrön meg kéregként tapad a fekete olaj. Meg a cuccon. Meg mindenen. Olaj íze tölti el a szájat, pedig ez csak a gőze.

Nem véletlenül kézben hoztam a reduktorom eddig a felszín felett tartva, a kamerával dettó eképp birkózva. Tökig az olajban úszunk! Nagy barna folt közepén ringunk, keserű a szám röhögni Dragan olajos képén, mert valószínű én is úgy nézek ki.

Persze ott volt még Mikó, az első ipari merülésén, csak pillog nagyokat. Briefing a’la Dragan: ha erősen világítok filmezz, ha nem erősen, akkor ne. Azt hiszem ha fél szavakbül is értek, ez nem írja le konkrétan a merülést. Ezen gondolkodva harapok rá a csutorára, mikor az Öreg jelez, aztán máris elsüppedünk a csúnya levesben.

Tutto bene! – tisztára, mint Gyékényesen egy vihar utáni napon. Na, hajrá, előre a homályban! Mellettünk a hajótest, amin fogalmam nincs mit keresünk. Haladunk végig, aztán persze találunk rajta komoly nyomokat: szerelési célokkal a vízvonal felett meg-megnyitották, látszik, ahogy a vas végig van húzva lángvágóval, a hegek mögött pedig a hajó gyomra ásít. Jön a propeller, ami egyben a roncs legmélyebb része. Félig az iszapban, azaz legalább még méterek vannak lefelé a hajóból. Dragan tudja, merre induljon, emelkedünk kicsit, látszik, tudja, hol keressen. Meg is van, a tat részen virít egy hatalmas nagy szerelőablak. Mélység 7 és fél méter. A szürke festéken fekete égésnyom tanúsítja, hogy itt is körbevágták a vasat lánggal, mégpedig jókora darabon. Komolyabb gépelemcseréknél előfordul, hogy nem férnek máshonnan a konstrukcióhoz, mint ha kivágnak a hajó oldalából egy elegendő darabot. Nos, még ma sem tiszta előttem, hogy ezek a szerelőnyílások okozták-e a katasztrófát, s hogyan? Csak veszem a videóval ezt is, mert kollégám igencsak erősen világít. Aztán elérjük az orrészt, ahol Mikóval összekacsintunk, mialatt Draganunk leoltja lámpáját és eltűnik. Kicsit naívan keressük, jelezgetünk a lámpával, majd mire elhal a buborékhangja, feladjuk és vissza indulunk a startpont fele. Két alak figyel bennünk a rámpáról, baráti erők: Friki + 1 fő.

Ahogy kiérünk, szólnak, hogy irány a vezetőség, meg akarják nézni laptopon a felvett anyagokat. Semmi akadálya, Kerasub profin nyomja, hát persze, hogy mozizhatnak.

Megy a tárgyalás, hát lelépek a vetítés után. Ki tudja, mi lesz a balhéból: Öreg mondja, hogy van egy ötlete, ki lehet rántani a gépet. Rég láttam ilyen lelkesnek, csak úgy vibrál. Én meg már láttam pár sikertelen, ehhez képest zéró kaliberű feladaton ügyködő csapatot felsülni – sőt, benne is voltam pár akcióba. El nem hiszem, hogy lehetséges valamit kivitelezni, ez olyan kaliberű ügy. TECHNIKA kell ide, erőforrásokkal! Egy biztos: a holnapi újságokban ott virít a sztori, meg a roncs még hetekig itt fog állni. Mi meg holnap tutti megint visszatérünk valami ürüggyel – csak remélem, hogy merülni fogunk majd rendeset, értelmesebbet is az olajdive specializálódás helyett. Nekem egy olajozás elég volt mostanra.

Másrészt késő is lett, ringatás nélkül sikerült aludnunk térni. Kéne már egy szünnap, a fene egye ezt a rohangálást!

Busy day – felpörögve

Fontos szerintem, hogy egy nap, mindenki annyit merüljön, amennyit akar. Dragannal ez nincs tervezve, nincsenek számok, sem tervezés: azaz lehet bárki fia a hajón, annyi merülés van, amennyi palack. Ezen a szép napon Prodive-ékkal (Budvai DC) kiegészülve, általános három merülést behintve. Kapkodom a fejem, hogy, hogyan? De azért be van vállalva 2 intro is. Az eredmény: persze utolsó palackig merülés, akinek nem jut, nem jut.

Már az útvonal tervezésnél beszaladt az anomália: egyik cikkcakkot a másik után rajzoltuk a levegőbe, mire sikerült megegyezni a merülésekben. Tihany, Zajnice, Poseidon, Plava Spilja, Patrolac, Zajnice, hazatérés lett kitalálva. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fullos nap, nyálcsorgatós jó kis merülések: már aki győzi majd palackkal. Vagy lámpával? Tejszínhab a tortán: mára lett tervezve éjszakai merülés. Ezt két kis Kowalskival meg a késői visszatéréssel nehéz lesz megcsinálni…

Részemről két B-profilú merülést csináltam a skacokkal. Nagyon menő csapatom volt, vékony levegőfogyasztással, higany mozgással, no meg félelmetesen olajozott beöltözéssel. Mire Poseidonnál odáig jutottam, hogy kiszortíroztam a holmikat az újaknak, az eleje már a vízből pislogott beöltözve. Nem várattam meg őket, ugrottam két perc alatt. Irány a szoros!

Az első alagút után a ligetet jobbra szoktuk kerülni. Azokkal, akik bombabiztosnak tűnnek, a létező legrövidebb úton, egy kis ablakon tuszakodunk keresztül cselesen: a hullámmozgás ritmusára lehet átbillenni rajta: mikor nyom áll az ember, de mikor húz a visszaáramlás, akkor mintha puskából lőnének ki! Ez amolyan teszt és élményelem, amivel kiderül, fél-e valaki a barlangtól. Nos, mi a falat céloztuk, ahol egy felfedezetlen barlangot sejtek tavaly óta.

Tehát átevezünk a platón, aztán ásít a nagy kék alattunk. Zamek! – irány lefele, zuhanunk 8 méterről mint valami ragadozó madár. Fék harmincötön, aztán csak oldalazunk jobbra le. Hűvös nyugalom 16 fokon, meg a nitrogén, languszta lakótelep, meg egy párnacsillag fogad kapásból. Aztán révetegen haladunk negyvenen, dekojelnél kicsit felbillenünk, annyira, hogy beleszaladok a barlangomba. Finom! A többiek vagy 10 méterre, merednek magukba rendben szépen, én meg pásztások kettőt és memorizálom a koordinátát. Új info: ez lehet, ogy tektonikus üreg, szűk, ék alakú, mintha egy óriás repesztette volna ketté egy nagy suhintással a sziklákat. Nekem hihetetlen színesnek tűnik, de csak futó pillantásokra van idő.

Emelkedni kell. Cafrangos úton, vagy fél órás emelkedéssel megyünk vissza, a hajóhoz. Elismerő tekintetek, átélt élmény az arcokon. Tetszett a csapatnak, bár fogalmuk se sok volt, merre jártunk. Rescue kollega törökországban dolgozott anno, rámnéz: mondja ez volt eddigi legjobb merülésem! De hogyan tudok visszatalálni? Merre a csudában voltunk? Na, ilyenkor mosolyog az ember büszkén, mint sem szerényen, ki kell közben fújnom a levegőt, nehogy mellkasi problémáim legyenek.

Másodikra szinte azonnal ugrunk a szomszéd kék barlangban. Még él bennem az idea, hogy lesz éjszakai merülés védencemnek, de már vészesen fogynak a palackok. Tervem az alternatív B pálya: sziklakert, meg a négyes, ötös barlang. Ezúttal hetven percet evezünk kisebb mélységen mint 12. Egyetlen bonyodalom a négyes témánál támad: teltház van. Életemben itt búvárral még ritkán találkoztam, most meg még két csapat rúgja egymást előttünk. Na, néznek is bután, mert zavarba jönnek, ki kivel van. Ha úgy megtervezték a merülést, mint a helyi kódex hívei, akkor lehet is nagy nézés. Mint minden bonyodalom, ez is megoldódik. Egy párkány mentén lesegetünk, az év első kis gyökérszájú medúzáját csalogatom le a felszíni hulladék álcájából. 3 perc alatt kiürül a járat, mint meccs után a szurkolók, csordaként rohannak kifele mellettünk. Aztán szép újra, percek a hajóig, palack nista. Na de ennyi és ilyen merülés után az ember már csak egy meleg teát, max. egy jó masszőrnőt és pihenést kíván. Fiaim tehát nem lázadnak, míg felvázolom tényeket. Budva team ül reggel óta neoprémben, hát megyünk is Patrolacra. Buknak egy jót, Zajnice következik. Dragan koma még két introval tette magát boldoggá, meg vitt is csapatot. Szóval, enyhe elismerő kárörömmel nézem a kissé szürke arcát: ötven éves a pali, 5-6 órát aludt, de bírja mint mi. Na, akik figyeltek az elején, azok most érdeklődhetnek, hogy Tihannyal mi is van? Skacok, se palack, se értelme ezek után, de jó hír, hogy holnap is lesz nap. Akkor talán ott kezdhetünk.