Az év tanítványa – meg egy tanmerülés

Sok év tapasztalat után el kellett töprengenem azon, hogy elég-e, ha osztályelső valaki, vagy jár-e valami különdíj? Kálmánunk egyrészt a szívemhez nőtt az elmúlt 8 tanfolyami merülésen, másrészt sikerrel lett bevíve az amúgy legjobb merülő helyeinkre. Túl van az első stresszen, pár barlangon, mélységen, roncson, tehát ha még pár nap tréninget vállal, akkor a haladó vizsgát is ki kell állítanom részére. Félre a tömjént, vannak hibák még, de el kell ájulnom, hogy merül az ember. Légiesen lebeg, figyelme ott van mindenen, csak a palackból fogy úgy a levegő, mintha a lipicai ménes szívná vágta közben. Komolyat javítottunk rajta, de a 18 literes puttony nélkül egyelőre nem megyünk vízbe. Szóval szív mint egy V8-as Hammer, bár ez utóbbi beszólást ő alkalmazta, természetesen nem a búvárkodás témakörét tárgyalva…

Helyből mentve: miután hatvan perceket jógáztunk 15 literes palackkal a sekélyben, gondoltam egyet, mi baj lehet egy tandemmerülésből, így ezúttal lementünk a 24 méteres gorgoniásba.

Szoros emberfogással, minden rendben zajlott, eltekintve, hogy a horgony meglépett, mi meg rákerestünk még a 29 méterre is. Kis áramlás, kis hidrosztatikai nyomás alatti szivótorok: sokáig nem kellett figyelnem Kálmánunk levegőjét, 14 percnél emelkedésbe csaptunk át. Csoportunk második párosa még vette a jelet, majd elmaradt. Prioritás, lehetőségek: párban vannak, a másik csoport látómezejében. Önálló teljes értékű búvárok, tehát ha a felemelkedésre képtelenek lennének Karesz Papa nélkül, akkor vissza a minősítéseket. Tehát elszakadtak, majd találkozunk a felszínen, ki vannak képezve, hogy megoldják. Ha meg találkozunk, akkor én is nyugodtabb leszek, mert arra már mi is megoldottuk az emelkedést. Higgadtan csúszunk felfelé, de 12 méteren udvariasan felkínálom a száz báros palackom octopusát. Mintha fogyókúra táborban akarnék zsírpudingot kóstoltatni, olyan kis szerényen utasítja el emberem a kínálást. Megismétlem, ezúttal morgok is hozzá, hogy nyomatékos legyen – 50 bar leeresztése közben elkel egy kis külső forrás. Mert a palackja mondom úgy ürült, ahogy a szelepen kifért. Felocsodunk így mintaszerű octopus buddy felállásban 5 méterre, kicsit időzünk, elmegy a compimról az utolsó figyelmeztető icon. Hát ennyi fenékidőnél szép is, hogy el. Nézem a levegőm: 40 bar – 12 es palack. Szemközt velem ember mosolyog rejtélyesen, látszik bazi jól érzi magát a levegőmtől. Mutatom neki a nyomásmérőmet, hogy már neki van több, kezet fogunk, még vállon is veregetem, aztán visszakérem az octopus fejet. Mindez együtt mintha egy pillanat lett volna, az előbb még ott lóbált egy giga nagy velős csontot Fehér Úr, most meg üres palackkal szintezünk a biztonság okán. Menjünk fel lassan gondolom csak – mire kis védencem már fejjel lefele lóg, a csillagokat rúgja a víz tetején futó hullámok felett. Hmm! – gyorsan levette a tervemet. Ez indiszkrét feldobódás, az egész merülésen egy nagy szégyenfolt. Felmegyek, intek egy nagy körkörös okét a hajónak, akik a fedélzetről csak annyit látnak, hogy két ember röhigcsélve kurjongat vagy harminc méterre. Simán kiszállunk, kezdhetem aggodalmaimat kiterjeszteni a többiekre.

Előkerül egy Maresba burkolt fickó a B csoportból. Kicsit besokkolt, de jól van – az ő történentét Dragan kezeli, én meg szemezek a buborékokkal, amik kerülik a hajót. Darija vezeti a teamet, bár fogalmam sincs, mit merülnek. Aztán mindenki előkerül, levonja a tanulságot. Pl. 30 méteres merülésre 10 literes palackkal el lehet menni, de időben fel kell emelkedni. Azt meg bármi fura is, buddy systemben kivitelezhető manőver, főleg, ha a csoportvez erről tájékoztatva van. Csinálunk kutyaütő dolgokat időnként, én meg leírom, azt lehet tanulni. A B csoport története sem volt sima, elválásunkkor, a kékben kezdtek emelkedni. Ez nekik 16 percig tartott – tartalmazott pár kis visszaesést, meg az ehhez kapcsolódó Suunto büntetéseket. Nekik ugyan van minősítésük, de láthatóan gáz volt az emelkedésük kivitelezése. Hát ez van, aki merül, az mindig tanul – fogadni mernék, hogy kis osztályelsőm mindent rögzített. Ott van a pali, le a kalappal.

Mások napja

Kilences találka: tanfolyamosok vagy négyen előjegyezve. Aztán Kálmán mutatkozik be, míg befut egy félénk hívás: tanfolyam lemond, családi ok. Kálmán már kezdéskor osztályelső lett. Beülünk egy kávéra, hagyva a beszélgetést szabadon: én mindent megtudok búvárjelöltemről, de mivel nem sikerül magamnál tartani a szót, későbbre halasztom az irányított oktatást. Csipetnyi Csapatok mellett kifutunk – T 76 elsőre: a megfejtés átütő: ugyanolyan hideg van mint a Patrolacnál, de harminc alatt már nem érezni a nitrogéntől! Cool! – ekkora felismerést! A hőkozpont 20-25 méter alatt kicsit letompul! Aztán folytatom a megkezdett OWD kurzust, bár a hullámzás nem jó közérzettel játszik a very fun diving feeling alá.

A ruha ólomövvel szűkítve az imbolygó gyomrot stimulálja, az egyensúlyi rendszer labilizálódik, hányinger jeleivel sikerül a hullámok közé vinnem emberünk. Nagykönyvek nem foglalnak állás, az oktatói ajánlások erre nem térnek ki. Közel a zérópont, egy lehetséges búvárt veszítünk? Akarásban nincs hiány, de rövidre kell zárni: lebegünk egy laza fél órát, sasolunk, stresszolduln. Sajna az idegi feszültségek nem szűnnek, de erőszak gyanújával diktálunk egy Dramenexet emberünkbe. Folytatás délután: fürdőnaciban fergeteges lebegés Mamula barlangjában. Eredmény: visszanyertük emberünk, folyt. Köv. Holnap kilenckor.

Tihany meg másik 3 – nem a Te napod stílusban

A katasztrófa lassan, elnyújtva bontakozott ki, mint egy magát kérető ledér nő a ruháiból. Személyes ballábas kezdés eredménye-e, vagy csak a dolgok makacs természetéből adódó kicsinyes durcás bosszúhadjárat, az meg nem mondható. Kicsi ösztönös szorongással ültem a Dodo kávézó teraszán, gondolkodva, minden rendben van-e? A lista eddig: transfer, palackpakolás, előcuccolás szerelés Ok. Bejelentkezett egy 14 fős csapat, kísérő Zodiakkal, introra, van még egy család is, meg a megszokott Csipet Csapat. Ez teltház szerű, konfliktushatár létszám? Lehet, hogy izgulnom kellene.

Tíz óra nulla perc: kifutunk, a 8-kor bejelentkezett 14 főnek se híre, se hamva, többiek vidáman behajózva menetkészek. Első akció Tihany – szeretett, megunhatatlan roncsunk. Először szerelem össze kintlétem alatt a videokamerát: ideje forgatni valamit. A balsejtelem ott lebeg, duplán ellenőrzök mindent, összeszedetten merülünk. Terv: behatolni a roncsba.

Lemerülés előtt lebegünk az orrkötélnél, nincs áramlás. Gyanús, a hely sem stimmel. Persze, mert tíz perce sodródunk, nem fog a horgony. Mindenki a felszínen, Dragan gázt ad, a hajó megy, újra dobja a horgonyt. Mókás felszíni úszás, kárörömmel: Darija team a vízben öltözve még jobban elsodródott, ők szemlátomást duplát úszhatnak. Na, ideje gyorsan lemerülni, mert Dragan arca, ahogy a horgonykötelet tartja nem egyértelmű: talán még a roncs fölött vagyunk. Csapat le! Csúszás le a horgonykötélen, sötétlő roncs messziről feltűnik: szemem a kamerára tapad, másik szemem ugrál, elemez a fej, a nitrogén már harminc méteren ellentart. Azért pereg a film, csodás a látótáv, végiglátszik a roncs, nekiiramodom, nyomomban a csapattal. Feltűnik, hogy a horgony búcsú nélkül sprintel a talajon szántva mint egy felturbózott sportkocsi, felkavart csíkot húzva maga után. Ez kék emelkedést jelent biza. Azért húzom a csíkot én is, ledermedve, mintha a 15 fok hatna rám, pedig csak a filmezés izgalmától nem fordul hátra a fejem. A roncs tatjánál operatőri szögben fordulok, hagyva, a kamerába beúszni a csapatot, lekommunikálva minden aktuálist, majd alá a hajócsavarnál keresztül. 40,3 méter, fedélzet, majd át a fedélzeten a hajógyomorba zuhanok. A jó K. Életbe! – ez kisebb, mint terveztem, értelmes kijáratból hiány van, minden tetőnyiladék benőve éles kagylóperemekkel, és valahogy végre szélesnek érzem a vállaim – nem is férek ki talán.

Csapatmunka, napirend

Csak összejött a meló. Igaz, az Öreg néha nagyon érdekesen viselkedik, de nem lehet rá rosszat mondani. Csinálja a saját dolgait, csak remélem, hogy nem tervezi, hogy megint 5 napra elmegy Dubrovnikba. Tény, hogy kalkuláltan keveset alszik, hiszen a palackokat is meg kell tölteni. A 4-5 órás alvásoktól kezd zombiként kinézni. Személyi segédjeként Darija a hajón alszik, no meg a szerb nyelvűeket okítja, segít dolgokban. Részünkről Mikóval mi is korán kelünk, beálltunk fél hétre, nyolcra a palackok a hajón, meg persze a cuccokat is kiterítjük, szereljük. Dodo – azaz kedvenc helyünkön kávé, majd jönnek is a vendégek. Merülés amíg végzünk, majd pakolás. Szerintem nyár végére nyúlnak a kezeim, mert a mólótól a sorompóig kell flangálni délután. A szerpentinen tolatásból vizsga minden nap, aztán meg futni kell egy kört.

Hnovi teljesen katasztrófa közlekedésből, majd 10 kilométeres a kör, amit futni kell. Persze egyirányúsítás miatt megszűnt az eddigi surranópálya, de azt a helyiek sem veszik komolyan. Biztonsági okokból alternatív úton kell rallyzni a temető mellett, hogy az ember visszaérjen a főútra. Mára bejáratott az útvonal, pszichésen is – nem akartam az elején elfogadni, hogy ekkorákat kelljen szívni minden nap. De hát a merülések végül is meg kell, hogy érjék. Ha nem mi kompresszorozunk, akkor még világosban végzünk is. Szieszta, haverok, buli fanta. Hogy ebből mi fér bele, míg jön az esti csendes kaffard, az kiábrándító. Az ember szervezete kívánja a pihenést, a jó abrakot, meg a nyugalmat.