Category Archives: Karas diving blog

Búvárkarácsony

Kari Az egész világon talán a legnagyobb ünnep Karácsony, legalábbis nekünk európaianak, a mérsékelt égöv négy évszakhoz szokott emberének. Megannyi gyerekkori emlék, hangulat és fogalom: az otthon melege, duruzsoló kandalló, havat kergető szelek, bejgli, karácsonyfa, ajándékok, ünnep…Nos, ez nincs, helyette van afrika, tenger, búvárkodás.Nem egy feeling acélkék felhők mögé bújt elővillanodzó napsütésre vadászva fázni a térdig érő hideg szelekben. A hajó kifut, bár mindenki érzi, hogy hangulatilag kevés összmotíváció jött össze a merüléshez. Egy négyfős család retten be kicsit, Apa és Fia tartanak ki az intro mellett. Első alkalom, hogy felveszem a neopren felsőmet, de hát épp egy megfázásból ténfergek kifelé.Ez a merülés vagy visszavet, vagy megedz! – szorítom össze fogaim, tudva, hogy nem elfogadott humán orvosi körökben a terápia eme fajtája. A hullámzás sem kedvez a kikötésnek, de hát van egy megállapodás a hajósokkal: ők nem vesznek részt a búvárprogramban, én meg nem vezetem a hajót.

Most megfordult a fejemben, hogy hasznosabb lett volna, ha én kötök ki, de nem akartam lázadást kezdeni, hiszen mégis csak a szeretet ünnepe van!

Apa egyedül maradt az ugrásban, így aztán tényleg élvezeteset merültünk. Még intro közben is bele tudok feledkezni egy-egy sokat látott, szép merülőhelybe. A hajóhoz visszaérve kiderült, hogy mehetek még egy kör rácsodálkozásra, mert a Fiú is összeszedte magát.

A tatnál várok fél percet a hullámokban ringatódzva, óvatosan kívül maradva a fel-le rángatódzó hajólétra hatáskörén. Brutálisan leng, igazi veszélyforrás a javából, láttam pár félhalott, csimpaszkodó embert kikészülni hasonló helyzetben. Ilyenkor alsó helyzetben ihat a víz alatt, reflexszerűen feljebb kapaszkodva a vízszint fölé teljes erővel. A következő pillanatban megindul a létra felfelé, nagyot rántva a teljes erővel kapaszkodón, akinek magán kívül csak egy búvárfelszerelést kell magával rántania.
Ha ez sikerül, akkor rögtön indul lefelé a létra, többnyire teljesen a víz alá merülve egy kortyintásért, aztán kezdődik újra. A létra hol kicsit leng, hol meglepetésszerűen nagyot, miszerint dobálják a hajót a hullámot. A papírforma szerint gyors pánik alakul ki, értelmetlen birkózás a létrával, ami kimerüléshez vezet, zúzódásokhoz, ritkán csonttöréshez, vagy fulladáshoz is akár. Ma a létrával nem vagyunk haverok, ellenséges a szitu.
.
csik .

A fiú pedig inkább beszédül a vízbe, mint ugrik. Elsőnek görcsös mozdulata tűnik fel, ahogy nyúl maga elé, megnyugtatóan semmi pillanat alatt meg is ragadom a grabancát. Felsikkant és villámgyorsan fordulva, megragadja a létrát, ráhúzza magát, és máris nagyobb bajban van, mint amitől megijedt. Próbálom lefejteni a létráról, másodikra sikerül, megnyugodni is látszik. Ringatózunk, lélegzünk, míg szükséges. Ahogy fejét a vízbe hajtja, újra pánikol. Kiemelem picit, háton úszva tűnik legbiztosabbnak a lebegés, nyugtatom, evezek a hajó felé. nyugi van, egész addig, míg a hajólétra megragadható közelségbe nem ér. Alig van időm leoldani az ólmot és jacketet róla míg újra rá nem gabalyodik a létrára. Felkiáltok a személyzetnek, aztán szerencsére veszik a jelet, kirántják egy mozdulattal a fiút. Profi kezekben van, biztos helyen, el is kel pár jó szó az ijedtségre szegénynek. Én meg mint a zsoldoskatona, állig fegyverzetben megszabadulok a zsákmányolt készülékektől és beereszkedem a hullámok alá. Levegő rendben! – oszt Karácsony lévén elnézegetem a halakat kicsit, ha már úgy alakult, hogy az idő idelenn barátságosabb, no meg melegebb.
Délután felfedezőmerülök, ami kicsit csalódás. Az ember a szokott bejárási utvonaltól eltérve kíváncsian nézeget, keresve elfeledett, kifelejtett érdekességeket, aztán nem talál ilyent. Kis üregeket sikerül felfedezni a vízfelszín alatt, de ez meg nem csoportnak való. Farkasszemet nézek pár tonhallal, de csak annyival leszek okosabb, merre nincs semmi keresnivalóm. Azért szép merülés volt, igazi, feelinges, természetesen áramlással! Lsd. alább

.

shaabruhr umm gammar
.
Az este is eljön, Abu Aja elrohan, majd betuszkol búcsozóul a taxiba egy műanyag karácsonyfát. Nekiállunk a dekorációnak, villog minden, vagy zenél. Teljes létszámmal a staffhausban Suzy és Giza társaságában összeáll a vacsora: hal, rizs, majonézes kukorica és krumpli. Életemben nem ettem finomat talán, legálábbis ebben az egyiptomiban nem. Giza meg jómagam ebben a Karácsonyban csak azt látja, hogy nem sokára már otthon lehetünk. Pár hét addig, aztán jöhetnek a Szerettek – no az lesz a legnagyobb ajándék.


Egynapos búvárok

Megtaláltak. Csak jöttek, mosolyogva, szemlesütve én meg gondoltam, hogy ez a műsor a kedvencem. A 101es csatorna, oktatók álma, avagy söprögetés mások után? Természetesen ismeretlen oktató az elkövető, vagy felbújtó, aki egy 5 évvel ezelőtti időpontban valami trópusi vizen, jó pénzért kiállította a vizsgakártyát. A delikvens meg abban a tudatban ringatózik, hogy ez most így marad, jó játék a búvárkodás és játékban is van. Az indulat beszél belőlem, megint nem vagyok tárgyilagos. Tények beszélnek: 15 merülés, szűz merülési napló, 2001es vizsga. 110 kilós 18 éves Mackófiú és Édesanyja. Utóbbi bevallja, hogy mindig oktatókkal szokott kézenfogva merülni. Komolyan kijelentettem, hogy a kezünk másra való, leginkább lógatásra, kapaszkodni meg a ringispilen kell. Na jó, ezt már csak gondoltam hozzá, mert szimpatikus benyomáskeltés és bizalomébresztés a szakma egyik alapja.
Teljesen udvarias, derűs frissítőtanfolyamnak ígérkezett a napi munkám, más nem lévén örültem neki. 25 perc alatt eljutottunk hetvenedszer is 5 méteres mélységig, gyakorlatilag kézrátétellel sikerült egyiküknek mélységet tartani, de más izgalom nem volt. Sikerült shoppingolni egy horgonyt, már csak a transzferrel van gond, meg találtam egy nitrogéntornyot. Mit? Hát az egy olyan sziklaképződmény ami toronyszerű, a tetején még korrekt mélység van, lejjebb meg már zsong a fej, csilingelnek a buborékok. 74 percbe sürítve, ezzel a teljesítménnyel kiérdemeltem az ebédet, a napsütést, meg a délutáni nekifutást. Az meg jól sikerült, 22 percnél elhagytuk az 5 méteres nívót és ha nem megyünk le 14ig, akkor még tán 150 bar levegővel érnek vissza. Mondjuk az áramlás is rásegített, 40 bárt meg nem kell magyarázni. Ennyit a tényekről, számokról.Kortyolgattam a kávémat, melegen öltözve a decemberi szél elől. Néztem, hiszen a kikötésig még lévén dolgom mind a papírokkal, mind a felszerelésekkel, pénzekkel, emberekkel, kihasználván ezeket a felhőtlen szabad perceket. Ők ketten pedig mosolyogtak az élménytől, talán az elsuhanó óriásmuréna, és a színpompás korallok, a mélybevesző csodakék mélység varázsán merengenek. Ami élmény lehet meggyőzte őket arról, hogy ennyi egy időre elég is… Csak remélem, egyszer önállóan merülő, gyakorlott, magabiztos búvárok lesznek, akik nem okoznak több stresszt, több oktatókollégának. Nos, legyen így! Én megtettem és üzenem ezennel minden hasonszőrűnek, hogy tréningezni és merülni pedig kell!
.
bluespotted ray

Blackshell

Fekete ing, fekete farmer, meg a bemutatkozó levél. Mondjuk ki, ez állt össze első benyomásképp, mikor a bázis előtt ülve észrevettem a fickót. Egy körrel később már a 4U nevű törzshelyen ücsörögtünk, de akkor sem tudtam átlátni a helyzetet. Bejelentkezik valaki Hurghada összes magyar kontaktján, hogy jönne dolgozni, munkát merülésért cserében ajánl. Hívjatok Blackshellnek írja végül. Aztán megérkezik, kiderül, hogy semmi felszerelése nincs, van viszont megkopott oktatói papírja gyakorlat nélkül, 100 merüléssel, nincs viszont korrekt nyelvismerete. Az, hogy mennyire akar merülni, mennyire agilis, kiderült abból, hogy a harmadik napon sem gázolt be a vízbe, hanem csak a városban rótta a köröket. Lakott nálunk, aztán a harmadik este dobbantott. Hurghada nagyon kicsi, biztos vagyok, hogy hallunk még róla, nem szippantotta fel a város. Ha arra gondolok, hogy jó érzés vándormadárnak lenni, segítséget adni, máskor kapni, akkor ezzel le is zárható az epizód, titokzatos mosolya nem fog hiányozni.
.

Vihar, dayoff

Nem is bánkódom a tegnap miatt. Igazán nem, ha a szemeim elé táruló látványon merengek. Állok a mólón, és én érzem kínosan tehetetlennek magam, ahogy az ismerős hajó oldalra bukva roncsot formáz. Két hajó süllyedt el a mi kikötőnkben. A másik kicsit mélyebben van, de a parttól alig 10 méterre. Hauswrack!
.

dayoff

Iszonyatos szél volt éjjel 11 után, a fél órás tomboló szél parthoz csapdosta a hajókat, tépte a horgonyköteleket, pokoli idő volt. Ahol nem volt aktív legénység, aki kifusson a tengerre, járó motorral átvészelni, az bajba került. 7 darab nagyobb hajóról mesélnek, és számos ladikról, ami elsüllyedt, nincs végleges szám. A mi hajónk szerencsére időben kifutott, aztán át is vészelte a vihart. Azért a hajózási hivatalok nem engedélyezték a reggeli kifutásokat. Egészen 11 óráig…
.

Kanaria down
.
Én a született szabadnapot arra használtam fel, hogy intéztem az elveszett telefonszámom. Csókoltatom az otthoni mobilszolgáltatókat! 11,5 LE, azaz mintegy 450 Ft értékben tiltották le és állítottak be egy új SIM kártyát a régi egyiptomi telefonomra! Az otthoni profithajhász cégek pedig 5000 alatt nem igen kapkodnak, hogy valamit is csináljanak a drága előfizetőikkel. De hát miért is mondanánk, hogy az előfizető a drága, mikor a szolgáltató az.

Bal lábas nap

Majdnem kifogástalan, szép és értékes nap volt. Tetemes veszteségekkel és töprengésre való okokkal. Reggel még jókedvűen, klappul startolt a nap, jó szélben futott ki a hajó, hétágra sütő napfényben szerelve össze pedánsan a fényképezőt. Az első merülés Abu Ramada, rendelésre fotózok. Születnek is a képek, szépek, ússzuk a kört, fogy a levegő. A hajó alatt hatalmas murénával úszunk, megállok fotózni, majd pörgés: levegőtlenek fel, maradék vissza a murcsihoz. Nekifekszem szó szerint a fotózásnak, a víz sajna opálos, erősen felkevert mindenhol, kis látótávval. így remeket fotózni nem sikerül, pedig hirtelen két óriás muréna pózol a keresőben. Csak kígyóznak előttem, egyikük elúszik a hasam alatt, megy egy kört, újra pózol, én meg elfelejtek lélegezni is néha. Hihetetlen arcok, és egyikük esküszöm portfoliót készíttet velem, mert tucatnyi pózba vágja magát. Azt is lefelejtem, hogy elveszett reggel a mobil telefonom. De hát egyben vagyok, jól vagyok, murénát fotózok lelkesen, mi baj is lenne?
.
giant muray
.
Ennek szellemében ugrok délután megint. Csapatom bemerülésére kattintok egyet még két méteren, és nyugtázom, hogy gépem vízhatlan. Mindig ezt teszem bemerülés előtt, főleg, ha elemet cseréltem már a gépben. Nos, ezúttal megint lepergett előttem az akváriumeffekt: kis víz lötyög benn, reflexből emelkedem, emelem a gépet, tempó, tempó, és egyszer csak felszökken a víz a tokban magasra. Kaputt! Vége a fényképezének, gondolom, azért kiengedem a vizet a tokból, kiadom a gépet, és cserbenhagyott csapatom után merülök. Egyben vagyok, jól vagyok, mindenki hasonképp, nagy baleset nem történt. Azért mar az ideg, és Abu Ramada keleti oldalát veszem célba, lapátolunk. 24 perc oda, 24 vissza, emberem octopus díjasként kapaszkodik belém a végén, persze elérjük stabilan a hajót, bár a cave formációs célt nem értük el, a távolság révén. Búváraim kifekszenek, én meg kamerám romjai fölé borulok. Nem értem mi volt a hiba.
.
mi a rák

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon