Persze, a megvilágosodás néha kopogtatás nélkül érkezik. Ha a helyi emberek angoltudását összevetjük a ténnyel, miszerint az advokad ügyvédet jelent, az ügyvéd pedig olyan embert, aki tud írni és jobb esetben olvasni is, mindezt pedig másoknak segítségképp fel is használja ügyes bajos, papírokkal járó ügyekhez, akkor érthető a büszkeség, ami átitatta kapitányunk mosolyát, miszerint ez utóbbival azonosította magát. Szóval, egy derűs, egyébként profi fickót ismertem meg benne – aki még nem tudta, hogy ez az utolsó munkanapja. Az egyiptomi üzletmenet, erőviszonyok és érdekek placcán a helyi managernél kevés elégedettséget válthatott ki, és valószínűleg ezért le lett cserélve. Két nappal később megismerhettük a kisgóré új kapitányát: Mr. Nonémnospeaking kicsit darabosan bánt a hajóval, de az egy darabban maradt mindennek ellenére, és sikerült visszaszerezni a vízben lubickoló embereket is. Szakmailag nem sikerült felfedeznem a csere értelmét – ahogy az egész staffnak sem. A közben bekövetkezett légijáratok konkrétan lecserélték a csoportokat. Ez némi másnapossággal, illetve újabb üveg whyskik érkezésével járt. A köztes időben hurghadai spec nehézkedési erőkkel küzdöttünk: reduktort szervízeltünk. A normális eljáráshoz szükséges idő sokszorosa sem volt elég, alkatrészhiány, alkudozás, és ramadan kori munkarendkihagyások miatt. De már staffszálláson vagyok, és az élet szép – amíg az ember a helyi erőkkel és mentalitással nincs komolyabb kölcsönhatásban. |