Erodációs kalandok

Haláli egy nap. Kezdjük lámpabeázással: a kedvező LIDL ledes attrakciók nyomáspróbája 20 méteren 3-ból 2 beázás. Először is turistanak ne adj olyat a kezébe, ami szétszerelésre kapcsol be: mert akkor szét is szerelik a víz alatt. Az elemek másodpercek alatt szétnyílnak a gyors kémiai reakció miatt, a kifolyó sav szétmarja a lámpák belsejét. Ehhez hozzájött, hogy beugráskor a jacket inflátorom elköszönt: kettészakadt mint sóhaj a szélben. Nem vicces, mert így aztán levegő benne nem marad és láttak már vízből mentést ilyen jacket hiba miatt, de oktatói szinten ez feladat, emberek a vízben, cucccsere nem jöhet szóba már. Kicsit furcsa technika, de volt elképzelésem a dolgokról, úgyhogy misem történt módra irány lefele! Micsoda haláli nap! Hogy valami jót is meséljek: ma voltak az első japán vendégeim!

Reklámkörök

Ha leszállnak a felhők, akkor olyan, mintha Spielberg valami idegen attackos scifit rendezne; fenyegető vattapamacsok súlyos tömege lebeg az öböl felett pár száz méterrel. Ha nem is a hitech marslakók csapnak le, azért a kedélymérgezés fennáll, hánykolódós, fülledt éjszakát enyhített a reggeli eső. Futottam egy managerkört, mire 10 kor kifutott Dragan és olasz csapata. Kétszer integettem, már-már kezdtem azt hinni, hogy a fotózásom kedvéért, de kiderült, hogy öreg cimborám nem vitte a búvárcuccát. Szerintem a következő 300 indulásig meg fogom kérdezni tőle, hogy vitte-e… (Legalábbis, míg én nem hagyok itt valamit.)

Második mérleg

A mai nap üzenete: “Ma Seals kiképzés volt – csak a vendégek nem tudnak
róla. Azért csak holnapután jönnek megint. A veszteség egy kezdő
tanfolyamos – ő hétfőig gyenguszon lesz.”

Második napra ez elég érdekes mérleg, elismerem kijött belőlem kicsit a
merülhetnék, habár 16 méternél nem kúsztunk mélyebbre, de minden híres
kavicsot megnéztünk a láthatár pereméig. Egyébként jó a víz, dögös a
látótáv (helyi mérce), mintha hal is több lenne. A szigonyos ősbúvár
haverom szrint nincs sok dinamitozás mostanában, a horvát határ menti
tiltott zóna (Prevlaka) sok halat termett. Remélem, a kellemes
meglepetések tovább fokozódnak: a tengeri élővilág burjánzik, csak
hagyni kell az embernek. Ősbúvár haverom szkipper, mesélte, hogy
Görögben járt, hihetetlen dolgokat látott a víz alatt. Persze ott
nemrég még merülni sem lehetett. Lehet, hogy Görögország Európa újabb
búvárparadicsoma? Az is kérdés kiknek: ma kevés a búvárkodást komoly
hobbynak tekintő emberpéldány. Ehhh!

A hátam tiszta ragya, (a neopréntől gyakran megesik) fejem kóvályog,
kajás, hisztis hangulatban elhajítom a kulcsot, álomba dőlök. Ma nem
bugyog tovább.

Crnagoracok resszkessetek!

Kisebb késedelmek a zavaros hivatali erőterekben: sürgős papírmunkák végeztével tán elrikkanthatom magam: Na, megyek Montenegroba!Most már biztos, kövér gáz, irány a térkép túlsó csücske. Ha keresnek, dolgozni mentem.Mert a tücsök nyáron hegedül, a búvár merül, a hangya meg robotol. Aztán eljön a hideg tél, és mindegyik megpusztul!

Tűkön ülök… Már indulni kéne!

Sóvárgok a kék hullámok után, hiányzik a mélység hűvöse, a merülés csendje… Én meg itthon vesződöm mindenekkel, miket itthon hagyok. Morzsák, cserepek, apró dolgok rendezetlen halmaza mindenütt, a hosszú utazások előtti dilemma. Egy biztos: közeleg az indulás, mikor már nem bír semmi marasztalni, nekivágok a két hónapos idei kalandnak!