Category Archives: Egyiptom

Vegyes gyümölcs

Vitaminhiányom van. A konyhám nem igazán szuperál, a szendvicset meg unom már. Megoldás: Makani bár. A régi idők hangulata, mikor staffoltunk itt párszor. Sok olasz, angol, német helyi búvár kolléga ide járt az esti kajáért. Ma annyi a különbség, hogy alig vannak emberek. Azok is a laptop előtt ülnek solóban (mint pl jómagam épp egy hűvös gyümölcsturmix társaságában). A divat most a házhoz rendelés, otthon meg ugyanúgy internet – vele kitágul és ugyanakkor beszűkül a világ. Feljegyzem magamban, hogy ebbe a csapdába ne essek bele. Azért belenyalok a turmixba: vegyes gyümölcs, 14 LE-ért. Az két sör. Értékrendet kell állítani. Beilleszkedési program része. Lakásárak, apartmanok.

Munka. Voltam a videós cégnél. Három megtermett kutya fogadott a külváros legszélén, a hegyek tövében. Meg két cica: azaz női cég ölelt keblére, igaz angolos kézfogással csak. A hangulatos kéró-studió-iroda levett a lábamról, ha lehet így élni Egyiptomban, akkor érdekel. A Főnöknő rögtön vázolta a lehetőségeket: sajnos hivatalos meló nagyon korlátozva, ezért főleg helyi erőkkel van lefedve a napi munka. Amit ajánl, az hogy megtanít a szakmára: hat pontban vázolta a tantervet. Holnap kezdhetek. A projekt címe: nos, titkos. Belenéztem az első werkfilmbe. Hát, jó kis intro. Mint tanfolyam jó az ajánlat, mint munka, semmi nem hangzott el. Az olyannak mint én megéri – ezért jöttem.

A másnapi ajánlat izgalmával haza hajtottam. Irány a tenger. Átvettem pár freedive rávezető gyakorlatot: konkrétan egy éve semmit nem edzettem. Meg kell tanítani újra a szervezetet arra, hogy milyen az élet lélegzetvétel nélkül. Fokozatosan, nyugodtan, türelemmel. Az első merüléseknél tiltakozott mindenem: idegrendszerem minden kis végződése oxigénért sikítozott – jóllehet alig merültem le, közben csak két-három lélegzetvételt hagytam ki. Tipikus, mindenki így reagál először. Persze ez után néhány légzőgyakorlat kibillentett a holtpontból: pár laza, szép nyugodt merüléssel jutalmaztam magam, nem mélyebbre, mint tíz méter. Holnap innen folytatom.

Délután egy végső megbeszélés, a kis csapatom tanfolyamáról. Holnap este érkeznek. Hétfőn reggel kezdünk… így aztán felpörögnek az események. Elfoglalt dolgozó leszek, vége a láblógatásnak egyelőre. Sőt: ma újra kéne installálnom a laptopot. Na ez jó menet lesz – azaz ha nem jelentkezek a következő napokban, akkor tudjátok mi történt: Kicsi és puha kollektív Édesanyját üdvözöljétek helyettem.


Úton

Csak a szállás volt fix. Az is átmenetileg, két hétre. Az összes többit a nagybetűs krupiéra, a Véletlenre, avagy az Életre bíztam. Lehetőség akad, még válogatni is lehet, tehát nincs panasz. Sőt, egész komoly ajánlat is lebeg a levegőben, ami csak második a sorban. Mert az első természetesen a Kerasub misszió: hétfőn kezdő csapatom érkezik, ezzel időt nyerek, meg talán újabb lehetőségeket. Mi lehet a legrosszabb? Továbbrepülök, valamerre a mesésebb keletre. Ezt hívhatjuk a bizonytalanság biztonságának, avagy játék a véletlenekkel.

Első élmény: forró szél (míg otthon 8-13 Celsius)
Az első ösztönös reakció: beilleszkedés, előhívni a kifakult arab szavakat.
Első teendő: aludni, egy komoly utazás, és vagy három kimerítő nap halmozta kialvatlanság után.

Nem vagyok nehéz helyzetben, minek után Sharmban, no meg Egyiptomban időztem már jócskán. Minden ismerős, a tülkölve rohanó arab autósok kiszámíthatatlan manőverei, a taxisok, a hadonászó alakok, a poros, kifakult felületek, a szemetet görgető fűszeres illatú szél. Ismerős a fürtökben horgonyzó hajók serege, a vízfelszínt elborító snorkelesek színes tömege.

raskathy_view.jpg

Hadaba sziklapereméről nézek le, fenséges látvány. Megdobban a szívem, hát lemegyek, le akarok merülni a kéklő vízbe. A lejárókat egyenruhások őrzik: ezek szabad strandok az itt élő villalakóknak, de nem a rossz fiúknak. Egyszerű az ok: ha egy fehér nő itt magányosan megfordult, hamar akadt tolakodó társasága, az elhagyott part pedig csapdává vált.

Dagály révén könnyen kiúszok a zátony szélére. Szép. Még annyi idő után is, még Raja Ampat csodáin túl is élvezet bámészkodni. Egy órát töltök el, úszom, no meg aggódom a hajóforgalomtól. Nagyüzemben cirkálnak, szívom a gázolajat is időnként töményen, mikor mit hoz a szél. Más időpontban kell úszni, mikor nincs tömegcirkusz.

Ragadok a sótól hazafele kutyagolva a tikkasztó hőségben. Telefonálok, kóborlok, szervezek. Úton vagyok, azt érzem. Poros úton, egymagam.


Tranzit 1

Krónika, avagy eseménydús utazás Dahab – Kairo (menetidő 22:00 – 06:20), kicsi városnézés mint lehídalás, eltévedés, Kairo metrózás, piaci betekintés…

sanya_lanchid.jpg

Sanyával vágunk neki, ő fotóz és körül néz, én pedig indulok Pápuára. (?) Ehhez egy üveg whisky soknak bizonyul, de a jó delíriumos hangulathoz parádés. A buszmanager, magyarul aki a jegyirodavezető, nekiáll hőbörögni a csomagok miatt. Egy részeg orosz pár kitecucca alig fér be. Na, nekem sincs kevés. Pótdíjat kell fizetni, 10 LE-t! Pedig a többi raktér az üresnek bizonyult… Persze mindenről adtak jegyet, vagy két példányt és egy nagyon szigorú kockás lapon összesítették is. Ezt út közben három checkponton, háromszor is ellenőrizték, tépve vagy firkálva a jegyeken. Az egyiptomi buszokon ugyanúgy nem lehet aludni, mint máshol, de mivel volt hely, faltól falig keresztben majdnem kényelmes volt. Persze fél óránként felébresztett valaki, ekkor ittunk, meg néztük a műsort. Hang nem volt sok, de az arab feliratokkal lehetett követni az eseményeket. Két arab film, meg egy mozi akció futott le. Az utóbbi az X-man kezdetek, ami valami lopott kópia lehetett, mert csomó félkész effekt meg komputer animáció volt benne. De legalább megismertük a modern trükköket.
Kairóba még a város ébredése előtt sikerült. Sanya hotelszobájába becuccoltunk, ahova nem mehettem be mert csak single és nekifutottunk a városnak. Fogyott a bekevert WK (Whisky-Cola) nagyon jó kis szociofotók készültek az oroszlános hídtól a banán szigetig lambadázva. El is tévedtünk, mely során megismertük a helyi metrót. Két féle van. Az alap az csak aluljáró. Na mi a sínen robogót kerestük. Buli, hogy a nők külön kocsiba utaznak, ne kelljen nekik a helyet átadni biztos azért 🙂

“Read More”

Eel Garden bevetés

Mivel bemelegítésnek a Blue Hole megvolt, a délutánra az Eel Gardent találtam ki. Nos, David a lengyel vezető kuncugott, de igazából azzal állt elő, hogy drifteljünk le a Lighthousig. Akkora a hullámverés, hogy simán levisz a korall mellett, ha sekélyen evezünk. De a tajtékzó hullámtörések nem kedveznek a merülésnek. Tehát  nincs itt senki aki olyan őrült búvár, mint mi.

dahab_eel_garden_walkin.jpg

Elgondolkodtató húsz percet toporogtunk a vízben, hol derékig gázolva és elsodródva, hol fel-le menetelve a part mentén. Gáborunk mezítláb szívja a fogát, Bözse szegény felborul, Balage verejtékben tocsog, én meg a kamerát lengetem, ami éppen nem bekapcsolható üzemmódnak örvend. Egyszerűen olyan keresztáramlás van, hogy nem lehet gyalogolni kifelé a lagúnához. Dagály van, könnyebb ugyan a hullámtörésen átcsúszni, de azért nem mindegy, hogy mennyire sikerül azt épségben megúszni. David kegyetlenül gondolkodik, nem is értem, hogy igent vagy nemet mond-e a helyzetre. Lezárjuk a menetgyakorlatot, driftelek egy kicsit ami teljesen egyszerű, ezért aztán Bözsével az oldalamon belevetem magam a vízbe, a fiúk Daviddel startolnak. A víz meg sodor, hullámzik, mint homok vihar olyan sűrű zacc nyel el bennünk.

Nehézség nélkül elérjük a lagúnát, csak a csapat fele hiányzik. A látás egy csapásra kitisztul, gyönyörű színes halrajok bújnak a kijárat korallgerincénél. Balra vesszük az irányt, a kis angolnakert megszemléléséhez, így pont a szemünk láttára jelenik meg két hősünk ahogy a korall tetején habzó tajtékon áttörve beereszkedik a nyílt vízbe. De hol van David?

Csöppnyi szemlélődés után belevágunk a driftbe. Visz a víz, utazunk. Úszóedzésként többször eljöttem már a kertig, nincs 25 percnyi a távolság, merülve ez már olyan 45-50 perc. Mi harmincöt perc alatt leértünk úszás nélkül. Mint kiderült, David vezérünknek 27 perc is elég volt. Nagyon aggódott, járőrözött a parton, remélve, hogy minden OK. Mondja, hogy 5 másodperc alatt elvesztette a csoportot, ilyen még nem történt vele. Izgult értünk, ugyanis a korall tetején a hullámtörés nem játék, kijárat igazán nincs út közben, a távot végig kell jönni. Volt már itt kalandom, mikor egy uszonnyal és octopusos lélegeztetéssel hoztam le embert, de csináltuk éjszakai merüléssel is. Sportos menet volt, megkönnyebbülésül kellett egy sört arra, hogy mindenki minket keresett – ezt vezetőnk nyomta a kezünkbe, aki le sem vetette a búvárruhát, úgy sisházott. Klassz menet volt – így summáznám.


Blue Hole Beach

Az nosztalgia, ha valaki a régi dolgok fényéhez (homályához) igazítja  a jelent? Nos, Dahab a megismeréshez képest elturistásodott, ami azt is jelenti, hogy a tengerpart kezd kiépülni északtól délig; a gombamód szaporodó építkezések és emberi jelenlét mindenféle nem környezetkomfort elemei között manőverezhetünk a merülőhelyek felé. A búvár már nem az egyetlen kalandkereső fizető vendég a tengerbe érő kies tájon, hanem az idezúdított tevés, autós turistacsoportok rajzanak mindenütt. Így lett a legendás Blue Hole és Bells egy bazári felvonulás célállomása. Annyira frankó volt annak idején itt a csend, az érintetlenség varázsa, mintha a természet szentélyébe tévedt volna az ember, nem is akármilyen mélységbe tekintve: a fenék hétszáz méterig süllyed a part mellett.

bluehole_beach.jpg

Gáborral a Bellsnél szabadtüdőztünk volna, de a vízbe hömpölygő, búvárokkal tűzdelt kapálózó emberefolyamtól alig volt hozzáférésünk. Pedig a hasadék átúszása volt a cél 21-25 méter között. Hihetetlen, de a bójánk kötelébe búvárok kapaszkodtak. Na mi van, nem megy a lebegés?! – ez hihetetlen. Azt még megértjük, hogy mire felúszunk a mélyből, öregasszonyok csimpaszkodnak a bóján, de ez azért sok. Ma már mindenki mindenhol merülhet? Hol vannak a fokozatok, azok az oktatók, akik nem csak merülnek, hanem tanítanak jobbnak lenni? Mindegy. A gáz a tömeg, meg hogy strandnak árulják a helyet.

A kajákat olyan áron adják, ami nem az egyiptomi minőséget képviseli. Inkább nem is ettem, főleg azok után, hogy a pultos fiú működését páholyból figyelhettük. Helyi normák szerint ujjal törölgette a pohár oldalán csurgó gyümölcsturmixot, lenyalogatta persze, majd egy ügyes pult mögé hajlással leitta a fölösleget.

Beszéljünk a merülésről. Az Archway azaz a kürtő átúszása régtől illegális. Persze minden valamire való helyi vezető átúszta, ki így, ki úgy. Mármint trimixel-ami legális fajtája az ötvenes mélységnek. Húzó ágazat lett a technikai búvárkodás, a dupla 12-es palackokkal, stage palackokkal, oldalfüggelékekkel merülni, száraz ruhában már teljesen megszokott a Vörös tengeren – és nem csak a Blue Holenál. Én bevallom, nem tartom különlegesnek az ötvenet, inkább trivális számomra, ha valaki 3-4 palackkal merül. Gáborunk azért palack nélkül lenyomta a 47 métert a kürtőben. Freediver! Követtem a kamerával egy darabig, főleg az emelkedés nem tetszett a komputeremnek. A közös merülésnél olyan dekompresszios pihenőt adott, hogy gondolkodtam azon, esetleg kipurcant a szoftver.

tekno_scuter_diver.jpg

A legidegesítőbb az volt, hogy zúgás kíséretében röpködtek a fejünk körül oda-vissza skuteres csávók. Ráadásul technikaiban, négy palack plusz foto, vagy video függelékekkel. Mikor hallottuk közeledni a hangot, akkor már kapkodtuk a fejünket, hogy vajon honnan zúdulnak ránk. Túlzás nélkül, mint fullosra teknózott legyek, szemtelenül ott zümmögtek állandóan a fejünk körül.

De a Bellstől leúszva azért akadt érdekes: eseményszámba menő óriás sügér előzött be komótosan. Odaúszott a tisztogatógarázshoz egy fogmosásra. Pech, de Balage és Gáborunk beelőzte. Kivárta a sorát, majd kamerám kedvéért befizetett a kezelésre, a kis kék tisztogatóhal meg nekiállt. De sajna továbbállni látszó hőseink megfordultak, így sügérünk lelépett. A kavargásban Balage meg én tátogtunk, a kis hal meg minket csipkedett. Óriásplakát méretű képek készültek, de a fogorvosok szövetségének tiltakozására a feltáruló fogtöméseket nem publikálhatjuk.

Teknős nem volt. David látott két hete. Mi nem, pedig pár néptelen partot is átfésültünk. Na, nem is akárhogy, de ez már a következő merülés – kamikaze stílusban, azaz figyelem! Csak egyszer csináljuk!


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon