Category Archives: Egyiptom

Védelem az utazónak

immunsystem.gifImmunrendszer. A kérdés, hogyan készültem fel az útra, nem félek-e a fertőzésektől. Mondjuk ki, egy kis hasmenés lehet egészséges, mert kipucolja a rendszert, az átfertőződés immunizál – mondja a régi vágású orvos. De mint minden átfertőződés, persze ugye kellemetlen és ha úgy vesszük egy erőpróba, terhelés a szervezetnek ami ugye lehet végül is negativ előjelű. Ahogy a védőoltás is, ami szintén egy erőpróba a szervezetnek, akár negativ előjellel hosszú távon, benne az ismeretlen faktor: mekkora kárt és főleg mit okozhat?Lásd a nyilatkozatokat, elég megosztott a szakorvosi társadalom hozzáállása. Véletlenül vajon?

Még 2003 decemberében megkaptam a hepatitis A fertőzést, ami elkerülhető, ha az ember nem viszi be szájon át a fertőzést. Azaz az ember koszos kézzel nem eszik, nem használ dzsuvás evőeszközt, pénzzel, mocsokkal, emésztési végtermékekkel nem kerül kapcsolatba. Főleg nem iszik fertőzött vizet…

Mi károm volt a fertőzésből? Négy nap laza fekvőbetegség, kis láz, erőtlenség, vele pedig egy kis diéta, mint pl. fűszer, alkohol, stb fogyasztásának kerülése pár hétig – ugye a máj védelmében. Nagyon megijedtem! Egy levél májvédő gyógyszert adott csak az arab orvos, de nem foglalkozott velem, sárga volt a szemem és kész. Very light, dont worry my friend – mondta uszkve flegmán. Én azért ijedten hazamenekültem, majd jelentkeztem a körzeti orvosnál. Piros telefon: irány a fertőző intézet. Karantén egy hét, mindenkit be akartak oltani, akivel beszéltem, vagy találkoztam. Kösz, de ezt kidumáltam helyből, meg túl titokban és hirtelen is érkeztem – nem dicsekedtem, illetve már kilábaltam a kórból. Persze karanténba fektettek, elsőre tíz nap futamidőre. A harmadik napra már teljesen negativ volt a tesztem, de még fektettek. Azért kaptam pár védőoltást dorgálóan, hogy vigyázzak magamra, és kivágtak az ötödik napon.

Most az utazás előtt egy héttel mondom upgradeljük az alapvédelmet, tetanusz, tífusz, diftéria stb. vízzel szerezhető balhék elkerülése érdekében. Az ANTSZ-ben potom 3000 Ft-ért (éljen  a TB amit fizetek) kaptunk tájékoztatást, miszerint mindenre oltassunk, főleg a H1N1-re meg az idei évben futó influenzára is egy kombinált oltást. (Már megszerezték a vírustörzset? Vaze, hogy tudják mi lesz idén, nagy a magyar EÜ, nem?) Nem mondtak árat, gondoltuk ismét, milyen nagy a magyar EÜ, nagy a protekciónk, meg szépen mosolygunk. Felírták a cuccot, irány a gyógyszertár, ahol fejvakarás, meg hogy rendelésre lesz meg csak, jöjjünk vissza, stb. Ismét bizonyított az ellátás, mi a péknek nincs az ANTSZ-ben központilag oltóanyag mindenre? Aztán mentünk oltatni. Mondta a doktornő, hogy korán jöttünk, még nincs H1N1. Mondtuk, kösz, majd meg leszünk nélküle. Szúrás. Persze vita tárgya volt (vagy ma is az) ki adhat oltást. Beteggondozó, szakápoló nem, mert csak orvos tudja az autoimmun reakciókat kezelni. Amúgy én is beadhattam volna magamnak az “ártalmatlan” védőoltást. De így szúrásonként 1500 Ft-ot kértek fizetni, no meg az oltóanyag, nekem 12000-jó magyar Ft és nem utolsó sorban vagy 3 óra elfoglaltság volt az útra való 2 oltásnyi védelem. (bevállalom, mert azért inkább ez, mint a balinéz vagy egyiptomi ellátás)

Sluszpoén. Két éve nem voltam beteg, náthás, stb. köszönöm jó egészségnek örvendek. Aztán öt napra az oltásra, elmentem uszodába, utolsó búvártréning a csapatnak. Esküszöm, nem fáztam, nem volt rá alkalmam nagyon, de én olyan náthás lettem, hogy a könnyem csorgott. Még aznap délután kezdtem szipogni, 24 órára rá pedig tüsszögtem, és trombitáltam folyamatosan. Én legyek birka jószándékú és semmi köze ehhez a “védőoltásos” sztorynak. De a H1N1-et nem adatom be magamnak, se semmilyen más influenza elleni oltást. Inkább kötök gézmaszkot! Ehhez pedig itt egy (anti)kampányvideo, remélem elérhető innen. Ehhez pedig lenne különvélemény is. De az már nem útiblog – azért itt van a továbbiakban, az “elméletek” kedvelőinek, vagy akik szeretnek gondolkodni a lehetséges összefüggéseken. A valóság úgyis durvább.

“Read More”

Helyzetjelentés: Dahab

small_boy_and_sea.jpgMondják, hogy az élet Dahabban megállt. Az idő azonban nem sajnos. Abból is látszik, hogy gyorsan telik, csütörtök lett egy sóhajtás alatt. Cudarul gyorsan. Azt is mondják, hogy van ami megváltozik, van ami soha. Dahab, fakó, szemetes, hangulatos és egyszerű. Szörfösök, búvárok zarándokhelye, vagy csak tranzit az utazóknak.
Tota a hajóforma lebuj zárva, a betárcsázós internetkávézókat kiszorították a saját vezetéknélküli hálózatok. Por, szemét, szennyvízszag, kecskék, tevék, időette autók. Nappal legyek donganak, éjjel szúnyogok és csótányok teszik tiszteletüket a civilázációból jövőknek. Asala ugyanolyan poros és szegénységet sugárzó, mint mindig is. Beduin romantika: tenger, sivatag és hegyek. Varázslatos egy hely. Persze a várost nem lehet csak úgy elhagyni, hogy csatangoljon kedvére az ember: még mindig ellenőrző ponton kell átlépni a külső övezet felé.
A legújabb hóbort nyár óta, hogy este nem lehet mondjuk a kanyont merülni. Egyszerűen nincs az az engedély, amivel át lehet menni a checkponton – legalábbis a bázisvezetőség hivatalos közleménye szerint. Mindig valami baleset van a tiltás miatt, mert hát emberek néha döngetik a korlátaikat. Két orosz fekszik a kanyon alatt száztízen, két hasadékban, közöttük pedig társkötél feszül. Nyugodjanak békében.

A center nagyobb lett, lakájosabb, bár mégis ugyanolyan. A régi élet az meg huss tovaszállt, rég más felé járnak a régi cimborák, a merülőtársak pedig távol. Hála Istennek a tenger ugyanolyan kék, mint ahogy kell, éppen ez itt létünk fő oka. Ami joggal nem tetszhet benne, hogy az áramlatok szemetet és szennyet sodornak. Sodródik a nejlon, lebeg a vízben, néha a vízfelszín habzik a szennytől. Nyilván nem erre kíváncsi az ember, sem a kopaszodó merülőhelyekre ahonnan sorban tűnnek el a nézni valók. Egy letűnő változó világ tanúi és közreműködői vagyunk. Nem Dahabé, nem Egyiptomé, hanem egy egész bolygóé sajnos.

szennyes.jpg

Mivel félig vendég vagyok, nem esik nehezemre spórolni, hiszen freediveolunk, az meg nem egy erőforrás igényes passzió. Reggeli előtt egy edzés, délután úszás, naplementekor még egy tréning. Mostanra már adaptálódtunk kellőképpen, ugyanakkor kicsit el is értük a holtpontot. Ebben szerepe lehet az utolsó úszóedzésnek is: csodálatos apály volt, tükörsima esti víz, és hihetetlen áramlás. A scubák sem tudtak nagyon haladni, főleg azokat sajnáltam, akik az Eel Gardentől a Lighthouseig úsztak szembe az elemi erővel. A reeftől kifele húsz méterrel, már engem a felszíni úszót elkapott az áramlás és csak sodort vissza, láttam lobogni a halakat, meg a sodródó holmikat ahogy elhúznak mellettem. Esélytelen helyzet volt haladni, igaz nem olimpiai tempóról beszélünk. Muszáj volt a zátony fölötti kis vízben úszni, mégpedig megfeszítve: 13 percnél fordulva, 35 perc volt a visszaút. Ki nem hagytam volna, parádés menet volt.

Szabadon egészen számszerűen a harminc méter körül merülünk, biztonságos, laza szériákkal. Nem feszegetjük a határainkat az biztos. Dahabba nem azért jöttünk.


Ritmusváltás

green_heartbit.jpg

Az utazás kezdete a blog változását vonja magával – átmegyünk útiblog féleségbe. Merthogy utazunk. Van akinek Dahab maga az utazás- nekem az első lépés a tekergésből. Mármint 2003-ban ide vetődtem és valami hihetetlen élményekkel, érzésekkel gazdagabban tértem haza. Azóta is többször visszatértem ide, ahogy most is. Tehát újra itt.
Az érkezés estéjén máris egy üveg whyskivel sikerült bemelegíteni, az egy órás úszás után kihűlt testet. Aztán mentünk csak Gáborral szállást keresni. Sanya a grafikus, művész és egyben egy el nem készült Rejtő Jenő történet alakja lett szálláskerítőnk és egyben szomszédunk. A kéró a Minalandban van, ahol aztán roppant egyszerű négy fal között, csendes és szúnyogoktól hemzsegő tiszta ágyakat béreltünk. Hajnali negyed tízkor dörömböl Sanya, freediverek ébresztő!- kiáltással. Most mindenki be van gerjedve a szabad merülésre, tegnap Ivo kiírta -31,4 métert, mint aktuális báziscsúcsot. Az elmúlt két év óta csomó nagy transparens kiált uszonyos freediver fickók csöndes elmélyedését kínálva a sétálóknak. Ipar lett a nyugalomkeresés a mélyben. Az első héten pont ez az én programom is. Reggeli előtt nekivágtunk az éppen tajtékzó tengernek. Kis mélységű statikus ejtőzés, negatív lehúzás után túlereszkedtem a húszon. Csak a múlt heti megfázás miatt az egyenlítés darabos, a fülem érzékeny. Végül jó érzésekkel, elégedetten fejeztem be a sorozatot, hisz elkapott kicsit a kopoltyús feeling. Ez olyasmi, hogy nem kell levegő, nincs időlimit, a szívverés pedig lelassul. Ez már ad némi eufóriát, ha az ember tíz méter alatt csinálgatja, orgazmikus – azaz aki nem élte át, nem is tudja. Erre van most tehát tér, idő és lehetőség.


Hazaérkezőben

Második napon már töröltem a listából a merülést: a repülő következő nap reggel 10 kor száll fel. Eszter, a helyi magyar erő mondja, hogy volt már nála olasz vendég, aki utolsó napig halogatta a búvárprogramot. Közölte a családfővel, hogy sajna hazafele a repülőn meg is halhat, mire a pali csak legyintett, neki még nem lenne gond, csak a felesége ijedős kicsit. Én szakmailag szárításra ítéltem a felszerelésem, magamat napozásra és úszkálásra.

paradise_1.jpg

Az Eszternek otthont adó Paradise DC Tobia felé vette az irányt, itt Cr@sh jót merült, Stella tulméretes száraz ruhájában élvezkedett. Este hatkor már Hurghadán vacsoráztunk, majd bepakoltam nagyjából a batyumat.
Imi is befutott, kinyomtatta a repjegyemet, majd invitált a cég ma esti grilpartyjára. Imivel nem lehet felvenni a versenyt, állandóan szervezkedik. Tíz kiló pácolt husi készül a Praga Kávézóban!

“Read More”

Rebreather avagy közel a csúcshoz

rebreather2.jpgrebether.jpgNem akarok vitát, mi számít a csúcsnak adott területen, még ha a búvárkodásról is beszélünk. De az ember keresgél az irányok között, lát ezt azt, véleményt meg csak akkor mondhat, ha kipróbálta. Én évek óta figyelem az újralégzős búvárokat, a rebreather egyre inkább érdekeltté tett. Most pedig csak egy lépésre vagyok tőle, ami gyakorlatilag hatvan km. Irány Safaga, az Orca divecenter.

Alig egy hete David a cseh IANTD oktató tréner bujtogatott, órákat beszélgettünk, én meg felbujtottam hát Cr@sh és Stellát, két nap Safagára, ami után részemről jön a bepakolás és irány Magyarország! Szóval, eléggé izgatott voltam, mind az újralégző, mind a hazaút miatt. (utóbbinak is voltak függő részletei, csók a center managmantnek!)apinspfrnt.gif

Az Orca. Kellemes általános benyomás, mosolygó arcok, profi hozzáállás. Banye, miért nem ilyen helyen dolgozom én? Nemcsak a weblap profi, hanem itt tényleg minden a helyén van, mintaszerű. Nem tudok kifogást tenni. Mint közép-európai vendéget, ki ugyan kolléga Hurghadáról de nagyon nyíltan, készségesen fogadnak. Mondom rendben, legyen két rebreather intro, egy  Draeger Dolphin, egy pedig az AP Inspiration / AP Evolution nevű csodákkal.

Hogy mi a különbség a SCR és CCR rebreather között? szakadék tátong. Ezt a szakadékot pedig jól szemlélteti, ha nyolc méteren teszteled a kettőt.

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon