Kettőt egyből
Category : Egyiptom Karas diving blog Uncategorized
Kimon M plusz Chrisoula K. Káosz ez az Abu Nuhas a sok roncsával! Ahogy emlegetik a lencsés hajó, meg a kőlapszállító. (Collins szerint minden bizonyíték adott, hogy Chrisoula helyett a kőlapos hajót Marcus névvel azonosíthatnánk igazából!) Mondjuk, a bal szélső kettő vashegyről beszélünk. Kivonultunk UP meg Halász Jani csoportjával, azaz én a videokamerával igaziból véve. Ugráskor még nem sejtettem, hogy két roncs lesz, de az élet hozta a dolgot.

Relatíve hamar körbe és keresztül kasul beúsztuk a “lencsés” hajót, (bal szélső) igazából nem volt túl attraktív roncs, a belső terek meglehetősen üresen tátongtak és nem voltak folyosók és emeletek sem egymáson igaziból, ami volt, azzal hamar végeztünk. A reef tetején ugyanígy töprenghetett UP a sportcsoporttal, mikor hozzájuk csapódtam. Pár perc úszás jobbra, ahol rátaláltunk a következő roncsra. Ja, Abu Nuhas erről híres, sorba vannak állítva a hajók, roncsbuhiknak ideális vadászmező. Egész jól néz ki fentről.
Mondjuk a felső szintet beúszom gondoltam. Vagy az alá is, és úgy tettem. Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy tekeredünk lefelé, be a hajó belsejébe, be a műhelybe, be a gépházba. UP ledobja a maszkot, esztergál egyet, ott a fúrógép, ott vannak a nagy hajómotorok… Szépen benn vagyunk a roncsban, tizenhatos méteren, ki sem jönnék, de hát a palacknyomásom végre száz alatt van, komputerem is közeli emelkedésekre bíztat. Olyan harsány elégedettség vesz rajtam erőt, hogy dudorászni kezdek. Aztán még bejárjuk a roncsot hosszában, a raktérbe zsúfolt vastag kőlapoktól a hajóorr mellett kupacban álló hegesztőpalackokig. Kellett ez a merülés, mint egy falat meleg kenyér. Kenyér? Phuu, ennék bizony egy friss toronyit… De ne is beszéljünk az evésről, hiszen hamarosan megyek haza. Holnap vége a safarinak, majd pár nap, aztán repülök…

Murphy egy ókori fazon, az ultrakonzervatív pesszimizmus megtestesítője. Mellesleg exuralkodó, és polihisztor, aki minden témában ott van. Hallhatatlanságának terhe nyomasztván lelkét, úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám. Persze, mint tengerek, óceánok sokat próbált oktatója, nem adtam fel hirdetést a merülőtárs kereső rovatban, ha kell, egyedül, ha kell valami fényes búvárreménység a merülőtársam. Murphy speciel nem kéne. Igaz, nem kézzel tapintható a jelenléte, nem is látható, mint komor viharfellegek az égen.
Én azt hiszem, öregszem, mert freelancer kötelékként felrúgtama díjszabási rátákat, meg a gyakorlatot. A páros triplázó Intrós banda (na ja név nélkül) ezek után luxus elbánásban részesült, nem is merem leírni mennyiket merültek. A lényeg, hogy a végére nagyon belejöttek. Igaz, azért volt okom megijedni közben például kicsit ledermedtem, mikor a