Color Canyon, safari beduin módra

Gyere Apa, nyugdíjas séta lesz! – mondom 70 esztendős Jóapámnak, aki egész héten velünk merült, az éjszakaival együtt 11-et, s ezzel a maximumot. Sivatagi sziklák helyett inkább a tengert választja, amihez még páran csatlakoznak. 10-en nekivágunk a mókának, lévén előző évben St. Katherin kolostor, meg napkelte nézés már ki lett pipálva. A kettő turné közül meg ez a jobb, mesélték.

Mondták, hogy egy kanadai nő legutóbb sírógörcsöt kapott a dzsipben, de a sofőr mondta neki, hogy nem tud lassabban menni, mert az nem jó a kocsinak. Nem nyugodott meg, ütötte a sofőrt néha, s zokogott. A második dzsipfutamban a mi csapatunk is kezdett összeomlani, mert óráknak tűnő rázkódtatás után értük el az oázist.

Élveztük a csendjét, de csak mert senkinek nem volt kedve hangoskodni, majdnem némán, megilletődötten ücsörögtünk csak, az ebédre várva. Pár poros, pufajkás, mezítlábas gyerkőc futkározott körülöttünk, látszott rajtuk, hogy nagy szenzáció, ha naponta egy órára fehér emberek beállítanak, s talán vesznek tőlük valami kézzel készített kis emléktárgyat. A kisebbek csak bámultak porosan, pislogva ránk némán, nagy, kerek szemekkel. Milyen lehet egy ilyen beduin oázisban felnőni? Elképesztő belegondolni.

A Nap már meleg színekbe futtatta be a homok csiszolta tarka sziklákat, a kisebb kanyonok pedig sötét árnyékba bújtak. Jó volt az első kanyon séta is, de ez a második vízmosás még jobb volt!

Blue Hole

A Blue Hole-ról már mindent leírtak, egyre inkább a freediving ad neki új ismertséget. Már hárman is átúszták az alagutat egy slunggal, ami rendkívüli teljesítmény: ahhoz, hogy valaki megpróbálja, 80 méter mélyet kell tudnia egy levegővel, ami úszásban több, mint három és fél perc. De erről van is fenn pár video a megosztókon, érdemes rákeresni azon túl, hogy készülékes is akad. Nekem William Trubridge a favoritom. 🙂

Ezek közül legdurvább talán, az, amikor az israeliek elemzik egy kamerás oktató halálát. Nos, elég sokkoló ahogy a merülés utolsó perceihez érkezik a szerencsétlen, a film meg csak pörög…

Thistlegorm

Nem lehet mindig elkerülni a decompresszio határait, ha pedig valaki Thistlegorm merülésre indul, akkor pláne terveznie kell vele. Hajnali fél öttől talpaltunk, s utaztunk, hogy Sharmból fél 8 után kifusson velünk a Sky K nevő hajó.

Nos, arab management alatt, vagy 4 cég, 5 csapat búvárral, azaz 36 fővel osztozott a fedélzeten. 12 hajó már állt a roncson, mikor vagy 25 perc alatt rámanővereztek minket a Wind K nevű testvérhajóra. Ugrottunk.

DCS, avagy kicsi Decompression Sicness

Semmit nem jelent a sok merülés, két hét freedive után szokatlan volt nagyon a készülékes merülés. Annyira, hogy az elvárásokkal ellentétben több levegőt fogyasztottam! Az első három nap Lighthouse, Eel Garden, Caves, Morray Garden, Lighthouse Night, Rex-Canyon, Canyon program előzte meg a Thistlegorm expedíciót. Nem volt a program sem feszített, sem rendellenes, sem dekompressziós szempontból kemény, de megtörtént a baj.

Dahab Tour

Nem vicc, de igazság: – Mi a különbség a turizmus s a rasszizmus között Egyiptomban? – 2 hét! Bár ez utóbbit embere válogatja, akkor is nagy igazság, hogy bárki, aki itt európai mércével akar élni, szervezni, s viszont szolgáltatni, az előbb- utóbb feszültté válik. Amúgy kétféle arab van: megbízható (ez nagyon ritka, többnyire első futó benyomás alapján kiadott minősítés) meg van a hagyományos, átlagos. Én magam azt vallom, ha nincs velük közös projektem, akkor jó nekem. Más mérce illeti a beduinokat: sokkal korrektebb, egyenesebb emberek, őket spec kedvelem. Nos, Dahabban ők alkotják a többséget.