Meló után illik jól kajálni, na, azt lehet azért itt. Az utcai talponállók rengetegében még nem igen igazodom el, de azért van pár favorit. Tomyra bíztam a helyválasztást, majd három főre bővülve őrületes ebédkezésbe fogtunk. A levesek jók, nincs sokféle, de kellemes, én nagyon kedvelem. Itt divat helyi citromot nyomni  bele, az amúgy finom forró levesbe. Esznek marhahúst, csirkét, ritkán kecskét is terítéken látni. A helyi konyha jó, fűszeres, tápanyagban gazdag, lehet bírni. Nekem most írás közben csorog a nyálam – igaz, kajás is vagyok. Rövid tanács: ha valaki biztos benne, hogy jó a gyomra, (nem inkubátor kajákon élő mindenevő) bátor betérni helyi étterembe, akkor egy helyi ismerőssel nyugodtan kajálhat. Nem fogja megbánni, még ezen az éghajlaton sem. Nos vannak hírek, utasokról, akik a szállodai kajáktól pár nap alatt elérik a rendszeres, rohamszerű toalett használói minősítést. Persze, van akinek az is elég ehhez, ha vesz egy mély lélegzetet. Mondjuk, az egész előre eldöntetett, érdemes belenézni a horoszkópba, aztán meg nyugodtan flamózni.

Aludni nehéz nyugodtan, mert téli szúnyoginvázió van. Ez különösen komoly hadviselés a helyi kommandós törzzsel szemben. Ezek nem szúnyogok, hanem harci robotok. Nagyon kicsik, vékonyak, alig láthatóak, könnyűek, nem érzed, ha rád száll. Fürgék, mint a legyek, óvatosak, nyugtalanok, nem igen lehet őket agyoncsapni a megszokott technikával. Volt olyan, hogy agyoncsapás után megrázta magát, aztán elszállt. De ha csípni kell, akkor mint a varrógép, többször is nekifut, fél tucat komolyan viszkető marást ejt, hogy leszívja a véred. Ha megtette, akkor meg teli hassal is visszatér. Nem ismer kegyelmet, kegyetlen parazita mindegyik!

A hadviselés lényege: alvás előtt kiirtani mindet, bezárni minden rést. Aztán meg alvás a szúnyogháló alatt. Ma szereltem fel az ágyam fölé, és működik. Mert mindig van hajnali támadás, jönnek csak a semmiből, támadnak keményen. Na, most zümmöghet majd odakinn, és bámulhat be a hálón.
.

Tehát kontroll: elmarasztalások netovábbját kaptuk: rongyosak a zászlók, a hajón pedig lobognia kell egy szabványos búvárzászlónak. Utóbbit megoldottuk, hogy legálisak legyünk: lásd fentebb. Igazából néztek mindent, olyant is, amihez semmi közük. Nem mondom, hogy senki nem izzadt le a kontrolltól, amivel vesztettünk vagy egy órát. A legádázabb fazon a Red Sea Assosiation-tõl volt, a Dr. Aladdin. A szervezet teljesen civil, búvárkamara tulajdonképpen, folyóirattal, irodával és pár emberrel. A cégnek tulajdonképpen az lenne a célja, hogy regisztrálja a hivatásos búvárokat, képviselje érdekeiket, védje és szabályozza a merüléseket, karbantartsa a kikötõhelyeket, mentõegységet tartson fenn, stb. Másik fõbb feladata, figyelni a környezetet, és a merülõhelyek állapotát, lehetõség szerint intézkedni a megóvás érdekében. Nos, a szervezet állami felkérésre ellenõrzési megbízást kapott, aminek hatására pár búvárbázist bezártak. A balesetek miatt amik szerintem a nagy számok miatt a közúti balesetekhez hasonlatosan (sajnos) törvényszerûek, újabb felkérés érkezett: dolgozzon ki tervet, a balesetek visszaszorítására! Temészetesen ennek egy kézenfekvõ lehetõsége van, a 100% eredmény garanciájával: be kell tiltani a búvárkodást! Minden más vagy nem kivitelezhetõ, vagy látványos eredményt nem generál. 47 ember vesztette életét idén, köztük a Cápa becenevű Scubasaurusról, aki több ezer merülés után nitrogénmámor gyanúja alatt eltűnt Small Giftunnál. Megtudtuk az ellenõrzés okát, újabb ember veszett oda.

Azért azzal egyetértek, hogy nem kellene új bázisokat létrehozni, illetve be kellene zárni pár életveszélyes válallkozást. Tele van a Vörös tenger búvárral már így is, úgyhogy azért elismerem: szükség van egy ellenörző szervezetre.
.

http://www.avex.cz/martin_stepanek/

A verseny hangulata sem volt piskóta: gyönyörû felvételekkel sikerült engem elkábítaniuk. Igaz, kábaságból a ,,szamba” is prezentált kóstolót, de volt a sledge meghibásodásáról is felvétel. Gyönyörû kameratechnika és vágás uralta a felvételeket, teljesen elvarázsolt. Ezek után nem volt sok kérdésem. Azt is magához a bajnokhoz intéztem.
.

.
108 méter állandó súly (constant weight) rekordot hitelesítette az a mosolygós, fitt, energikus fiatalember aki most kissé félszegen vigyorgott rám. Nem tűnt atlétának, sem olimpikonnak, ahogy az sem látszott rajta, hogy olyan mélységbe képes lebukni a víz alá, ahová csak néhány freediver jutott még – segédeszközzel, vagy anélkül. Félretéve csodálatom, az egyenlítésrõl kérdeztem, és az egyéni limitekrõl. Ma is a válaszokon rágódom, és készülök az edzésre.
.