Delfin-hát-show
Category : Egyiptom Karas diving blog Uncategorized
| Csoportért mentem, transfer. Nem nagy kaland, kivétel, ha félóráig kell vadászni ismeretlen lengyel arcokra, míg másoktól pont ennyit késik az ember fia. Gazdaggá tettem pár taxist – legalább nekik jól indult a napjuk. |  |
| Mivel minden az utolsó pillanatban dől el, élő egyenesben, ha nem tartozik a beosztáshoz, akkor eredendően nem stresszeli magát a fehér ember. Meg amúgy is annyi mindenen múlnak dolgok, hogy igyekezni kell a legjobban megélni azokat. Éppen így tettem, álltam a hajó farában, arccal a víz felé a szikrázó napsütésben, pigmentjeim pedig bizseregve szívták magukba a barnító sugárzást. Úgy úsznék már delfinekkel – súgtam a körbe-körbe lengő szélnek, aki néha delfin hangokat sodort felém. Már percek óta néztem a zátony körül cirkáló, néha ki-kibukkanó fényes fekete hátakat. . |
A közben bekövetkezett légijáratok konkrétan lecserélték a csoportokat. Ez némi másnapossággal, illetve újabb üveg whyskik érkezésével járt. A köztes időben hurghadai spec nehézkedési erőkkel küzdöttünk: reduktort szervízeltünk. A normális eljáráshoz szükséges idő sokszorosa sem volt elég, alkatrészhiány, alkudozás, és ramadan kori munkarendkihagyások miatt. De már staffszálláson vagyok, és az élet szép – amíg az ember a helyi erőkkel és mentalitással nincs komolyabb kölcsönhatásban.