Category Archives: Egyiptom

Dejavu

Amikor az ember azt hiszi, hogy már megtörtént… Nos, ilyen volt, amikor a lábam az (ismerős) fedélzetre tettem. Amnézia? Mintha már túra után lennék éreztem ahogy merülések emlékei kerültek a felszínre. Miközben felsejlettek a régi élmények, világosan tudtam, hogy a kaland csak most kezdődik. Reggel kifut a Miracle, irány Tiran, merülés ami csak belefér! Pont úgy átjárt az izgalom, mint azt a kis csapatot, akiket magammal hoztam.

sundeck.jpg

Első felindulásból film és szétszakadás lett az este. Nagybriefing, fütyülős welcome drink, ízletes vacsora nyitotta az estét. Még welcome drink, amit követően a csapat egyik fele elfáradt, másik inkább megelőzőleg elpihent. Jómagam Kisvörössel hurghada staffos korszakomból ismert ösvényeire léptem, begyűjtöttem a kézről-kézre járó holmijaimat, hogy elrendezzem a sorsukat.

A forradalommal beköszöntő egyiptomi demokrácia cseppet sem könnyíti meg a bürokráciát. Bizony, a kifutással csak reggeli után tudtunk nekivágni a tengernek. Első merülésre be is mutattuk a kis dentisteket. Más néven tisztogatóhal, ami belemegy a füledbe, ha meg kitátod a szádat, akkor fogkőeltávolítást is vállal. Na, én is odatartottam a fogsoromat, mire csak annyit mondott egyik búvárunk: ” ez tök gusztustalan” . Aztán meglepetésre is kényszerítettek a 17. percben: 100 bar című jelzés harsant fel. Nos, safari előnye: zodiaccal mentünk vissza, miután azért mindent megnéztünk, amit Fanous East tartogat. Majdnem. A delfinkíséret elmaradt. Amúgy megkaptuk a beszólást, miszerint csak puhányok jönnek vissza hajós merülésre potyafuvarral. (A puhány kifejezés helyett más jelzővel illettek, de ez most a gyerekbiztos tartalom.)

Innen aztán húztunk tovább, Abu Nuhasig meg sem álltunk. Carnatic expedíció előtt és után becsapódtak hozzánk a delfinek! A szüzek szerencséje megint, mert hogy mennyit kellett várnom erre a kis delfin showra? (cca. 23 évet és 2750 merülést, de nem baj) Bevallom, hogy karmikus eltiltás révén valószínű elkerültek eddig a delfinek, midőn készülékkel és kamerával merültem a kékségekben. Na most végre körbeúszkáltak, kacérkodtak, pörögtek, pózoltak a kamerának a vidám kis bohócok, hogy azt öröm volt nézni! Intelligens lényként pár perc előjáték után elúsztak, hogy mehessünk a roncsot megnézni.

carnatic.gif

Carnatic az kérem az “aranyos” hajó, szép fa gerendázata mint egy csontváz mellkasa, félig az oldalára fordulva fekszik búvárnak optimális mélységen. A zátony felőli oldala az igazán attraktív, sok-sok üveghallal és jól beúszható, több emeletnyi fedélközzel. Ezt jól ismerte egy másik csoport is, mert a “izraelita fejfedős” vezető klasszul előttünk surrant be a roncsba. Eléggé szinkronban voltunk ahhoz, hogy erőlködni kelljen, ne zavarjuk egymást, ne veszítsünk embereket, vagy szerezzünk magunk is túszokat.  Engem zavartak, így aztán a csoportot is. Nos, záróképként megint jöttek a delfinek, így vidám keretbe foglalták a pompás merülést. Kamerabiztos kézzel mindent felvettem!

Első nap révén, feljebb osontunk, ahol az Emperoros szafarihajó roncsa mellé kötöttünk. Jó kis áramlásban vágtunk neki a haladó brigáddal, hogy ne a szimpla éjszakai merülés sablont gyakoroljuk. Első pont: áramlás light – kezdők is szuszoghatnak címmel.  Én ugyan fényszínházat játszottam, hogy felhívjam a csapatom figyyelmét a briefingen hangoztatott okosságra. Itt egy kötél, ami a roncsra megy, úszás nélkül, kapaszkodó fogással gyerekjáték a merülés. Csapatom persze lelkesen áramlással szembe úszott – ha úszott egyáltalán – mert hogy nem közeledtek, az fix. Fogtam a kötelet és nem értettem, hogy ők most magukat szívatni jöttek, sportolni, vagy csak tőlem tartják magukat tűntetően távol. Nos, hogy az állóháborús helyzetet oldjam, elindultam a kötélen lefelé, amire ők is elmozdulással reagáltak. Valahogy a fenékhez közel ledolgozták a sodrás okozta hátrányt, így a roncsnál utol is értek. 29 méter. Tűzhal, lágykorall, pár sejtelmes fénykép. Irány a zátonyhoz vissza,m a hajó körüli körülnézés jegyében. Itt el is kellett köszönni az áramlásmerülés hőseitől, nekik erre már nem jutott levegő. Pedig a zátony megér egy jó körül nézést, hiszen éjszaka is csodás. Csak tűzhalakból van túljelentkezés, azaz az egy búvárlámpára jutó mennyiség többnyire három és öt közé tehető.

Aztán a túrát innen még folytatuk persze… és lesz póló is


Kórképtelenség

Feltépték az ajtót, csak hogy dirrer-durral becsörtessen a reggel hírnöke. – Azt hittem alszik. –recsegte a tapintattól érces hangon, majd kancsóval a kezében távozott. Nem Playmate az biztos, de hatásos. Úgy nyíltak ki a szemeim, hogy egy pillanatig sem csodálkoztam azon, hol is vagyok. Tudtam. Ez kérem Szombathely, a kórház, meg az én kis magánszobám. Az, hogy ide jutottam, az kérem nem is volt olyan egyszerű, főleg nem kellemes.

“Read More”

Végjáték meg BÚÉK

Elteltek a napok, december a végére ért. Még azért Sharm bemutatta az eső című kis vígjátékot, két napig dörgött villámlott és esett időnként, csak hogy az arab kisgyerekek is sárosak lehessenek, mint ahogy bárhol a világon máshol illik ebben a korban. Ilyenkor megáll az élet, az áram kóborol, elmegy, visszajön. Pocsolyák, sár, csodálkozó arcok. Aki gödörben lakik, az ilyenkor nem örül: úszik a sárban, bokáig, térdig, ahogy gyűlik nála a víz.Én elmeleten lakom, fentről nem áztam be, az erkély felől csak kicsit. Korán mentem aludni, áram nélkül nincs mit tenni egyedül. Másnap elkezdtem összeszedni a holmikat. Költözés lesz, – szerencsére több ismerős is bevállalna, így aztán kipakolunk a lakásból.

Jön az ingatlanos csaj. Anna. Maga a nyugati boszorka, nagy orr, rövid haj, éles szemek. Rikácsoló hang, ami csak mondja, mondja  a magáét. Ha beszéltünk, akkor megmondta a magáét, semmit nem számított, bármit is mondtam. Csak egy akarat van, az övé. Ma sem értettünk szót, kicsit túlpörgette a számlálókat,  sokalltam a víz, villany tarifát, de semmiképp nem értette meg, hogy valami rossz a matekban. Nem baj, vége. Képzeletben intettem a testőröknek, hogy kicsit pofozgassák meg, aztán királyosan elhagytam a lakást. Két és fél hónap sharmi vakáció bázisa. Múlt idő.

Most, hogy december 31 van, az év is múlttá válik, órák kérdése. Az egész 2010-es év, ami igazából se jót, se rosszat nem jelent így visszanézve. Olyan gyengén semilyen, ha majd egyszer  memoárokat írok, ezt az évet keveset emlegetem majd.

Négy éjszaka és hazaérek. Vicces, hogy hívtak a cégbe, holnapra: munka? Köszi nem madár vagyok, én kichechkolnék, lehet békén hagyni. Menjen dolgozni az állandó legénység elsején – nem?

Buli? Kihagyom – nem passzió. Sajna kirándult a bokám a nagy pakolásban, csak, hogy izgalmasabb legyen a célegyenes. De azért a Sétáló Jani az asztalra kerül, ha nem is táncolunk. BÚÉK, de sok mindenkinek is kivánnám, akik de messze is vannak! Hát akkor csak így…


Nem habostorta

Szemellenzővel néze igencsak virtus a decemberi búvárkodás. A tradíciók tükrében sznob egy elfoglaltság az biztos. Elismerem, hogy nekem sem itt lenne a helyem. Főleg, mikor szaggatunk kifele a Tiranhoz. A szaggatás szó magyarázata: a motorcsónak siklik a hullámokon, majd repül a levegőben és pattan egy nagyot. Siklik, megrepül, lecsapódik. Na, ez kiszaggatja belőlem a levegőt is, minden egyes lecsapódás felér egy seggberúgással, igyekszem kapaszkodni, helyezkedni, kitámasztani, de hiába. Összeráz, fogaim koccannak, szemeim előtt szikrák, színes karikák ugrálnak (de szép tűzijáték!) és mire kiérünk a zátonyok mögé, egy nyolcórás műszak fáradtsága telepszik rám. Az egyszem vendég a kettes számú ülőhelyen nem amortizálódott. Privát vezetést kap, csak sajnos ehhez a legkisebb ladikot mellékelték ma, így esett , hogy ebben a leosztásban éltem meg a kiutat. Kétszer ugrok áramlást nézni. Harmadszorra helyet váltunk, mert sem a látótáv, sem az áramlás nem mutat semmit: azért, hogy egyel több legyen, nem megyünk a vízbe. Így esett, hogy Thomas Reefen ugrottunk.

“Read More”

Feloldozás

December 21. Kijött az új közlemény a cápaszituról (CDWS). Ekkorra már visszatértem a céghez és elkezdtük a karácsonyi merültetéseket. Mit mondjak, a decemberi holtszezont a strandok bezárása eléggé hazavágta, a búvárbázisoknak nem nagyon kellett dolgoznia. Én sem dolgoztam decemberben egy árva napot sem… (pedig ezért maradtam)

A cég komoly: rögtön megjelentek a papírok. Elsőre minden oktató kapott cápaeligazítás nevő három oldalas közleményt. A vendégek kapnak egy egy oldalas cápa-jelenlét-rizikó-nyilatkozatot. Ez utóbbi tartalmazza a tényállást: 50 merülés felett, mindenhol lehet merülni. Sharm strandjai jórészt zárva, csak bizonyos helyken, a kijelölt (leszűkitett) strandon lehet fürdeni. Snorkeling tilalom a körzetben, ami érvényes a kezdő búvárokra, intro merülésekre és tanfolyamokra is. Snorkel és kezdő tanfolyam: Tiran zónában lehetséges. A lényeg: saját felelősségre merül mindenki, lehet kérdezni és dönteni lesz-e pancsolás.

Minden nap snorkeltrip a Tiranhoz, ha már nem lehet a hotel strandon vízbe menni. Ezt a bázis bonyolítja, azaz van munka a búvárokon kívül is. Végre! A terv végigdolgozni az évet és aztán hajtás haza. Mintha a dolgok visszazökkentek volna  rendes kerékvágásba.


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon