Category Archives: Filmklub az Iszapszeműhöz

Molchanovs

Natalija Mochanova kétségtelenül a Freediving legnagyobb női ikonja 43 világrekorddal. Meghökkentő módon, 2015 augusztus 2-án Formentera szigeténél privát tanfolyam közben eltúnt.

Az ő életéről szóló film lesz a következő, ami a Big Blue témához kapcsolódik. A Molchanov családi vállalkozás ma is meghatározó, Alexander az új generáció kiemelkedő sportolójaként szintén a csúcson teljesít.


47 méter mélyen

Sokat halogatva, egy cidris, zord téli estén, engedve a komor hangulatomnbak és a merülési elvonás egyre erősebb görcsének, megnéztem  a 47 méter mélyen című filmalkotást. Víz alatti búvár film gyűjteménybe való darab, mert azért felvet pár gondolatot.

Elhagyva a lehúzó kritikákat, a képi megjelenítés mellé tennék egy elismerő megjegyzést. Igen, túl sötét, túl kegyetlen és rideg a látvány, de pont ez kell, hogy a fotelben tespedő ember szorongani kezdjen, illetve a helyzet dimenziója valahogy súlyt kapjon.

Persze senki ne várjon valós idejű horrort, hiszen ha valóban 47 méteren lett volna a történet, akkor azok a palackok gyorsabban kiürültek volna, mint ahogy a szereplőket mi elnézegettük szorult helyzetükben.

“Read More”

Férfibecsület

(Men of Honor, 2000, 129 perc, dráma)

Minden idők egyik klasszikusa. Félretéve az esztéta nézőpontot, ez a  film a búvárkodás világába olyan időben szippantja be a főhőst, amikor ennek egyetlen módja a katonai búvár pálya. Még akkor is, ha az faji és vezetői előítéletektől eleve bukásra van ítélve.mi van akkor, ha tántoríthatatlanul élethivatásának tekinti a hős? Ha mindent makacsul, eltökélten erre tesz fel?  Döbbenetes igazság, hogy ha az ember valamit akar, ha valamiben kiváló, akkor emberi erővel el nem tántorítható céljától, sőt, olyan embereket állíthat maga mellé, aki kezdetben szemben állt vele.

ferfibecsuletLehet gondolkodni, hogy kinek mit jelent a búvárkodás, kinek mit kell tennie ezért az élményért. A film – saját tapasztalaim és motívációim alapján – belemarkol az emberbe, méltán búvár kultuszfilmként tarthatjuk számon. Mondanivalója pedig mindenkihez szól, igazán emberi és motiváló alkotás. Scuba Junior és Robert De Niro pedig tesz róla, hogy elérjen bennünket az a valami, amiért érdemes filmművészetről beszélni. Nagyon, nagyon ajánljuk!

 


The Cove (2009)

The_Cove_poszter2.jpgEgy angol nyelvű animációval indítva, a mozi hivatalos honlapja a film apropójára hívj a fel a figyelmet. Japánban magas higanykoncentrációjú halat fognak/forgalmaznak, aminek nyilván a környezetszennyezés a fő kiváltó oka.

Az óceánok veszélyben vannak. És most már mi is…

A film ennél mélyebbre nyúl azért, nem csak a felszínt kapargatja. Az emberiség szimpatizál a tengeri emlősökkel, különösen a delfinekkel. Utóbbi kimondottan profitáló üzletág. A bálnavadászat nem különben régi iparág. Mindkettő kimondottan brutális az állatokra nézve, így aztán aki inkább homokba dugná a fejét, ne is nézze meg a filmet. Az alkotók egy olyan cselekménysor mentén indulnak el, ami mögött komoly pénzek állnak, hivatalok tagadnak és a helyi emberekkel is szembe kell fordulniuk. Valós kockázatot vállaltak, hogy a közvélemény tudomására kerüljön az a bűntény, amit az emberek egy szervezett csoportja elkövet. A szám óriási: évente 20.000 delfin esik áldozatul.

A történet tehát valós. “Titkos küldetésre indul az aktivistákból, filmesekből és búvárokból álló csapat, hogy felfedjék az igazságot egy döbbenetes ökológiai bűnténnyel kapcsolatban. A japán tengerparti város, Taiji melletti öbölben évente több mint húszezer delfint mészárolnak le. A halászok elektronikus berendezésekkel megzavarják a delfinek tájékozódási képességét, majd az öbölbe terelik őket, ahol nagy részükkel végeznek. Néhány példányt a delfináriumok, víziparkok számára fognak ki, míg a többi delfin húsát – melynek higanytartalma sokszorosa a megengedettnek – hamis papírokkal bálnahúsként értékesítik. A 2010-es év Oscar-díjas dokumentumfilmje.” (forrás: Port.hu)

 

Az öböl rendezőjének Louie Psihoyosnak a beszéde díjátadáskor szabadfordításban:


“Azért készítettük a filmet, hogy hangot adjunk az óceánoknak. Elmeséltük az Öböl történetét mert szemtanúi voltunk egy bűncselekménynek. Egy bűncselekménynek mely nem csak a természet ellen szólt hanem az emberiség ellen is.

Azért készítettük ezt a filmet, mert a környezetszennyezéssel és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése következtében bekövetkezett savasodás miatt, minden tengeri élet veszélyben van a nagy bálnáktól a planktonokig, amik mellékesen felelősek az oxigén feléért e színházteremben.

Köszönöm a Balck OPS csapatnak, hogy kockáztattátok az életeteket Japánban és köszönöm az akadémiának, hogy a világ legragyogóbb fényeivel világit rá az Öbölre…”

Nézzétek meg a filmet – addig pedig a forrás cikket. Már most számít, hogyan élünk!
Gondűző – cikke a filmről.  “Bánom, hogy nem néztem meg eddig – de most sem késő”

Az állatvédelemhez kapcsolódik az állatvilág.net cikke is, itt érdkes módon a Dán bálnamészárlásról van filmbejátszás kapcsolva. Nem kell kommentálni azt hiszem. (Bár a film 2009-ben készült, nem hiszem, hogy az aktualitása sokat változott volna.)

Az igazi trailer pedig itt van! Hajmeresztő – ezt a filmet látni kell mindenkinek, különösen azoknak, akiknek a tenger többet jelent, mint egy hét napozás a családdal.


Sanctum

sanctumSzent hely, érintetlen atmoszféra. Nem templombelső, hanem barlang – ami nem éppen kicsi morális realitásba veri a fejünket, ami az életbenmaradás esélyeit és az euthanázia kérdését illeti. Ha mondjuk egy szentséges ismeretlen barlangrendszer mélyén ragadunk, ez újraértelmezést nyer. Az idő kevés: aki nem áll át az új normákra, aki lemarad vagy összeroppan, az a többiek esélyei rontja. Ezen kívül, hogy barlangi dráma, merülés, sőt, technikai búvárkodás amiről szó van kérem.

A film címe tehát Sanctum, 2011 Február 3, 4 volt a premier. A kor szellemében természetesen a 3D híveinek is kínál némi látványvilágot.

Nyilván van, aki komoly történetet kíván, esetleg dokumentáris kronológiát a hitelességhez. Nos, mégis: a film jó. Nem hagy unatkozni, még ha gyorsan is hullanak a szereplők a fullasztó végkifejlet felé. A film jó, mert nincsenek benne ostoba, irreális csúsztatások ami ugye Hollywood laikus forgatókönyv íróitól eléggé megszokott. Reális keretek közé helyezi a menetelő csapat sztoriját, már amennyire erre egy átlag mozinézőnek igénye és rálátása lehet.

Csodás helyre utazunk. Kalandokba rángatnak a gusztustalanul kiváltsáságos főszereplők, át a fél esőerdőn, base ugrás a mélybe… Búvár szemmel a technika ott van, sorakoznak benne a modern újralégzők, az alkalmazott kompjútergrafika pedig képbe helyezi a nézőt, hogy hol is járunk. A barlang barátságosnak nevezhető, már laikus szemmel is: szinte turistaút vezet a mélybe, ahol a kis csapat kempingezik és éppen áttörést hajtnak végre egy új járat kibontásával. Első halál pereg a filmen: aki klausztrofobiára és víz alatti tartózkodásra érzékeny, azon nem segítenek a képsorok. Ideje befejezni a mozit, hiszen az események csak ezután térnek kényszerpályára – de nem írnám  le előre a kevéske történést. Maradjunk abban, hogy reális: aki barlangászatra, sőt, ahhoz rendelt búvárkodásra adja a fejét, az vállalja a kockázatot, hogy az életével fizet – mégpedig egykönnyen. Turistás álomkirándulás befejezve.

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon