Világklasszis

Mint búvár, nem a cápáktól és más élőktől félek legjobban, hanem olyan erőktől, amikkel szemben túl kicsik és tehetetlenek vagyunk. Ezek a természet erői, amik a naív, rosszkor, rossz helyen szituációkban tekintet nélkül, porszemként sodornak. Így kerülhet a búvár a nyílt vízre, ahol ki van szolgáltatva a helyzetnek és az őt keresők profizmusának.

Vendégünk volt Mányoki Attila.

A nyílt tengeren való megmérettetésről beszélt a sportember, hosszútávúszó klasszis, (számomra világbajnok) és profi túlélő – hiszen ezeket a távokat egyszerű halandó élete árán sem tudná legyűrni.  Hat éves kora óta úszik. Sugárzik róla az energia, amit a versenysport által megkövetelt edzésfegyelem és munka  tapaszt a sportolóra. Hosszútávúszóként, 1’20” alatt úszni a 100 métert neki alaptempó.
Hosszában úszta a Balatont (80 km, 26 óra alatt – igen, egyhuzamban!) átúszta a La Manche csatornát, ahol teljesítménye alapján meghívást nyert arra versenysorozatra, ahol a világ 7 ismert csatornáját kell átúszni. Ezek közül az egyik legnehezebb a japán Tsugaru csatorna 17 kilométere már mögötte áll. Itt volt alkalma Attilának bizonyítania, hogy van helye a versenyzők között. Világviszonylatban 13. átúszóként, a második legjobb idővel ért partot. 30 kilométert tett meg, mivel ez a hosszabb útvonal kecsegtetett az áramlatok figyelembevételével sikerrel. Ha a légvonalbeli egyenest válassza, akkor gyakorlatilag az áramlások miatt lehetetlen partot érnie.

Pergő, érdekfeszítő előadást hallottunk a tervezésről, a felkészülésről és olyan realitásokról, amik életet menthetnek a nyílt vízen. Attila nem állt meg most sem. Olyan elszánt lelkesedéssel mesélt az időben fogyatkozó hallgatóság figyelmét lekötve, hogy a parkolóban, búcsúzással csak abbahagytuk, de nem fejeztük be. Személy szerint köszönöm neki, illetve a szerény hallgatóságnak (Csaba, Zoli, Atti, Zsolt, Ricsi, Karcsi Bácsi, Noémi, Kornél, Sanyi) a jelenlétet. Folytatjuk, 2 hétre a tanulságokkal és Indonéziával. Attilának pedig sok sikert és visszavárjuk!