Búvárbaleset utáni visszatérés

Amíg az embert nem tapasztalta a környezetében, a decompresszió okozta tünetekre egy emlegetett fantom szellemeként gondolunk. Amíg sikeresen, biztosan, kihágásmentesen merülünk, szinte kizárt az esélye, hogy megtapasztaljuk. De mi van, ha megtörténik? Valahol, valkivel, vagy éppen velünk? Erre ad választ az alábbi cikk, ami mindenkinek nyújt érdekes ismereteket.

Valószerűtlen szerencse – antieset

Ritka, de időnként megmagyarázhatatlan szerencsénk van. Erre nem lehet alapozni, de jó tudni hogy volt már ilyen szerencse. Ez az eset egy anti tanulságos eset. Nem követendő. De ilyen is van.

A búvár: 52 éves nő, négy éve aktívan búvárkodik, megközelítően 100 merülése van. Az elmúlt 12 hónapban ugyan nem merült, de az azt megelőző évben 30 alkalommal. Egészséges, hormon tartalmú gyógyszert és allergia miatt antihisztamint szed. Hetente 6 alkalommal mozog.

A férjével és fiával utazik, velük alkot hármas merülő társi rendszert. Ehhez a búvár túrához olyan parti házat választottak, ahonnan még a helyi de távolabbi merülő helyeket is könnyen elérték.

A merülések: A búvár a túra utolsó napján merült először, mert megfázás vagy allergia miatt orrdugulása volt. Ő, a férj és a fiú, ezen az utolsó napon, csónakból merültek. Három merülést terveztek, közülük az elsőt 35 méteren, 9 és 5 méteren 3 perces biztonsági megállóval, 24 perc fenékidővel. Ennél a merülésnél az egyedüli problémája a lemerüléssel, mert kevés ólmot vitt magával.

Felszíni 32 perc után a család végrehajtotta a második merülést: 7 méterről indulva 25 méterre mentek, 9 és 5 méteren biztonsági megállóval, teljes fenékidő 43 perc volt. Ezután a család visszatért a bungalow-ba ebédelni és rendbe tenni a felszerelést. Délután ismét merültek és szerettek volna vacsorára halat is fogni. 3 óra és 23 perc felszíni időt követően, harmadszorra 20 méteren voltak 40 percet. Hasonlóan az előző merülésekhez, búvárkomputert használtak, ami nem figyelmeztetett problémára. Megcsinálták a szokásos 9 méteres megállót, majd az 5 méteres megállón – ahol csak a szóban forgó búvár akarta szabályosan letölteni a 3 percet – a család többi tagjának sürgetésére, csak másfél percet töltöttek.

Szövődmények: A felszínen levetkőztek, felhúzták a horgonyt és elindultak a partra. Kb. 10 perccel később a búvár éles, csípők felé sugárzó fájdalmat érzett a derekában. Bárhogyan helyezkedett, nem tudott kényelmesen ülni. Újabb 5 perc után zsibbadni és bizseregni kezdtek a lábai, egészen a lábujjakig. Elmondta a férjének, de azt gondolta, meghúzott egy izmot a derekán.

Uboat – kispolgári tengeralattjáró

Ki ne olvasta volna Verne legismertebb regényét és képzelte volna magát Nemo kapitány helyébe? A vitorlázás ma már széles közönségnek elterjedt, a sztárok helikopterrel járkálnak, de a tengeralattjáró a mai napig megőrizte misztikumát, elérhetetlenek tűnik.

Idén tavasszal egy nagyon ígéretesnek tűnő, és mindezek mellett megfizethető árú, személyes használatra, szabadidős tevékenységre szánt tengeralattjárót mutatott be a holland Uboatworx. Az egyszemélyes C-Quester gyártása már folyamatban és júniusban gördül majd le az első kétszemélyes változat a futószalagról.

Mindkét modell 5 km/h-s sebességre képes, nagy biztonsággal merülhetünk 50 méteres mélységbe, ahol 2,5 órát tölthetünk el a korralokba gyönyörködve. Méreteire sem lehet panasz 278 cm hosszával, 184 cm szélességével és alig 1 tonnás súlyával könnyen utánfutóra helyezhető. A beszállás felülről történik egy vadászgéphez hasonlóan felhajtható burán keresztül, a botkormányos vezérlés és az élmény is nagyon hasonló a repüléshez, azonban a jogosítvány megszerzése lényegesen olcsóbb és gyorsabb. Csupán egy 3 napos tréning és 65 000 GBP (23,4M Ft) választ el minket a víz alatti utazástól. Az árcédula egyáltalán nem veszélyes, hogyha azt egy luxusterepjáróval vagy egy belépő szintű adriai vitorlás árával hasonlítjuk össze.