Sorong a bűnös város
Category : Papua Paradise Uncategorized Úton
Első légikikötő és behajózó támaszpont a szigettől másfél-két órányira. Ami itt Nyugat Papua, az egyben Kelet Indonézia, távol mindentől mégis közel. Közhely, nagyon szocreál, azaz a hely egy tipikus összedobott település. Újkori, tervezetlen, tucat Indonéz városkép: főutca, kavargó forgalom, betonépületek, egymásba érő házak, a közösségnek és kultúrának két kis helyi plaza ad teret.
A tengerpart elhanyagolt, beömlő szemetes csatornák, folyó torkolatok nyújtanak lehangoló látványt. Pléhtetős cölöpházak a parton, beljebb helyenként takaros épületek sorakoznak. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért ez Indonézia legdrágább része, hiszen nincs itt semmi, ami gazdagságra utalna. . Miért kerül itt egy lepukkant 70es éveket idéző hotelszoba 25 dolcsiba? Jobb szoba jobb áron alapon 35 dolcsi máshol, ám hiányoznak a Balin megszokott vendéghelyek és persze árak.

Ha már itt vagyok és várnom kell a repülőre, körbeszaladok. Ettől kicsit másképp látom a dolgot: mint egyetlen kóválygó fehér ember kisebb feltűnést keltek minden felé, vigyorognak, integetnek hémister!-eznek gyerektől a nagymamáig. Nagy Télapó fesztivál van, erre felé korábban tartják, tele a város krampusszal, meg piros sapkás gyerekkel.
Szemlátomást nem egy turista célpont Sorong city, én sem találtam érdemlegest. Ámde a város megszolgálja a bűnös nevet, hiszen ez a környékbeliek kicsapongásainak helyszíne. Jönnek a szigetekről „vásárolni” a legények, lehet, hogy emiatt magasak a szoba árak? Tény, hogy a legősibb szakma űzői, az éjszaka pillangói ott vannak a diszkóknál meg a szakosodott karaoki bárokban, amik így komplexebb szórakozást ígérnek a fizetőképes keresletnek. Hát nekem egy rövid betekintés elég is volt ebbe a világba. Sorongból nézve a távoli Európa tündöklően tiszta és rendezett: amihez képest nem lett kedvenc városom.

Eldőlt, kész, a kocka el van vetve. Elvállaltam. A főnökék hazamentek, Emő kollegína és jómagam maradtunk a bázis élén. Ő mint resort igazgató, én mint búvár szakvezető. Ez a feladatkör kettős funkció tartalommal bír éppen: egy az, hogy részt venni, tapasztalni mindent, mint külső nézőpont. Kettő, mint részévé, egyfelől vezetőjévé válni annak a valaminek, ami működő egységet jelent.
Nem volt sok idő benyomásokat gyűjteni. Egyszerűen a csapathoz vágódtam és ott találtam magam a Manta Point-on. Másfél órányira a bázistól van a hely, két zátony között áramló vízben kell hasalni: ez egyszerre kajálda, illetve tisztogató állomás a rájáknak. Két féle is kering itt, jellemzően a fekete ördögrája, azaz mobula helyi névvel illetve, meg a manta, a nagy fehér hassal. A csapat hogy ne zavarja meg az állatokat lehasal a fenékre, a “nem mozog!”, “nem lélegzik!”, a “szemét óvatosan forgatja és figyel!” – utasításokra. Ezek a nagy, akár öt méteresre is megnövő állatkák meg csak kerengtek körülöttünk-mellettünk elhúzva, néha hármasával sokkolva bennünket.