Új ellenség: algainvázió, alias Caulerpa Racemosa

Magam persze azoknak a tudatlanoknak a táborát gyarapítottam, akik egyre ingerültebben tértek ki a téma elől. Kicsi hajó lévén újra és újra meghallgattam a tudós mondandóját, így a nyelvi áttételek ellenére is kezdtem érteni a problémát. Azonban mikor saját magam találkoztam az “ellenséggel”, a kézzelfogható ténnyel, hogy mennyi van belőle, hogyan terjed és lep el mindent, elképzelve a közeljövőt, magam is megijedtem. Az eddig sosem látott növény nem csak, hogy létezik, de burjánozva terjed, átalakítva a tengeri életteret.

Jebem li ti technicka ronjenje!

Mondta az Öreg, mikor a hajólétrán kapaszkodott ki megnövellt felszerelésében. Dragan cimbora bizony most tesztelte a saját dupla palackját. A teszt sikeres volt, bár fejvakarva kellett elgondolkodnom rajta, hogy mi minden kell még nekem ahhoz, hogy teszteljem én is a dupla cumómat. Rendelés kifut az otthoniaknak, meg magyarázom, hogy mihez is kell: biztonság miatt! Na jó, de be is kell járatni, ahhoz, de ebben sem lesz hiba: irány a Zenta! Nem vagyok egy roncsvadász, de tele a fejem az expedícióra vonatkozó elvárással: nekem nem elég csak lemenni, nézni egyet, annál sokkal kíváncsibb vagyok!Fel vagyok spannolva: Már hallom is az amerikai verzió szerinti kulcsmondatokat:- Mi leszünk az elsők, akik oda lejutunk! – Megpöcköltem a kompresszort kicsit, a palackokban lévő levegő 12 órára elég! – Van egy új, gyorsabb dekompressziós módszer, ezzel bármikor fél óra alatt feljöhetünk! – Az aranyat próbáljátok meg mind összeszedni! – Kérem a tengeralattjárókat indítai! – Hívjátok fel az elnököt: Sikerült!

. .

Tramontana

Az adriai szeleknek nevük van: irányuk magában hordozza természetüket: a Yugo déli, erős szél, több napos, meleg szelet, afrikai portól piszkos esőt hoz, a Sirokko fülledt, forró levegőjű hőség, a Bora az pedig viharos, veszélyes erejű keleti szélvihar: ami útjában áll, azt elviszi.

A mi kis Tramontanánk az nyugat felől csap le, be az öbölbe, vagy át a Prevlaka felett: nyári vihar, a tízperces fajtából.Láttam leereszkedni a felhőket, ami után 5 perccel elkezdtek szólni a vitorlaközelek, minha csengőket ráznának. Pöffökben jött a szél, nyüzsgést keltve a kikötőben: ilyenkor már jó hajós ellenőrzi a kikötést, igazít ha kell.

Aztán fütyülni kezdett a szél a vitorlaköteleken, és leszakadt az eső. Láttam már máskor komoly Tramontanát, de a mostani csak gyenge utánzat volt, elcsúszott másolat. Ugyan többször rákezdett, de nem volt se ereje, se igazi csúcspontja, azért délre halasztotta hajónk kifutását. Arra is jó volt, hogy kétszer elázzak és először felvegyem a hosszú ujjúmat. Akárhogy is, a kényszerpihenés, az, hogy nincs program, hogy lehet napközben végre kicsit heverészni, jól esik az embernek. Mindenki nyaralni jön, én meg kibírnék pár napot, hogy átérezzem!

A köd

28.Köd

Nem láttam még ilyen ködöt errefele, nyáron ritkának számít. Eszembe jutott a Köd című klasszikus film, de kopogást nem hallottam, meg a mellettem állók is látótávolban voltak. A navigálásban azért oda kellett figyelni, hogy hova dobunk horgonyt, mert a parti sziklák sem látszottak. A kisördög azért felkacagott a vállamon: “Jó nap a mókára, az emberek nem fognak visszatalálni a hajóhoz, ha eltévednének! Majd az áramlás elviszi őket!”