Gyékényes projekt
Category : Uncategorized
Avagy bősz vizsgahétvége, chili, éjszakai fürdős vízikosár, sok jóember. Legvégül pedig vérforraló helyszínrajz. Szumma: igazi feelinges buli hétvége!
Indulni csak a lendkerekes kisautónak könnyű, azt van aki felhúzza. Azért minden a helyére került, raktér + utánfutó tele, péntek esti érkezés a bázisra. Na, részemről ott aztán volt döbbenet: lám, itt minden ugyanolyan, csak tök más. Értem úgy, mint régen, talán 2005-ben nyomultunk itt utoljára, sok öreg búvár emlékét megéltük mi is addig. Ahogy az egész kóceráj is: a kis faházikó alig változott: új ágyak, régi MHSZ matrica a szekrényen, a nyolcvanas évek aromája a levegőben. Ismerős: ugyanolyan volt ide belépni. De mit keres itt akkor az a két bazi nagy épület, meg a kilátó?
Az ügyeletes búvárvezető jó srác (Öregfiú inkább), de azért nagyon észrevehetően szemét le nem vette rólunk. Meg segített mindenben. Ugyan a csapatunk sikeresen osztódott, de estére a bográcsrotyogás összehozta az embereket, a hangulat meg érezhetően melegedett.
Havasiék sem vicceltek, a boronatárcsán sütötték a húsokat, salátával tálalták, mi chilisbabbal remekeltünk, a B (Budapest) csoport pedig szarvaspörkölttel csatlakozott. Az emésztőrendszerek megkapták a feladatot. Mivel mind a szarvas, mind a chili szereti a vízet, hamar előkerült a labda: vízikosár 3 gólig című performance vette kezdetét. Ez meg hanggal jár, szóval a fél tópart tudta, hogy bulink van. Ez természetesen a másnapot nem rontotta el: merülni jókat sikerült még.
Vizsga: rendben. ugyan közeledett a vihar (Poseidon haragja) ezért gyorsan áldozatokat kellett bemutatni. Azaz ki kellett állniuk a próbákat az újoncoknak. Persze elpacskoltuk a fenekeket, ami lehetne pont a történet végén, fotogalériákkal. Ejnye Réti Gergő, miket fotóztál?!
De pár szót még muszáj ejteni. Például a felháborodást kell továbbítani valami oknyomozó felé, illetve tudja meg mindenki, milyen k..va gazdag országban élünk! Itt a pazarlás nem számít. Projekt neve: Gyékényes, Búvárbázis tehát.
Érdekel? katt tovább…
Vannak és azok is maradnak bizony, az ismeretlenség misztikus homályában. No de nem nekünk: az Aqualung termékek szervizeléséhez szükséges tréningen túl, a búvárbarlang mélyén alkalmas munkafelületek felfejlesztésébe kezdtünk. Ehhez ugye mind cserealkatrészek, mind pedig célszerszámok kialakítása, beszerzése, vagy gyártatása is szükséges. Majd pedig a glédában álló felszerelések szervize kezdődött, hiszen reduktoroknak kell a törődés. Nem kamu, tapasztalat. És hát ettől a pillanattól beszélünk műhelytitkokról, amik a szerszám alá került eszközöktől származnak. Az elmúlt héten is sok előrelépés történt, no meg sok új kihívás és műszaki feladat került az előtérbe.
Palackmegnyitás a vízben, lemerülés előtt: üdítő 160 bar. Másfél perc múlva 150 bar. A prognózis szerint tehát kevesebb, mint 16 percnyi a készlet. Ragyogó gondoltam. Aztán gondoltam a nem lineáris függvényekre, azaz minél kisebb a nyomás, annál kisebb az áramlás. Akár olyan, mint a felezési törvény: amire elérem a fél levegőt, gyakorlatilag olyan 6-7 szer annyi idő lenne, amíg kifogyok. Vagy kevesebb.
Aki itt merül, az arra gyúr, hogy biztos legyen magában, hogy tud egyenesen úszni, szintezni, lebegni, tájékozódni – tesztelni a felszerelést. Meg képes élvezni a merülést, megragadva az alkalmat. Ilyen viszonyok között – kiderült a csapatnak – hogy nem is olyan egyszerű merülni. Azt tudni kell. Azaz megtanulni. Akár most, itt .