Vicces indulás

Mint jó bűvész a cilinderrel, úgy húzta elő Hurghada az ismerősöket, régi arcokat, történeteket no meg az új híreket. Bele kellett kapaszkodni pár sörbe, végiglátogatni pár törzshelyet, no meg két napot bemerülés címén hajókázni. A top frankó az egészben, hogy beugróként pakolhattam is St.Johns safarira, miközben pár létfontosságú technikai egység úton volt már a légtérben.

A vicces az indulásban csak annyi volt, hogy hajnali kettőre voltunk olyan állapotban, hogy a bázisra kiugorjunk egy deco bója felvételére. Közben Levi haverja Dani búvártanonc avatására is sor került, majd a Hiltonban kötöttünk ki lemosni a sót.

Persze a klórmészre cserélés nem annyira jó ötlet, gondolhatták a kedves biztonságiak, miközben csöpögve, félmeztelen átkrosszoltunk a recepción, úgyhogy még egy kerítésugrás is belefért az esti tízpróba edzésbe.

A reggel ötös indulás volt komor csak, de csak mert nem volt kéznél hegesztőpajzs méretű, egész arcot fedő napszemüveg. Még jó, hogy ha én nem is pihenni jöttem, azért a csapat igen. Pár napig nem voltam vicces kedvemben, úgyhogy ilyen poénokat későbbre tartogattam, mint pl.

– Mi a különbség Hurghadán a turizmus és a rasszizmus között?
– Két hét!

valamint hasonlók…