Category Archives: Uncategorized

Mamula ürege – csigafonalak – fonálcsigák

Norvég srác csatlakozik a bázisszemélyzethez. Gyorsan rábeszélem a víz alatt készülő fotóalbumra, miközben már úton vagyunk a roncshoz. Patrolac nekünk, az öreg, leszázalékolt hadirokkant. Egyre szebb lesz, ahogy a halászhálókat is benövik a moszatok és algák. Vastagodik a köpeny, absztrak módon a hálóval elfüggönyzött terekben halak teszik napi sétájukat. Él a roncs, szép is nagyon.

mikobranch.jpgGyorsított pihenő után Mamulánál ugrunk: irány a Sárkányfog sziklák. Szeretem ezt kis cakkos sziklakertet, hiszen rengeteg szivacs és moszat növi be. Kevesen ismerik a telepes hidraállatokat, ezek közé sorolható legprofibb szakértőként a fonálcsiga, amely egyenesen rajta legelészik. Miattuk jöttünk ide, csinálni pár szép felvételt, aztán meg megnézni a part menti fjordokat. Nem kell nagy léptékű csodára gondolni: lekerekített sziklák között játszik a fény, benne sziklahalak napoznak. mamulacavern.jpglightcave.jpgfonalcsiga, nudibrancs, montenegroTitkos szifon, ahova strandoló sosem merészkedik, csak búvár téved be. Éppen a Nap állása kedvezett, fényjátékban volt részünk. ezt elnéztem volna egy darabig – míg akár odébáll a világító égitest, de már ideje volt indulni: majdnem egy órába telt, mire körbeeveztünk, vendégünk palackürüléséig.

Ha gyorsan lemegy a két merülés, akkor sziesztéra is jut idő: Rose lett az úti cél. A minap Dragan úgy manőverezett bele egy kikötőbójába, hogy le kellett vágnom a hajócsavarról. Az okozott kárt is most igyekezett megjavítani, mi meg burkoltunk jófajta sört addig. Hát valahogy így néz ki egy jófajta, lötyögős nap – az ember csak elégedett az élettel.


Benzinkutas lehúzócsel, Risan – barlangi sétával

A nap, mikor megjött Mikó, kotori úttal indult – hogy felvegyem az érkezőt. Mivel otthonról jött, nem kis út állt mögötte, kvázi ekkora távon két órás késés nem olyan rossz – majdnem én is így kalkuláltam. Jah, ez Montenegro, itt az idő relatíve fogalom. Tehát volt időm reggelizni, meg tankolni.

benzinkútTankolás, kártyás fizetés: 59,60 EUR. Mint nyelvkedvelő azt hittem, rosszul értem, de azért lerántották a kártyámról – nem kis felháborodásomra. Felhördülök, elnézést kér a kutas: és gyorsan leszámol 13 EUR pénzt az asztalra. Hmmm! Ez megint madárnak néz.

– Külföldi! – gondolja a kutas. Zavart színlel, és szeretné, hogy távozzak gyorsan. Én meg fogok egy tollat, és leírom az ábrát. Mindenki ért mindenkit, de kész átverés a játék. Tollam írja a papírra: 35,7 liter X 0,94 EUR=? Most jön a vita: kút lenullázva (régi, mechanikus típus) – micsoda véletlen… most már 20 EUR áll az asztalon. Elnézést kér, sajnálja. Nos, én újra írok, és még egy kis aprót viszontlátok. Feladom: a kutas még így is jól járt kis apróval. – tehát mindenkit óva intek az ilyen affértól, főleg a kotori benzinkúton.

spilja1.jpgspilja2.jpgVerőfényes napsütés, Risannál megállok: már régóta fenem a fogam egy kis barlangászásra, Mikót meg nem kell kétszer se rábeszélni. Tavaly mesélte egy norvég srác, hogy ő már járt itt, és a barlang 100 méter mély. Azóta hallottam más legendát is: 100 méter mélyre ereszkedik le egy függőleges kürtő és keveredik valamelyest az édes és sós víz. Ha eső esik a hegyekben, akkor a második napon megnyílnak a barlangot kimosó források, elemi erővel tör fel a karsztból a víz. Cseh búvárok jártak lenn anno, de halálos véget ért a merülés.

Ezek után ne lettem volna kíváncsi az objektumra? Most pedig megtaláltam, elemlámpával a kézben sétáltunk befelé – hogy ne kelljen egyedül csodálkoznom.

Nos, a barlang évszakhoz méltón száraz volt, egy hatalmas nagy folyosó, aminek a vége eltűnt a sötétben. A padlón egy elektromos kábel és egy vízvezetéktömlő futott befelé, szóval valakik szivattyúzzák a vizet. Kaotikus szétszórt kőtömbökön kell átlépdelni, míg 100 méterre a bejárattól egy boltozatos nagy terembe értünk. A tér elnyeli a gyenge kis lámpa fényét, a sötétség súlyos tömeggé válik, ami a szemet lefelé húzza. Előttünk szakadék, sötéten ásító repedésben végződik. Tó, víz sehol. Talán lenn a mélyben, ahol a csövek eltűnnek, ahova nem ér el a fény. Se kötél, se tartalék lámpák: a küldetés sikertelen, vissza kell jönni egy komolyabb felderítésre. Barlangászni kell.

Info: van másik barlang is ugyanitt még. Felveszem a kapcsolatot a helyi barlangász erőkkel.


Ilyen kis barlangi kitérő után, más a napfény, a kinti hőség, a nyílt tenger. Márpedig ebből is kaptunk a napokban.


Lost in the sea – elvesztve

bigseaVan, hogy az ember apró dolgokra nem figyel, miközben a nagyobb dolgok átsiklanak észrevétlenül. Pár napja történt, hogy kihajóztunk, jóllehet gyanúsan erős szél fújt. Hullámok nyugatról, az öböl szájánál kinn pedig már erőteljes tajtékot toló óriások, néha hatalmas szélpöffenettel kísérve. Van úgy, hogy az ember azt mondja: na jó, ez így nem finom. Nos, mi is összebólintottunk Dragannal, kanyarítottunk egy hátraarcot, behimbálta a hajót a manőver, de stabil visszatérés volt.

Aztán napok teltek el, volt cuccmosás is, meg merültem is: gyanúsan hiányzott valami. Biztosan a másik sarokban van -gondoltam. Gyanútlanul naivan lusta voltam – bár a tények már csak elismerésre vártak. A tény, hogy hiába keresem a Cressi maszkomat, a snorkelem, no meg újabban hiányzó öreg sepa felsőmet. Ma összeállt a kép: egy fogason lógtak!
… az ominózus himbi-limbi, viharos napján láttam utoljára! orrbaverveTehát a megfejtés egyszerű: a tenger elvette. Ahogy egy hete egy palack gurult be a vízbe a hajóról. Dragan ma csinálta az első kereső merülést, sikertelenül babrált 32 méteren. Hát, neki legalább van esélye… (a képen Dragan, miután felvette a felszerelését – közben orrbavágta magát – ez is egy áldozati forma.) Én pedig sirathatom elveszett tárgyaim. Státuszuk: Lost int the sea. Remélem az éhes tenger beéri ezzel az áldozattal. Minél tovább.


Avioni

Átvette a fejem és a gyomrom a hullámzást, az erekben sűrűbb vér cammogott, így aztán én sem kapkodtam. Kellő vízfelvétellel iszogattam magam tele, hőség is volt, lomhán ozdulva indultam a 32es mélységbe: több tucat decós merülés, tájolási és pásztázó menet volt benne, hogy megtaláljuk a roncsot. Roncsvadásztunk, mint a nagyok.

Valamikor 1945 elején különösen sötét éjjel volt, a kicsi amerikai felderítőgép el akart húzni az öböl felett, de nem volt szerencséje: közelről kapta be a találot a hegyorom árnyékában húzódó lőállásból. Megingott a gép, a pilóta nem válogathatott: a sötét sziklákon a halálosan biztos zuhanás várta, mégpedig hamarabb, mint a tenger felszínen. Igyekezett az öbölre fordulni, emelve a gép elejét. Felcsillant az esély egy katapultálásra, azaz lelölekte a gép fedelét és kivetette magát. A gép meredeken zuhant tovább, vagy ötszáz kilóméter per órás sebességgel a vízbe csapódva.

avion - wrackVolt pár szemtanú a sötét parton, aki hallott, látni vélt valamit. A történet aztán legendává, majd szóbeszéddé szelidült. Persze mindig akadt egy-egy helyi kincskereső, aki tudta, hol a roncs. Ő még a dekókamrába szállítás közben is váltig állította, hogy 50 méteren, egy darabban áll a roncs, benne pedig utas, kezén rolex órával… Mesélt még kis páncélkazettáról, amit nem tudott felhozni… Persze a valóság néha sokkal prózaibb.

Dragan mintegy varázsütésre talált rá a gépre, miután tavaly hazatértem. Nos, most volt alkalom végigkutatni az ismerős, hullámos homokfeneket. avioni - wrack, montenegroIlyen barézdákat csak igen erős, és hatalmas hullámok rajzulnak 32 méteres mélységbe, 1500 méterrre a parttól. Mindenesetre itt köszöntött ránk a kifordult motorblokk, meleltte a gép farka. Kicist távolabb a szétszóródott, forgácsnyi darabkák között a pilótafülke darabja: benne a pedál, és a kormáányszerkezet váza. Meghúztuk, hát billent ahogy kell. 12 percnyi látnivaló akadt, pont 4 percre a dekóidőtől. Visszavitorláztunk a kis áramlásban a horgonyhoz egy komótos emelkedésre. Közben azon járt az eszem, hogy mekkora szakértelem és kutatómunka kellhet ennek a roncsnak a pontos történetére fényt deríteni. Vajon milyen gép volt? Mi lett a pilótával, ki volt, hol élt aztán? A gondolatok csak szálltak, ahogy a buborékok felfelé. Azt hiszem, mi itt végeztünk: búvárnak tartom magam, nem kutatónak, engem újabb látnivalók érdekelnek.


Rolling Stones

Category : Blogroll Uncategorized

stones in montenegroNégy nyárral mögöttem már eléggé ismerem a helyi mentalitást, így aztán a koncerttel kapcsolatban komoly pesszimista képekkel küzdöttem. Mladen szerint semmi gond, Devor meg csak vállat vonogatott. Reggel jövet magyar vendég mondja, hogy a koncertnél az út Budva felől le van zárva teljesen. Én a kompra sorokat jósoltam, lehetetlen közlekedést Tivat felől. Égtem a vágytól, hogy a csúcs előtt odaérjek, mert értelmetlen sorban állni nem szeretek, mikor jófajta strandon is heverészhetek az országúti dekkolás helyett. Ezt meglovagolva 11 után már úton voltunk. Null zökkenővel értük el Budvát, strand, kaja, óvárosi szemmerengetés, melegítősör. Majd nyolckor pontban zökkenőmentes érkezés a koncertre: Jaz beach elé. Nos, itt tényleg kiirtottak ezek egy erdőt, és olyan kafa salakmotor pályát csináltak, hogy tutti centi porköpenybe burkol majd a várakozás csomó autót. Még volt lehetőség kinn parkolni okosban, innen mentünk gyalog tovább. Jah, az, hogy buszokkal viszik be az embereket, az nem működött, a parkolóból mindenki 2 km gyaloglásra ítéltetett, amit a biztonsági pálya toldott meg még eggyel. Itt jöttem rá, hogy beszivoláztam a fényképezőgépet, azaz, hogy otthon hagytam félve a rendszabályoktól: volt szép számmal mindenkinél, no meg a telefonok!

Nos, 21:45-23:45 ig ment a balhé, Jagger nyomta rendesen. Hát ezek tényleg beleöregedtek a szakmába. Nos, a papírforma bejött: 20 szám, két óra, benne pár klasszikus Honky Tonk Women, a (I Can’t Get No) Satisfaction is.

stones in jazPersze tékozlóan bebuktam az 50 pénzes jegyet, mert elég lett volna a P3 is, 36 EUR-ért, de némi káröröm töltött el a VIP helyek 500 EUR csomagjáért, vagy a 67 EUR-ós P1 klasszisért. Mikor kijött a színpad, pont ott voltunk, a banda egy jó parasztköpésre pózolt, miközben meg lehetett számolni a ráncaikat. Aztán kijött egy bazi nagy, bálnányi nyelv, meg mozgott is, aztán az ember sérója megremegett, mikor lángoszlopok törtek az égre. Persze nem a zséért csinálják, de vérprofik: elröpült a két óra, ahogy Jaggerék is helikopterrel a meghajlás után, még a ráadásszámok helyett. Ezen azért rágtam magam, míg a helyi kollégák meg az egyik összekötő beszóláson: Jagger szerbül köszöntötte Szerbiát, Horvátországot, Albániát, meg az oroszokat. A házigazdák örültek a hiányos felsorolásnak, szevasz montenegro 🙂  A sör 5 EUR volt literje, de meleg, szóval nem fogta el a torkomat. Szerintem ez a tény a koncert szervezésének mélypontja, más ember vagy koncertrejáró elleni merénylet nem történt. Jó volt látni élőben a bazi nagy színpadot, Jaz strandját éjjel, a bontás alatti színpadot meg a rengeteg kamiont, ahogy pakoltak el vérprofin, utasítások nélküli néma üzemzaj közepette.

Azt hiszem, nem vagyok olyan Stones rajongó, hogy benevezzek további koncertre, egyszer megérte. A másnapot meg én éltem meg – ez volt amit kihagytam volna. Ne igyatok meleg sört soha…


Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár

Kapcsolat

A Búvárbarlang vezetője, oktatás, tréning, szerviz:
Kovács Károly
209660998

Bolt: Kovács Károly Lászlóné
70 300 3598

 

Email1: info@kerasub.hu
Email2: kerasub@hotmail.com

Mintabolt, iroda:
Szombathely, Paragvári utca 34.

Kövess minket a Facebookon