Berendezkedés

Ha valaki túl van a vészfelszálláson, akkor legjobb, ha a landolásra koncentrál, hogy ne szóródjon szerteszét. Nos, én igyekeztem összekapni magamat, ami itt mediterráne nem igazán kis mutatvány. Először is elkezdett furdalni a kíváncsiság, vajon a többi center, vagy klubocska hogy indul a versenyben. A neten nagyon szép, büszke oldalak, meg listák hirdetik a profi csapatokat. Nos, helyből már más a leányzó fekvése, pont, mint esetemben a DC Marinával. Ezért aztán elhatároztam, hogy a montenegrodiving.com felületén akkor már ki fogok térni a fellelhető és működő centerekre, illetve kommentálom is a tényeket. Mivel túl sok érdemi tennivaló nem volt, neki is állhattam ennek a kitűzött feladatnak, miközben ugye a saját merültetési profilra is fókuszálok: holnap tárgyalok újfent a Hunguest Hotellel az együttműködési dolgokról, meg Jackkel lesz találkozóm. Érdekesség: tengeri kajakozás, rafting, vagy hegyi túra, spinning helyett montenbike. Ilyenekkel is lehet foglalkoznunk, rajta vagyok.

Még mielőtt valaki sajnálna, hogy itt a 30 fok melegben merülni sincs időm és szétrohangálom magam, megemlítem, hogy holnap azért érdekes lesz a story: Budván és azon túl nézek szerteszét, majd pedig Rolling Stones koncerten folytatom az estét. Mint örök koncertkerülő, ezt most azért nem hagynám ki, ha már eljöttek ide a szomszédba. Tehát nem kis izgalommal várom a holnapot…

No de mi a helyzet Nálamnál? Nos, minden adott ahhoz, hogy merüljünk. A hogyan csak a mi dolgunk, de ez egyelőre majd a folytatásban. Lesz itt merülés jócskán! Hooogy, mi ez a kép? Hát ez meg a strandfeelingről csajoknak. Mégsem tehettem fel ide saját képeket a helyi tangaviseletről, mióta otthon figyel a cenzura. 🙂

Vészfelszállás

A leutazásról no komment, simán ment, hála a folyamatosan adagolt koffeinnek. A megérkezés azonban felért egy orbitális csalódással. Számítottam én mindenre, csak el nem gondoltam, hogy úgy is lehet. Nos, a bázis nevezetű egylet nem a tavaly itt hagyott háttérrel tud működni: az egyiptomban látott tranzferes szisztémával kell megbirkózni. Ja, ha valaki megszokta a jót, akkor nem tud vidáman visszakapcsolni. Tehát legörbült szájjal, keserű pofával tréningeztem magam, a hazatérést is fontolgatva. Ha a konstrukció nem bírja a várható repülést, akkor nem szabad felszállni. Ha muszáj: akkor azt hívják vészfelszállásnak. Tehát már a levegőből írok, dübörögve szeptember felé, remélem csak, hogy baleset nélkül landolok otthon.

Menet közben aztán eltelt két nap, pár merülés, pár megbeszélés, a dolgokat pedig az aktuális mivoltukban látom. Meg lehet csinálni, ha nem vállaljuk túl magunkat. Úgyhogy remélem, hogy baráti kis társaságokkal, be-beeső érdeklődőkkel kihúzzuk a szezont.

Ahhoz, pedig, hogy a maradás mellett döntöttem, nagyban hozzájárult az, hogy érkezik erősítés, saját nevelés, visszatérő búvár, új érdeklődő, a tenger és napfény nyugtat, Dragan meg beígért egy Zenta merülést. Hát ki tud ezeknek ellenállni, ha nincs más kéznél lévő, elfogadható alternatíva?

Gondoltam…