Ágota: Malajzia úti- és búvárblog
Category : Búvárok írták Uncategorized
Egy elmaradást pótolva adnám közre az alábbi beszámolót, amire számosokom is van: a blog olyan, hogy magam sem írhatnék jobbat egy út után. A szerző maga is Kerasub Diver, azaz tanítvány, akit többen ismernek már előző túráról. Sipadan általunk is preferált álom-úticél, amiről az író egyiptomi túránkon személyesen is szívesen mesél. Addig azonban itt a cikk és sok-sok fotó.
Búvárkodás Sipadan szigetén
Mit tesz az ember lánya, ha már merült úgy 45-t? Hát persze hogy elutazik Sipadanra. Kételyekkel, félelmekkel: kevés merülés szám, nagy levegőfogyasztás, rettegés a cápáktól, áramlástól, borneoi lázadások teszik fel az újabb kérdőjelet (március elején nem messze Sipadan térségétől a fülöp-szigeteki Sulu szultán fegyvereseit a maláj légierő bevetésével állítják meg majd onnan patthelyzet). Mire hallgassak, mit kövessek? Aztán eljön a döntés pillanata. Mennem kell. Selmeczi Daniékkal, a Red Sea Boats csapatával tartok én is (a víz alatti fotók természetesen Dani munkái)
Egypt air-rel Bangkokon át érkezünk meg Kuala Lumpurba. Mondom érkezünk meg. Mert volt pillanat, amikor a megérkezésben nem voltam biztos és ez a pillanat olyan 10 ezer méter magasan volt. Nagy utazók azt mondták: csak a szokásos turbulencia…de én tudom, hogy zuhant a gép. nem sokat, csak egy kicsit. épp annyit, amennyiért már érdemes róla említést tenni. Szóval izgalom volt már rögtön az út elején. Aztán a reptéri szállás Kuala Lumpurban mosolyra fakaszt mindenkit, főleg hogy csak franciaágy és közös takaró van és mindezen mértes férfitestek osztozhatnak. A szoba nem nagy állíthatja több tripadvisor bejegyzés, ami egész pontosan azt jelenti, hogy olyan pici, hogy mindössze kétlépésnyi. Ajtót kinyitod, már az ágyra érkezel, onnan pedig rögtön a fürdőbe. Táskák éppen hogy beférnek. De a célnak kevés dolog felel meg ennyire, mint ez a picinyke szoba. Alhatunk a kora reggeli repülés előtt. Belföldi járattal megyünk tovább Borneora. Tawauban 3 órás repülőút után vár minket a mikrobusz, ahova gyorsan bepakolják a csomagokat. elgondolkozok a sok csomag láttán: tele fotósokkal a csapat. Mekkora érték kerülhetett be az autóba? Nem sikerült az út végéig sem megszámolni, mennyi gép volt velünk. Ami biztos, úgy 6-10 váz, hozzá nem kevés obi, 4 géphez víz alatt tok, külső vakuk, egy video házzal, lámpákkal…lehet osztani-szorozni. A búvárcucc már csak kerekítési tényező. Merülés számokban sem szűkölködik a csapat. Röpködnek az ezres számok, húzom be a nyakam rendesen, az aggályaim meg tovább erősödnek….
Azt mondtuk, közeleg a nyár. Pár tanonc nem csinál nyarat, de azért a készülődés jelzésértékű, hogy a programok, amiket kitűztünk (amiket még majd tunningolok) azaz a merülés, az jelent valami vonzerőt. Most csak a medence parton sorakoztunk még, túlontúl komótosan is. A felszereléshez szoktatás olyasmi, mint a belovagolás? Annyiban biztos, hogy a mi alanyaink sem szoktak a hámhoz, a felszerelés nyújtotta “komforthoz” – így aztán, hogy bemutassák a scuba egyszeregyet, az bizony nem volt kis kihívás. Nekik sem. Egyet azonban komolyan gondolok: a víz, a vízben való mozgás, lebegés, úszás az a legjobb rávezető módszer, olyan, ami után a készülék használata semmi kis gyerekjáték, a tanfolyamon elhangzó instrukciók csak meghökkentő adalékok. Éppen kalapálom összefele a szakirodalomból az edzéstervet, mert kezd olyan stádiumba érni az edzésmunka, hogy valami alapra kell helyzni az úszogatást. A víz alatt úszás jó. Olyan,mintha kicsiket merülnék. Szeretem. Jobb búvár leszek tőle.
