A kör bezárul

Szimbolikus értelemben és valóban körbeérnek a dolgok. Ahogy érkeztem, pont úgy indulnék már, éppen oda, ahonnan eljöttem. Merülted már ezt az oldalt? – mutat Boss Dokri délnyugati élére. Mondom – Nem jó, bár még nem merültük végig – le-le pislantottunk, sok a homok, a kopár él. De a kiváncsiság motoszkált, az áramlás pedig Neptum kedvéből megmutatta nekünk ezt az oldalt. Mint pelyhet sodort pont a tervezettől ellentétes irányba. Igaz, hogy helyi vezetőink feladata az, hogy ugorva meggyőződjenek a viszonyokról, de időnként mégis mellé fognak. Mert azt meg lehet magyarázni, hogy a tenger nem ismeri a mi táblázatainkat, de hogy valaki a saját szemét félreérti… Igy alakult, hogy pont a semmiben landoltunk, a semmi felé úsztunk, minden eddiginél nagyobb barakkudák közé érkezve, a zátonynak a legkevésbé kivánt oldalára. Mintegy 25 perc alatt elértük a déli homokzátony csücskét, ezzel bezárva a kört Dokri körül.