Szt Lászlóban

Két hét hazai lábadozás és kivizsgálás után még mindig nincs diagnózis. Az állapot stagnál, lábaim hétköznapi értelemben nem jól funkcionálnak, annál inkább fájnak. Seregnyi papírral a kezemben szerdán fel is vettek a pesti Szent László Kórházba, itt immunológia, illetve trópusi fertőzés vonalon vesznek kézbe a szakemberek. Közismert Dr Szlávik főorvos úr végignéz rajtam: – Hu, maga nem is annyira beteg! …Egyiptom? Sharm el Sheikh? Az olyan trópus, mint a Margit sziget!

A szobám annál trópusibb: jó meleg van, izomból megy a fűtés. Lecuccolok: újabb vizsgálatok, kórházi napok sora előttem. Egy dologra vágyom már: egy jó diagnózisra, meg hatékony kezelésre. Lehet drukkolni, elvileg ha valahol, akkor itt majd kikutatják mi a probléma… De iziben!!!!

Igyekszem nem letörni, ebben sokat segítenek a kapott érdeklődő, bátorító telefonok. Orvossal, gyógyszerrel vagy nélküle? – mindegy. Meg kéne gyógyulni! Kösz mindenkinek a bíztatást!